Izraeli Időjárás-előrejelzés – Breuer Péter: Egy város, ahol az élet sosem áll meg

A város, amely sosem alszik

Lassan százesztendős, ma már kert- városok és új települések veszik körül. Egy város, ahol az élet sosem áll meg, amelyben mindig történik va- lami. Ide csöppentem már 1973-ban, és így ez lett választott új hazám ked- venc új városa. A Földközi-tenger vize mossa partját, már az Ószövet- ségben is említést tesznek róla, vagyis inkább ikervárosáról, Yaffóról mint az ókor egyik fontosabb kikötőjéről. Jelentősége az idő múlásával hanyat- lásnak indult, majd a 20. században, Tel-Avivval egyesülve, Meir Dizen- goff irányítása alatt indult meg azon

az úton, amelyen röpke fél évszázad alatt világvárossá nőtte ki magát.

„Napfény, délutáni szieszta, zárt boltok, erősen légkondicionált szín- házak és közösségi termek. Ez egy más világ.” – írtam azoknak, akik Magyarországon maradtak. „Itt min- den az utcán történik, az emberek mosolyognak, kedvesek és türelme- sek, csak egy kicsit hangosak.” És ami még fontosabb, segítőkészek. A tu- ristákra és újonnan érkezőkre duplán mosolyognak. Legalábbis így volt ez akkor, 1973-ban. Majd jött a jom ki- puri háború, a késő délutáni órákban

Tel-Aviv kék egén még feltűnt az El-Al utolsó járata, mely elhozta az osztrák fővárosból az ott tartózkodó orosz bevándorlókat. A sötétítést, a légiriadót, a háborút barátaim- mal vészeltem át, így váltunk igazi izraelivé. Aztán Tel-Aviv zegzugait, tereit, parkjait is megkedveltem, már a tengerparton is otthonosan közle- kedtem, sőt az újaknak már én mondhattam el, hogy a sheratoni tengerparton nők és férfiak külön

fürdenek. Apropó, így van ez még ma is. Érkezésem óta a város nagyot vál- tozott, de a Suk (a piac) még a régi, ezt ne hagyja ki senki, aki arra jár, az árusok nemcsak az importból vissza- maradt termékekkel, hanem kelet gyümölcsivel s megannyi virágjával, helyi különlegességgel várják az oda-

tévedőket. A környéken vannak vi- szont azok az árusok is, akik a Betza- lel által alapított művészeti iskolákat végezték, és az izraeli képzőművészet múltját, jelenét és jövőjét kívánják plasztikában, vásznon és ékszerben megjeleníteni.

Egy-egy helyen, még ma is látha- tóak a régi, művészi megmunkálású utcatáblák, bár ma már inkább az esélyegyenlőség új törvénye szerint inkább a három-, illetve négynyelvű kiírások vannak többségben. A Shen- kin utca érintésével érdemes felsétálni a Rotschild körútra, ahol a korabeli Bauhaus remekeit csodálhatjuk meg, a pálmafákkal és kávézókkal tűzdelt környéken. Érdemes megjegyezni, hogy mindez mára a világörökség része. Itt a közelben láthatjuk az éppen átépítés alatt álló nemzeti színházat, a HaBimát, tőszomszédsá- gában egy múzeumot és Tel-Aviv legnagyobb koncerttermét. Itt ve- zényli Zubin Mehta is az izraeli fil- harmonikusokat, akik hamarosan Budapesten is fellépnek, a Zsidó Nyári Fesztiválon.

Ugyan a város a Közel-Keleten ta- lálható, de hangulatában és életvite- lében erősen Amerikát idézi. Talán ennek lehet betudni, hogy az em- berek itt is vallásra, fajra, nemre és hovatartozásra való tekintet nélkül együtt élnek. Vannak, akik szomba- ton a zsinagógába sietnek, s vannak, akik a tengerpartot veszik célba.

Igaz, lezárt utcák is találhatók itt- ott az ünnepre való tekintettel, de ez úgy tűnik, senkinek sem okoz na- gyobb problémát.

Írnom kellene pár sort egyik ked- venc kertvárosomról is, Givataimról, hiszen ott jártam ulpánra (bentlaká- sos héber nyelviskola) az Ulpán Bo- rochovba, de ennek ma már nyoma sincs, hisz helyére hatalmas lakópar- kot húztak fel (ez arrafelé is divat). A város régi iparnegyedei helyett hangárjaiban és kikötőiben ma már az éjszakai élet az úr, a világszerte is- mert előadóival, DJ-ivel és parti- helyszíneivel. Van itt azért főiskola és egyetem is, világhírű kórházakban sincs hiány, és természetesen itt is egyre több gigapláza található. Sőt a Közel-Kelet első felhőkarcolója, a Kolbo Shalom is itt volt. Építészeti- leg van itt a török hódoltságot idéző épület, a brit mandátumot hirdető együttes, és persze modern felhőkar- colók minden formában. Itt-ott megbújik még egy-egy osztrák–ma- gyar házikó is, amelyet a korai 19. századi cionisták húztak fel ma- guknak, hogy némileg otthon érez- zék magukat a Közel-Kelet fergete- gében.

Itt kiáltották ki a függetlenséget is 1948-ban, a Rotschild körúton. Az épület még mindig itt található. Itt alakult az első Kneszet (izraeli parla- ment), a korai operaházban, melynek helyén ma egy felhőkarcoló van. Ez egy igazi befogadó város, itt min- denki otthonra talál, hisz itt nemcsak a múltat konzerválják, hanem a jövőt is tervezik. Így aztán, ha minden igaz, szombaton pihenő metrók is lesznek itt. Itt járnak már azok az au- tóbuszok is – hozzá kell tenni, hogy a lakosság többségének hangos kriti- kája mellett – útban Jeruzsálem felé, amelyeken elválasztják a hölgyeket a férfiaktól. Persze nem ez a jellemző, hiszen maga Tel-Aviv mindig is mo- dern elveiről, s már-már ateista világ- nézetéről, illetve „carpe diem” élet- stílusáról híres. Vannak itt muzulmá- nok és keresztények, etiópok és oro- szok, magyarok és Fülöp-szigetekiek, és egy-két bennszülött tel-avivi is.

Izrael Jeruzsálemet tartja főváro- sának. Erre kérem olvasóimat is. Mindennek ellenére, sajnos egyre többen, még az Izraellel barátságos viszonyt fenntartó államok is Tel- Avivban tartják követségeiket. Ezzel is azt akarják kifejezni, hogy Tel- Avivot fogadják el az ország szívé- nek. Minden kormányhivatal pont ezért itt is tart egy képviseletet. A százéves