A könyv, amelynek 140 szerzője és rengeteg szereplője volt
Büchler András egy különleges kezdeményezésből született könyv, a Holokauszt és a családom című kötet kapcsán beszélt.
Önnel általában frissen megjelent könyvekről beszélgetek, de most arról kérdezem, könyvvé válik-e egy közösségi oldal és miként?
Valóban megjelenhet könyvként, hiszen pár nappal ezelőtt jelent meg a Holokauszt és a családom című kötet, am,i egy Facebook közösség volt, amit még 2014-ben hívott életre Eörsi Mátyás. Ide erre az oldalra a hétköznapi emberek, a Facebook népe írták meg a saját történeteiket. Itt nagyon röviden azt írták le, hogy mi történt velük, a családjukkal, a felmenőikkel. Erre a csoportra figyelt fel először a Par Kiadó, majd előbb Eörsi Mátyás, később Szalai Mariann és Fenyves Katalin közreműködésével, szerkesztésével jött létre ebből egy könyv.
Mekkora munka volt ez?
Nagyon nehéz volt, hiszen ebben a Facebook csoportban több száz történet volt található, ezekből került 140 ebbe a kötetbe. A történetek több csoportba lettek sorolva, vannak pesti, vidéki, női, zsidó, nem zsidó, vegyes családok, embermentők történetei. Így ez a könyv egy tág képet ad arról, hogy a ma élő emberek milyen történeteket osztanak meg a közösségi hálón, ebből ők mit tartanak fontosnak kiemelni. Érdekes azt látni ebben a kötetben, hogy holokauszt túlélők, azok leszármazottai, a harmadik generációs érintettek hogyan fogalmazzák mindazt, ami a saját családjukkal történt. Nagyon jól látszik, melyek azok a traumák, azok a narratívák, amik csak a második, harmadik generációban jelennek meg. Látszik az is, hogy miben más egy felnőttként és gyerekként a Holokausztot átélt ember, az ő emlékezeti struktúrája, hogyan is szeretne felejteni, hallgatni erről és 70 évvel később, épp a Facebookon hogyan szeretné mindezt megosztani másokkal. Így lett, hogy a Holokauszt és a családom csoport történeteinek a lenyomata könyvben is olvasható.
Most, hogy közelednek az ünnepek, mennyire tudja elképzelni, hogy ajándékba megveszik ezt a könyvet, ami a Holokauszt borzalmairól szól?
Szerintem ez a könyv nem elsősorban a Holokauszt történetekről, hanem azok sokszínűségéről szól, arról, hogy milyen is volt ezt megélni. Szerepelnek benne olyan történetek, amelyek szülők, gyerekek elvesztéséről szólnak, olyanok, hogy milyen volt ehhez nem zsidóként asszisztálni, tenni ellene valamiit. Annyiféle választási lehetőséget, sorsot ír le a könyv, hogy ez nem igazán a hagyományos holokausztirodalom része, már azért is, mert ennek a kötetnek gyakorlatilag 140 szerzője van. Nem beszélve arról, hogy ők, hasonlóan a többiekhez a Facebookon akarták megosztani a történetüket, így ezek rövid, velős történetek, nem teljes életutakat, az oral historyban ismert, körülírt, hosszas holokauszt történeteket, hanem röviden, sokszor kihegyezve a mai világunkra, társadalmi kérdésekre reflektálva hoznak elő történeteket. Ezért is más ez a könyv, mint a holokausztirodalom más, egyébként becses darabja.
Egyébként van ma az embereknek ideje olvasni?
Mi már meglepődtünk azon is, még a könyv kiadása előtt, hogy ezen a Facebook csoporton milyen hihetetlen tömegek mozognak, mennyien osztják meg a történeteiket. Mi kell ahhoz, hogy miután megosztunk pár cicás képet, politikai írásokat, lájkolunk, majd megosszuk a család legintimebb titkát a Holokausztról? Ez egy nagyon izgalmas pillanat, ezért azt gondolom, igen, olvasnak. Ha sokan most érezték úgy, hogy „tollat”, klaviatúrát ragadnak, hogy nem a saját gyerekeiknek írják meg, hanem a közösségi hálón, így ezeket az intim történeteket a nyilvánossággal osztják meg, akkor ezek olyan kinyilatkoztatások, helyzetek, amit érdemes könyvben kiadni.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
Az interjú a 2015. november 20-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
