hírlevél 15-11-13 (Laci – káddis mondás, blog, stb)

Kedves Barátaink,

Hetiszakaszunk neve: Toldot, azt jelenti: nemzedékek. Ábrahám, Izsák és Jákob.

Az első ősatya még önmaga kereste és találta meg az Istent. A másodiknak már Hágár gyermekével, Jismáellel kellett megküzdenie, és végül Sára érdemében lett Izsák az ősapa.

Ám a harmadik még neccesebb: Ugyanaz az anyukája volt Ézsaunak és Jákobnak. Ézsau az elsőszülött. Majd Jákob megveszi ezt a jogot egy tál lencséért.

Ám a kérdés teljesen logikus… Az ember eladhat bizonyos dolgokat fillérekért vagy akár milliókért. A pénz megérkezik.

Ám a vásárló fogja-e, tudja-e birtokolni, amit megvett?

Azaz Jákob lehet-e elsőszülött, ha ő valójában nem az.

Elvetni vagy eladni egy szent örökséget igen könnyű, ám megnyerni és megvalósítani azt igen kemény munka és sok-sok év fáradozása.

Bátran kijelenthetjük, hogy Jákob ott nem lett elsőszülött…

Az érdemek akkor kezdődnek, amikor a saját választásaink után méltóak leszünk a megörökölt vagy megvásárolt címre.

Mi választjuk az Örökkévalót.

Kiválasztott nép, mondják sokan. Ez azt jelenti, hogy nekünk kell őt választanunk.

Jákob néhány másodperc alatt vette meg a tartalom nélküli nélküli elsőszülöttségi jogot.

Nekünk kik az ő (Jákob-Izrael) leszármazottjai vagyunk, minden nap ki  kell érdemelnünk ezt a megvásárolt elsőszülöttség jogot, azzal, hogy zsidóként élünk.

Ezernyi emléket hordozunk magunkban, ám csak akkor lesz az teljesen a mienk, ha elkezdjük idomítani és becézni a bennünk élő érzelmeket és zsidóságot.

Féniász Laci emléke is hasonló számunkra, mint ez a rövid gondolat.

Az ezernyi emlék csak akkor lesz teljesen a mienk, ha közösen és külön-külön is elkezdjük megérteni az ő életét és tanulni belőle, akár a határozottságáról, akár az emberségéről vagy a zsidóságáról beszélünk.

Ávráhám ben Pinhász.