Már 50 ezren tekintették meg a Csontváry kiállítást!
Hoppál Péter, az EMMI és L. Simon László, a Miniszterelnökség államtitkára köszöntötte a kiállítás ötvenezredik látogatóját. Mindketten elmondták, hogy mit jelent Csontváry a magyar kultúrában, ahogy azt is, hogy a képek a kiállítás zárása után visszakerülnek Pécs városába. Természetesen még sokszor hagyják el majd a várost, hogy sokszor térjenek oda vissza.
Hoppál Péter köszöntője
Nagy öröm számunkra, hogy egy ilyen nagy és különleges kollekció állhat itt a fővárosban. Az is nagy öröm, hogy ez a több gyűjteményből összeálló nagy kiállítás ilyen nagy sikerrel jár.
Csontváry Kosztka Tivadar géniuszát már a halála után ismerték és ismerték el a kortársak, azóta meg folyamatosan emelkedik az a legendával átszőtt nimbusz, amely minden okot megad nekünk arra, hogy több helyen is láthatóvá tegyük ezt a különleges kulturális kincsünket. Természetes, hogy a pécsi közönség már a sajátjának tekinti Csontváry életművét, ám különleges lehetőség volt az, amikor L. Simon László államtitkár barátom arra tett javaslatot, hogy mi volna, ha néhány hónap erejéig, ebben a nagyon impozáns környezetben, a magyarországi turisztika fókuszában, a Várban, a Honvéd Főparancsnokság volt épületében lenne egy óriási életmű-kiállítás. A pécsi múzeum először nagyon örült, ám amikor azt mondtuk, hogy azt várjuk ettől a budapesti tárlattól, hogy a pécsi tárlatra is ráirányítsa a figyelmet. Azok, akik eljöttek ide, azok majd az ismerőseikkel, a barátaikkal, majd látogatást tesznek Pécsre is, hogy majd ott a többi nagy lehetőséget is megtekintik, megfürdőznek a dél-dunántúli kulturális kínálatban. Megnézik a Zsolnay Kulturális Negyedet5, megnézik az ókeresztény sírkamrákat, a kétezer éves világörökségi helyszínt, valamint a többi kulturális kincset, sétát tesznek a Múzeum utcában, amelyet a Csontváry Múzeumban fejeznek be. Ez azt is jelenti, amit egyébként ennek a mostani kiállításnak a megnyitóján is elmondtunk L. Simon László barátommal együtt, ez a mostani tárlat januárban zár be, utána természetesen a Magyar Nemzeti Galéria és a Janus Pannonius Múzeum szerződése értelmében a pécsi vonatkozású képek visszakerülnek.
Ám még a mai napról kell beszélni, ami arról szól, hogy a mai modern marketingeszközökkel nagyon jól sáfárkodott a Várgondnokság, a hívószavaik segítségével eljutottunk oda, hogy már jelezték nekünk, ezen a héten kell egy időpontot találnunk L. Simon Lászlóval közösen, mert mostanában lép be az ötvenezredik látogató. Megtörtént, ezért most egy közös ajándékot adunk át neki, valamint biztatni szeretnénk azokat, akik még nem éltek azzal a lehetőséggel, hogy eljöjjenek ide, a következő hetekben, hónapokban várja őket a tárlat. Egy olyan tárlat, amelyik egy magasszintű géniusz életét áttekintő kiállítását tartalmazza, erre nagyon ritkán nyílik mód és lehetőség a magyar kulturális életben itt Budapesten.
L. Simon László köszöntője
Annyival szeretném kiegészíteni Hoppál Péter államtitkár úr szavait, hogy szerencsére anyagi értelemben is sikeresnek mondható a kiállítás, már a szervezés során sem rejtettem véka alá, hogy ez egy rendkívül körültekintően és kedvezően, no meg takarékosan előkészített kiállítás volt, ez azt jelenti, hogy ennek a kiállításnak a megvalósításához 50 millió forinttal járult hozzá a kormány. Ebből természetesen nem lehetett egyszerűen megcsinálni, ezért nagyon fegyelmezett gazdálkodásra és kiemelkedő látogatószám elérésére, szervezésre késztette a kollégáinkat. Most, hogy az ötvenezredik látogató belépett, már 105 millió forintot ért el a jegyárbevétele a Csontváry kiállításnak. Ez a bevétel is segített abban, hogy a kiállítás megvalósuljon. A nagy látogatószámhoz kellettek olyanok is, mint a másutt nem szokványos hétfői nyitva tartás. Ez is hozzájárulhat későbbi szintén nagyon komoly és fontos kiállítások létrejöttét. Hoppál Péter államtitkár is beszélt róla, a pécsi képek visszakerülnek a helyükre a kiállítás után. Ezt azért is kell leszögezni, mert vannak, akik egyfajta ellenségeskedést szítanak a Miniszterelnökség és az EMMI között, ám erről szó sincsen. A kormányülésen beszéltünk arról, hogy Csontváry arról álmodott, hogy a nagyobb képei számára szeretne egy múzeumot. Az nem egy ördögtől való gondolat, hogy egy fiatal építészekből álló csapattal gondolkodjunk el azon, hogy ennek van-e létjogosultsága. Ám mindenki úgy gondolja, a képek Pécsre menjenek vissza. Mindenki, aki ebben érintett nagyon lekötelezett Pécs kulturális tevékenysége és Csontváry bemutathatósága mellett, így abban is van valami, ha fiatalokkal, tehetséges, alkotóvágytól fűtött szakemberekkel együtt gondolkodjunk arról, van-e realitása annak, hogy a művek egy részét Budapesten mutassuk be. Ám továbbra is mondom, a képek innen Pécsre kerülnek vissza, de minden olyan lehetőség, alkotói pályázat, ami akár testet ölthet, az termékenyebbé teszi azt az egyébként is értékes vitát, hogy a nemzet fővárosa milyen és mekkora léptékű kulturális intézményeknek adjon helyet. A mostani kiállítás a sikerességét, a létjogosultságát már azzal is bebizonyította, azon túl, hogy ennyien jöttek el, ilyen nagy a szakmai érdeklődés, hogy van körülötte kiállításrendezői szakmai vita is. Mellette még azzal is, hogy a fővárosi kulturális intézményrendszer átgondolása, a múzeumi negyed, a Vár koncepció felvázolása során is vitákat gerjesztett. Visszatérve erre a kiállításra, szerintem Pécsnek, az országnak is jót tenne, ha ezt a kiállítást a világban körbeutaztatnánk, ez sajnos nem rögtön fog megvalósulni, de bízom benne, az elkövetkezendő hónapokban jönnek ide olyan nemzetközi szakemberek is, akiknek az érdeklődését felkelthetjük. Ennek fényében kívánom, hogy ezek a képek még sokszor hagyhassák el Pécs határát és sokszor térhessenek oda vissza.
