„Én egy egyszerű kis zsidó vagyok…”
Szabó György, a Főkefe ügyvezetője, a Mazsök elnöke a szombattartás fontosságáról, valamint arról, hogy bár ő egy olyan zsinagógába jár imádkozni, ami a neológiához tartozik, ám lubavicsi rabbival, így jogos lehet a véleménye: „zsidó és zsidó között nincs különbség.”
Mennyiben él másként, mint nagyon régen, hiszen ma szakállat növesztett, kipa van a fején, Sabatkor meg már nem jár sehova? Hogyan fogadja el ezt a környezete?
Ezzel nincsen semmi probléma, a szűkebb és a tágabb környezetem is elfogad, mint annak előtte.
Mégis mennyiben más az élete, mondjuk egy reggele, amikor még nem imádkozással kezdte a napot?
Nyilvánvaló, hogy ez egy jelentős életmódbeli változást hoz egy ember életében, ilyenkor több „nehézséggel” kell megküzdeni, mondjuk akkor, amikor az ember külföldre utazik. Ilyenkor meg kell nézni, hogy a célállomáson lehet-e kóserül étkezni, vagy kell-e magával ennivalót vinni. Ezen kívül több olyan pont is van, amelyekkel az úgynevezett civil életben nem kellett megbirkózni.
Ehhez a változáshoz mit szólnak az egykori bajtársai, hiszen azt is lehet tudni Önről, hogy az izraeli hadseregben szolgált.
Ők teljesen természetesnek veszik, már azért is, mert teljes mértékben tudják és ismerik az én életpályámat, szóval elfogadták, sőt voltak olyanok, akik kifejezetten örültek is neki.
Szeretném megtudni, hogy milyen változások mennek végig egy emberben, amikor az Örökkévalónak tetsző cselekedeteket hajt végre, egyesek szerint Ön emiatt jobb ember lett. Ön belülről mit érez, mennyire nézi más szemmel a világot?
Nem hiszem, jobb ember lettem volna, hiszen ugyanaz vagyok, mint előtte voltam. Persze az igaz, hogy lényegesen nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb az ember, hiszen olyan keretek között folytatja az életét, ahol számos tudásra, tanulságra tud szert tenni, amit előtte nem akart megtenni.
Mit jelent ez?
Jelentheti a zsidó tudományokban való elmélyülést, a nagy könyvek tanulmányozását, a mindennapi élethez szükséges ismeretek megszerzését, de említhetném a magyarázatok megtalálását a különböző írásokban. Ezek lényeges megnyugvást jelentenek az embernek. Vannak problémák, amivel az ember szembesül, rájön, hogy így jártak még nagyon sokan őelőtte, de ezekkel évezredeken át képesek voltak megbirkózni. Az élet nehéz kérdéseire meg lehet találni azokat a válaszokat, amelyek az egyszerűbb utat tudja megmutatni az embernek, így könnyebb, ha a saját kútfőjével kell számolnia.
Mindig is elfoglalt ember volt, sokféle munkával, hogy tud időt teremteni még az imákra, a törvények betartására?
Ma is elfoglalt vagyok azért, a 24 órába nem fér bele a mindennapom, de az a napi néhány tíz perc, amit az ember imádkozással tölt el, bele kell férjen. Nyilván a törvényekkel való együttélés nem jelent nehézséget, már ha ez alapvetéssé válik. Budapesten például nem kell sokat gondolkozni azon, hogy hova menjen az ember a kóser étkezésért, hiszen nincs akkora túlkínálat. Ám az is igaz, hogy ezek a folyamatok egy idő után teljesen beleilleszkednek az ember hétköznapjaiba.
Elfoglalt ember, de például a hétvégeken több ideje lett, amit a családdal tölt el, tán ettől is lehet, hogy jobb ember lett. Így van ez?
Amióta elkezdi az ember tartani a Sabatot, akkor felmerülhet benne, hogy eddig miért is nem csinálta. Elsősorban azért, mert elképesztő az a kikapcsolódás, amit az okoz, hogy a szombatot a családjával tölti, nincsen semmilyen zavaró tényező, mint a telefon, televízió, rádió, így csak az a pihenés marad, ami meg van írva. Ez valóban nem volt meg annak előtte.
Ha ez ennyire jó, akkor miért kellett erre ennyi időt várni?
Ezen az úton sok év telt el, az utolsó lökést a legkisebb lányom megkezdett tanulmányai jelentették. Az ő döntése volt, hogy a középiskolai tanulmányait Milánóban, egy vallásos lányiskolában kívánja megkezdeni. Ekkor határoztam el, ha ő ezt az életet választotta, akkor nekem is ezt kell tennem, így indultunk el ezen az úton, reményeim szerint visszafordíthatatlanul.
A közvetlen családja, a szülei, a testvérei hogyan fogadták, amikor ezen az úton elindult?
Maximális toleranciával, édesanyám örül neki, hogy visszatalálok a lányomat az ősi gyökerekhez.
Önről az is köztudott, hogy a zsidó társadalmi életben is aktív szerepet vállal.
A közéletben való részvétel nem újdonság számomra, lassan egy évtizede vállalok valamilyen szerepet a hazai zsidó és politikai közéletben. Ez a feladat az évek során tovább komolyodik, folytatódik, hiszen egyre több ismeretre lehet szert tenni az egész világ életéről, az azt befolyásoló tényezőkről, az éppen aktuális politikai nehézségekről. Persze az is igaz, hogy ez a közéleti feladat egyre nagyobb terhet rak mindenkire, különösen napjainkban, amikor számos, eddig nem ismert problémával szembesülnie a zsidó közéletnek, politikának, ahogy a nem zsidó közéletnek.
Ön jár a zsinagógába, ott milyen feladatokat lát el?
Én egy egyszerű kis zsidó vagyok, aki a saját feladatát végzi, ami nekem ott az, hogy eljárjak és imádkozzak. Ezen túlmenően a Vasvári Pál utcai körzet küldötte vagyok a BZSH és a Mazsihisz közgyűlésében. Itt egy jól prosperáló, aktívan működő zsinagógáról beszélünk, ami hosszú évek pozitív gyakorlata alapján működik, így nekem nincsen semmilyen különös feladatom a zsinagóga körül.
Érdekes hely a Vasvári utcai zsinagóga, hiszen a BZSH-hoz tartozik, de a lubavicsi irányzat, a Chabad adja a rabbit. Hogyan működik ez?
Én azt gondolom, hogy zsidó és zsidó között nincs különbség, bármennyire is furcsa, sokféle irányzat található a zsidóságon belül, mégis ugyanahhoz az Örökkévalóhoz imádkozunk. Többször is elmondtuk: a Vasvári utcai zsinagóga, a BZSH zsinagógája, annak nincsen semmilyen különös jelentősége, hogy éppen milyen liturgia alapján működik az imádkozás. Hozzá kell tenni, a BZSH sok más zsinagógájában másként, más rabbikkal, előimádkozókkal történik az imádkozás.
Ön askenáz, vagy szefárd módon imádkozik?
Mi ott haszid rítus szerint imádkozunk.
Beszélt a lányáról, valamint arról, hogy vallásos iskolában tanul, mit lehet tudni erről az intézményről?
Milánóban három zsidó iskola van, ahova a lányom jár, az a Chabadé. Egy tanévet már eltöltött a gyerek, most szünet van, a Szukot után megy vissza tanulni.
Az iskola a vallási tanulmányok mellett egy általános olasz érettségi is biztosít?
Olasz és izraeli érettségit is szerez az iskolában, amikor végez, addigra még hat nyelven is beszél majd.
Amikor a lánya itthon van, akkor ezek szerint a lakásban is minden az Örökkévaló parancsolatai szerint van.
Már régóta minden kóser a háztartásunkban, annyi a változás, hogy szigorúan tartjuk a Szombatot.
Ön szerint mennyivel hosszabbodott meg az élete, mióta teljes mértékben az Örökkévaló parancsolatai szerint él?
Semmivel, hiszen előtte is az Örökkévaló szerint éltünk, persze nagyon remélem, hogy még nem értem el az életem felét.
A segítésnyújtás az egyik legjelesebb feladat, Ön is nemrégiben menekülteket támogatott.
Hosszas vívódás után döntöttem úgy egy barátommal viszünk némi ennivalót a menekülteknek. Elég sok mindent láttam már az életemben, mégis egy megdöbbentő és traumatikus élmény volt az a rengeteg éhes ember, aki pillanatok alatt szétkapkodta az élelmiszert, amit vittünk. Persze ez a probléma jóval nagyobb, ezért is volt a vívódás, hiszen a menekültek rengeteg negatívumot is rejthet magában, de jelen pillanatban úgy gondolom, a humanitárius szempontok jelentősebbek annál, hogy a későbbi veszély lehetőségét mérlegeljük.
Egy pillanatra sem jutott eszébe az időszak, amikor az izraeli hadseregben szolgált és az Ön ellen harcolók között lehettek olyanok, akiknek segítséget nyújott? Vagy olyanok, akik a későbbiek során fognak harcolni?
A vívódás pont ezt jelentette, nyilván van egy veszély, ami később fenyegethet minket, azonban minket zsidókat az különböztet meg mindenki mástól, hogy a menekültekkel való foglalkozás, a rászorultság mértéke nem a mi kezünkben van, bármit is lát az ember, segítenie kell. Lehet, hogy az a gyerek, aki a nápolyit, a tejet elfogadta tőlünk, öt-tíz év múlva rossz útra tér, s nem fog rá emlékezni, hogy kipás emberek adták neki az ennivalót, amikor éhesen feküdt a földön. Azonban jelen pillanatban az a szempont, hogy ezek az emberek éhesek, szomjasak, lázasan, betegen töltik a napjaikat, felülír minden más olyan mérlegelést, ami egyébként valóban megfordul az ember fejében.
Hamarosan beköszönt Ros hasane, a zsinagógai új esztendő. Mit üzen az 5775-ös év végén?
Először is egy jó és édes új évet kívánok mindenkinek. Az előttünk álló 5776-os év gondterheltnek tűnik, de azt remélem, hogy ezt az évet mindenki épségben, egészségben tölti majd el, ahogy azt is remélem, hogy ez az év mindenkinek pozitívumokat hoz. És megragadom az alkalmat, hogy a bűnbánat jegyében mindenkitől elnézést kérjek, akit akarattal, akaratlanul az elmúlt évben megbántottam.
Shana tova! Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
