hírlevél 15-07-24 (tisabeáv, Szentély, böjt, talpraállás, stb)

Ez a csodás és egyben reálisan szomorú szentírási rész Izrael egységét fejezi ki, méghozzá oly módon, hogy a közös gyász és hiba egyedüli megoldása a közösségi emlékezés, a közösségi szembenézés és a végén a közösségi megtérés.
Szombat este kezdődik áv hónap 9. gyásznapja.
Közösen imádkozunk, emlékezünk, tudva és ezzel is hirdetve, hogy az emlékezés az egyik legjobb közösségformáló erő.
A zsidó nép hasonló módon itéli meg ezt a 2500 esztendős gyásznapot, ezzel is hirdetjúk és tudatosítjuk, hogy a saját múltunk értékelésén nem lehet vita a zsidó népben.
Ez egyben példa is, hiszen a néppé maradásának egyik legfontosabb feltétele, hogy közös múlt-képünk van. Közös szentírásunk, közös prófétáink és közös vallásjogi hagyományunk.
Megtérés – ez a kulcsszó. Igen, a múltat fel kell tudni dolgozni.
Szembe kell nézni a saját és kollektív hibákkal, olykor bizony bűnökkel is, ahhoz, hogy tudjuk, merre érdemes elindulni, hogy önmagunkat megtaláljuk.

Ez az újrakezdés sikerének alapja.
És a szombaton elkezdendő „Mózes ötödik könyve” iránymutató számunka. Ezt a könyvet is mindig áv 9-et megelőző szombaton kezdjük olvasni.
Ez a könyv a honfoglalásra való lelki felkészülés.
Áv 9 a szétszóratás emléknapja.
Áv 9 után évek a zsidóság eszmevilágának győzelme, hogy a hagyomány vitái megmaradtak, ám a viták az közös emlékezetről és a hitről szólnak.
Elmondahatjuk nem kevés munka van ebben a múltfeldolgozásban. Több száz év.
Miért pusztult el a Szentély? Kétszer is.
Az okokat és tanulságokat két évezred elemezni és napjainkig tart…

Áv 9. Ez nem önmarcangolás és élveboncolás.
Nem kényszeres zsidó gondolkodás, amivel a saját bűneit olvassa saját maga fejére.
Hanem a szabadság minden pillanatbani újragondolása – a saját jövőnk fényei, csakis a saját múlt feldolgozásával érthetőek és láthatóak.