Uram utaidat mutasd meg nekem, a törvényeidet tanítsd meg nekem!
Ilan Mor beszéde
A vallásközi párbeszéd és a Nostra Aetate folytatásáról szeretnék beszélni.
A történelem kezdete óta van bennünk a vágy, hogy megértsük, miről is szólnak a vallások. Emlékezhetünk arra, hogy milyen nehéz kapcsolat volt egykor a zsidók és a muszlimok, a keresztes seregek, a keresztény emberek között, emlékezhetünk arra is, hogy milyen most a helyzet a dzsihádisták küzdelme kapcsán, amit a hitetlenek ellen folytatnak. Tudjuk, hogy az emberi történelem során rengeteg incidens, tragédia történt. A vallásos hit alkalmas volt arra, hogy az emberek közötti különbségeket hangsúlyozza. A vallásos emberekben sajnos megvan a hajlam, hogy ne tegyenek semmit, bár sok kísérlet volt arra, hogy a különbözőségeket csökkentsék a hívek között. Ez egy újszerű kezdeményezés, egy reakció arra az érzésre, hogy a vallásban van lehetőség arra is, hogy szétválasszon bennünket.
A kölcsönös megértés iránti törekvés segít bennünket abban, hogy folytassuk a párbeszédet és a közös pontokat keressük, azokat, amik összekötnek bennünket. Olyan pozitív alapelveket, amelyek az emberi természet részei, ami az ember és Isten kapcsolatát segíti. A közös nevezőt kell figyelni a különbségekben, nem pedig mindent egy vallás szerint értelmezni!
A vallások közötti párbeszéd egyik vezetője, már a XIX. század végén mondotta: A keresztényekben nincs szándék, hogy budhisták legyenek, ahogy ők sem lesznek keresztények, de minden egyes vallásnak át kell vennie a másik vallásnak a szellemiségét, közben meg kell őriznie az egyediségét. Az isteni tisztaság és szeretet nem kizárólagos elemei bármely vallásnak, hitnek, ez lehet a közöttünk zajló párbeszéd egyik alapelve.
A közös nevezőket keresve a világ vezető vallásai között, nem csupán a személyekre van hatással, hanem a társadalom egészére nézve is. Az egyik legfontosabb példa a párbeszédre a Nostra Aetate, amikor a katolikus egyház és a zsidó nép közötti kapcsolat pozitív irányt vett. Ez a nyilatkozat mérföldkő volt a katolikus egyház életében, a zsidó vallással szembeni hozzáállás szempontjából. Ez a változás más dolgokat is magában foglalt. Ilyen volt a zsidó nép általános elítélésének megszűnése, nem is kell magyaráznom ennek a jelentőségét. Azonban azt is meg kell mondani, hogy az a nézet, mely szerint a zsidók a felelősek Jézus haláláért még nem teljesen tűnt el. Ha a nyilatkozat aláírása óta eltelt 50 évet nézzük, ez az emberiség történelmében egy pillanat, azt is látni kell, a katolikus egyház és a zsidók közötti kapcsolat országonként eltér. Az Egyesült Államokban a vallásközi párbeszéd jóval előrehaladottabb állapotban van. Ezt a politikai attitűdnek, a szociális gondolkodásnak is köszönhetjük. Az USA így lett az egymás közötti megértés egyik élharcosa. Európában, ahol a katolicizmus jelentős szerepet tölt be, vannak olyan keresztény, keresztyén, papok, közösségi vezetők, akik nem ismerik, nem ismerik el a Nostra Atetate gondolatait. Sokszor beszélgetek emberekkel, meg szoktam kérdezni, hogy ismerik-e ezt a dokumentumot, akkor többségében nem kapok pozitív választ. Ilyenkor meg kell állnom a beszélgetésben, zárójelet nyitni, elmagyarázni, hogy miről is beszélek. Bár a katolikus egyház és a zsidó vallás, a zsidó emberek közötti párbeszédet tekintve fejlődésről beszélhetünk, persze megítélés, nézőpont kérdése ennek a fejlődésnek a mértéke, de tény az is, hogy még mindig nagyon keveset tudnak a zsidóságról, a modern Izraelről. Sokan nem ismerik azokat a szempontokat sem, amelyek a Nostra Aetate szellemiségéből adódnak. Az is igaz, hogy még mi, zsidók sem igazán tudunk arról, hogy ennek a nyilatkozatnak milyen szerepe van a vallásközi párbeszédben. A konstruktív párbeszédhez szükség van arra, hogy a másik vallás alaptételeit ismerjük, megtalálva a közös pontokat a két nagy monoteista vallás között. Én magam, optimista emberként bízom abban, hogy sikerül a vallások közötti párbeszédet megváltoztatni. Amennyiben 50 vagy 25 évvel ezelőtt megkérdeztek volna egy kisgyereket arról, hogy milyenek a zsidók, akkor biztosan lettek volna, akik mint Jézus megölésének felelőseiről beszélt volna. Remélem, hogy manapság, az oktatásnak, a nevelésnek köszönhetően talán már azt mondják a kérdésre, hogy a zsidók a választott nép, Jézus népe. Bízom abban, hogy ez a változás, még ha kis mértékű is, meghozza a fordulatot. Amennyiben ez a változás teljesebb körű lesz, akkor az úgy lesz igazán sikeres, ha ez a mindennapi közbeszéd része lesz. Ötven évvel ezelőtt elkezdődött egy folyamat, a gyógyulás folyamata, aminek nem vagyunk még a végén. Ha sporthasonlattal élhetek, ez nem egy sprintszám, hanem egy maraton. Nagyon sok munka áll még előttünk.
Egy évvel ezelőtt pont itt mondtam valamit, amit szeretnék megismételni. A Nostra Aetate inspiráló ereje vezessen minket arra, hogy a világot megjobbítsuk. Az oktatásnak óriási szerepe van, mert csupán ezen keresztül tudjuk elvetni a tolerancia magjait. Csak így tudjuk az intolerancia gyökereit kitépni, így tudunk fellépni az antiszemitizmus és a radikális iszlám erősödése ellen. Ezzel tudjuk a zsidó államnak a közel-keleti konfliktusok megoldására tett erőfeszítéseit is alaposabban megismerni, vagy a katolikus egyházon belül is jobban megismertetni a zsidóságot. Ehhez járul hozzá a mai magyar konferencia, a párbeszéd fontos, nagyon fontos dolog! Mellette azonban aktívnak is kell lennünk, visszhangoznunk kell a Nostra Aetate üzeneteit, amit meg kell ismerniük a közép- és felsőoktatásban tanulóknak, de a családoknak is, nem is beszélve a politikáról!
Végezetül egy fontos dolgot szeretnék megemlíteni. A katolikus egyház fontos döntése, mely szerint kötelező kurzust vezetnek be a következő tanévtől a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a Holokausztról. Nagyon fontos döntést hozott az egyetem rektora, ez egy bátor, úttörő lépés volt, ami megmutatja, amit a tavalyi Nostra Aetate konferencia, a tavalyi Holokauszt-emlékév is megtett, hogy lett párbeszéd, egy folyamatos párbeszéd. Ez hozza azt, hogy mindkét oldalon képezzük magunkat, megismerjük egymást. Az egyetem döntése hozzájárult ahhoz, hogy a magyar társadalom szembenézhessen a múltjával. Nyomon lehetett ezt a döntést követni a médiában, az ott kialakult véleményekben, ezek is megmutatták, erre az egyetemi kurzusra igenis szükség volt már régóta. A múlt feldolgozása, az antiszemitizmus, a Holokauszt kezelése, de ide sorolhatóak az emberi jogok, a rasszizmus, a diszkrimináció kérdése is, szóval ezeknek a megszüntetése nem csupán a politikusok, hanem az oktatás feladata is. Ehhez járult hozzá a katolikus egyetem is.
Az antiszemitizmus egy krónikus betegség, ahogy a rasszizmus is, ezeket meg kell állítanunk, ennek eléréséhez a legfontosabb eszköz az oktatás.
A mai konferencia mottója: Uram utaidat mutasd meg nekem, a törvényeidet tanítsd meg nekem!
Remélem, hogy ez, valamint az említett Nostra Aetatae, az egyetem döntése elhintik a tolerancia magjait.
BreuerPress -info
