’Somré Sábosz’ érdekvédelmi akciói – II. rész

A ’Somré Sábosz’ szombattartó egyesület sajtóvitái válaszreakciók a Horthy-koszak szombati hetivásáraira és a bérkifizetés napjának kérdésére, valamint a vasárnapi teljes munkaszünet problémájára. Az orthodox zsidó érdekvédelem egyfelől a törvényi, hatalmi realitások keretei között, másfelől a vallási intézményi infrastruktúra mentén kísérelte meg kezelni a társadalmi problémákat, miközben – a korszakot általános krízishelyzetként jellemezve – a megélhetési gondok misztikus olvasatait is nyújtotta.

Újítási javaslatok a Tóra szellemében

A Zsidó Újság 1927. március 18-án arról tudósított, hogy a ’Somré Sábosz’ szombattartó iparosokat és kereskedőket névjegyzékbe vevő almanachjának kérdőíveit kiküldték, s Pészách előtt várják vissza. A fővárosi orthodoxia polgári igényeit tükröző kiadvány Sábosz Szombat-almanach az 5688. évre (1927/28) Budapesten jelent meg a Somré Sábosz Bizottság kiadásában első évfolyamként. Magyarország szombattartó kereskedőinek, iparosainak és gyárosainak címjegyzékét hozta a fővárosra és a vidéki településekre lebontva. Az almanach egyúttal a mozgalom fontosabb programadó írásait is közölte. Arculata a fővárosi orthodox középrétegek polgári igényeit tükrözte, ugyanakkor a ’20-as évek végének vidéki orthodoxiájáról is hasznos adatokkal szolgál. Esetünkben a konkrét probléma-megoldási modellek, javaslatok válnak fontossá. A cikkírók visszatérő stratégiája a Tóra szociális érzékenységének univerzalista keretek közé helyezése, a vallás törvényeinek és a szociálpolitikának összehangolása. Spitzer Jakab a gyári munkások hétfői heti bérkifizetésének példáját Zágrábi tapasztalatából idézte. A gyártelepen „vasárnap részeg embert alig látni, aminek oka az, hogy a munkabért nem szombaton, hanem hétfőn este fizetik ki. Az asszony már ott várja urát a gyár kapujában, átveszi a pénzt, ő vásárol be s férjuram nem részegeskedheti el, mert másnap korán reggel már megint munkába kell állnia. Ez tehát a hétfői munkabérkifizetés szociális, jó oldala. Miért ne lehetne ezt nálunk elérni?” A hét elején történő kifizetés annak lehetőségét lett volna hivatott elhárítani, hogy a zsidó boltosok a szombati bérkifizetésre hivatkozva tartsanak nyitva. Így a tórai parancsolat megtartását veszélyeztető tényezőt hárították volna el.

Weisz Mendel orthodox kóser vendéglős családja körében (Budapest, 1930-as évek)

A szombattartás ügyét a helyi hitközségi érdekérvényesítő gyakorlatban emellett megkísérelték az általános felekezeti tendenciákkal párhuzamba állítani. Az orthodox zsidó vallási reneszánsz – a keresztény vallási megújhodás példáit figyelemmel kísérve – a szombati hetivásárok napjának megváltoztatása érdekében a katolikus felsőpapság közbenjárását is igénybe vette. A Szombat-almanach példaként a székesfehérvári és a zirci esetet hozta. Ez beleilleszkett a zsidóságot sújtó társadalmi problémák kezeléséhez kötődő korabeli tekintélymintákba. Az antiszemitizmus elleni felszólalás egyik legitim módja szintén az uralkodók és a felsőpapság zsidóságról való pozitív megnyilatkozásainak felmutatása volt.

Premodern modellek, misztikus értelmezések

’Somré Sábosz’ a két világháború között megerősödött vallási reneszánsz gondolatába illeszkedett. A konkrét – többnyire olvasóktól érkező – javaslatok mellett a bűnbánatra, a közösségi vallási élet elmélyítésére ösztönözték az olvasókat a cikkek. A bűnbánat és megtérés gondolata a hithű életvitel megerősítését szorgalmazta. A veszteség–büntetés–bűnbánat vallási modellje tekinthető annak a burkolt érték-megerősítésnek, amely a vallásosság orthodox modelljének gyakorlati elmélyítését mind helyi, mind országos szinten szorgalmazta. Mindez a zsidóság romló társadalmi és gazdasági helyzetében az orthodox visszavonulás programjába ágyazódott. A Szombat-almanach is gyakran utalt a talmudi hagyományra: „>>Aki a sabbosznak előlegez, a sabbosz megfizet.<< […] (Sabbosz 119)” A szerencsi ’Machziké Hadosz’ intésében pedig a társadalmi problémákra vallási válaszokat adott, és kezelésüket is vallási keretek között képzelte el. Így válhatott értelmezésükben a szombattartás a zsidóság két világháború közötti helyzetében a változtatás hatékony közösségi eszközévé. A hitbuzgalom, a megélt, megcselekedett hit egyik formájaként, konkrét értelmezési és cselekvési modelleket kínált fel a válságos időszakok orthodox és chászid zsidóinak Magyarországon.

Glässer Norbert (MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport 03 217)

Írásunk első része:
„Ha nincs liszt…”