Napi Tóra Darvas István Rabbi
K”K,
Peszáh félünnep 4. kommentár, 5775. Niszán 20 – egy korszak vége, Hái Gáon (969-1038) jahrzeitje
Az utolsó félünnepen a Peszáh séni lehetőségéről olvasunk. „Szólj Izrael fiaihoz, mondván: Bárki, ha tisztátalan lesz holttest által, vagy messze úton lesz, nálatok vagy nemzedékeiteknél, és készítene peszáh-áldozatot az Örökkévalónak. A második hónapban, a tizennegyedik napon, estefelé készítsék el azt”(Mózes 4:9:10-11). Tiferet Slomo (Rabbi Slomo HaKohen Rabinovicz, 1801-1866) hívja fel figyelmünket arra, hogy „az egész Tórában nem találunk még egy parancsolatot, melyet késve (más időpontban) is lehet teljesíteni. Felmerül a kérdés, hogy miért részesül ilyen különlegeselbánásban a peszáh-áldozat előírása? Azért, mert voltak olyan tagjai a nemzedéknek, akik a Tórában olvasható módon, önfeláldozással, bátorsággal álltak ki a micva teljesítése mellett, és ezáltal ők és későbbi generációk tagjai is megkapták a lehetőséget a parancs utólagos végrehajtására”. Mire alapozza ezt a rabbi? A Tóra szövegéből úgy tűnik: „miért vonasson meg tőlünk, hogy bemutassuk az Örökkévaló áldozatát a maga idejében, Izrael fiai között?”, hogy valóban Izrael fiai győzték meg Istent a„pótmicva” szükségességéről.
Szép napot mindenkinek! Hág számeáh és sábát sálom!
