Nincs egy rongyom sem!
Mennyiszer és mennyiszer lehet ezt a mondatot hallani! Minden nő és egyre inkább minden férfi szeret öltözni, szeret divatos, korszerű lenni. Még mi, zsidók is. Talán találhatunk olyan ruhákat, kiegészítőket a boltokban, ami ízlésünknek, a vallási előírásoknak is megfelel. A módszerrel kapcsolatban Madanti, azaz Büki Antal avat be minket e részletekbe.
Honnan a Madanti név?
Nem is tudom, egy véletlennek köszönhetően született ez a mozaikszó.
Münchenben is van egy ilyen nevű cég, akkor ki az igazi?
Mindkettő, hiszen ez egy cég, talán a nevem, nevünk is ennek köszönhető, hiszen volt ott egy MadFashion nevű cég, amikor úgy döntöttünk, hogy ez a cég megszűnjön, akkor utána jött a Madanti. Ez egy német cég, amelynek a műhelye és két üzlete van itthon.
Hol tűnik fel a cég neve?
Sok operában, musicalben tűnnek fel a ruháink, így Európában is több helyen lehet velünk találkozni bemutatókon, előadásokon.
A Terminálban is megfordult már nem is egyszer, ha jól tudom?
Igen, nemrégiben került bemutatásra a női kollekciónk, ebben az az újdonság, hogy eddig csak férfiruhákat terveztünk és készítettünk. Erre azért került sor, mert sokszor és sokan szóltak már nekem, másrészt pedig – ezt ugye nem is kell elmagyaráznom – a nők sokkal többet vásárolnak, mint a férfiak. Természetesen továbbra is férfiaknak tervezek ruhákat, ez most egy érdekes kirándulás, ami hosszasan tart majd.
Ön követi a trendeket, dolgozik őrültebbnél őrültebb designerekkel, ahogy az egy tervezőhöz illik. Mi várható a mostani és a következő évben? Milyen munkáik lesznek?
Először is a színházról. Az Elisabeth musical, amiben dolgoztunk, megy a Távol-Keletre, dolgozunk majd egy operai előadásban, Bázelben, de jön több televíziós produkció, ahol szintén a mi ruháink lesznek. Szerencsére mindig alakul valahogy, sorozatosan jönnek a felkérések. Ami a más divattervezők „őrültségeit” illeti, az igaz, hogy több tervezőnek is készítünk mintakollekciót. A műhely, már méretei miatt sem képes arra, hogy konfekcionált termékeket állítson elő. Meg kell mondani, hogy a tervezői piac az nem egyszerű, mondhatni nehéz, könnyebb a színházaknak dolgozni, hiszen egy tervezőnek, designernek folyamatosan változnak az ötletei, de több kollegának is szívesen megcsináljuk az elképzeléseit.
Ha jól tudom, egy újabb üzletet nyitnak.
Valóban, a Hegedű utcában. Azt volt az alapötlet, hogy rengeteg anyagot rendelünk a színházi jelmezek elkészítéséhez, így a minimum-megrendelések miatt is, sok anyag megmarad, itt meg kevés a helyünk, ezért nyissunk egy színházi kellékekkel foglalkozó boltot. Azért is fontos ez, mert ilyen még Magyarországon nincs. Tollak, kövek, kiegészítők, speciális alapanyagok, amelyek még nem kaphatók itthon, mindezeket egy helyen próbáljuk megmutatni a vásárlóknak.
Én csak azt nem értem, hogy miként is fér el ennyi minden egy fejben?
Fogalmam sincsen, megmondom őszintén. Segítenek ebben az évek, a rutin, hosszú volt a folyamat, amíg idáig eljutottunk, rengeteg produkcióval foglalkoztam az elmúlt 17 évben. Lehet, hogy ez óriási dolog, hogy ennyi mindennel foglalkozunk, ám nekünk nem igazán. Lehetséges, hogy szerénytelenségnek hangzik, de egy idő után ez már olyan rutinná válik, mint az autósnak az indexelés, a kormányzás. Persze mindent lejegyzünk és az is igaz, hogy ez nem egy one man show, itt többen vagyunk.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
