Darvas István Rabbi napi Tóra

Ki tiszá hetiszakasz 6. kommentár, 5775. Ádár 15.

A volozsini cádik, Rabbi Háim (Háim ben Jichák Ickovits 1749-1821) egy szombat délutáni sétája során tanítványainak egy csoportjába ütközött, akik – jó zsidó szokás szerint – fecsegéssel töltötték az időt. A rabbi kicsit bosszúsan, mégis barátságosan megjegyezte: „ahelyett, hogy cseverésztek, jobban tennétek, ha elmennétek aludni és átültetnétek a gyakorlatba azt, amit a sábát (שבת) kifejezés rövidít: שינה בשבתתענוג (siná besábát táánug – a szombati alvás öröm). A tanítványok egyike úgy vélte, eljött az ő ideje, és megcsillanthatja szellemességét: „Tanítónk, mesterünk! Éppen arról beszélgettünk, hogy a sábát szó talán azt rövidíti: שיחה בשבת תענוג (szihá besábát táánug – a szombati csevegés öröm)”. Rabbi Háim nem maradt adósa a mókáskedvű hászidnak: „a hozzád hasonlókra mondta az emberek legbölcsebbike (Salamon király): „a bölcs szíve jobbja, az ostobáé balja felől van” (Prédikátor 10:2)”. Mire utalt csípős válaszával? A „siná” (alvás) és a „szihá” (csevegés) szavak egyaránt sin betűvel kezdődnek, de az elsőnél jobb, a második baloldalon találunk pontot a betű felett, vagyis kedvesen leostobázta tanítványát.

Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!