A civil szervezetek sem állnak a törvények felett

Az Amnesty International magyarországi szervezete a napokban tanulmányt közölt a civil szervezetek helyzetéről, amelynek kapcsán Jeney Orsolya, a szervezet vezetője levélben fordult Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszterhez. A miniszter válasza.

Az alábbiakban olvasható Lázár János válasza: 

Tisztelt Igazgató Asszony!

„Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.” – mondta Voltaire, és én csak egyetérteni tudok vele.

Sőt, továbbmegyek: vallom, hogy aki ellenünk van, az is velünk van!

Tömören így tudom értelmezi viszonyunkat a civil szférához, azokhoz a szervezetekhez, amelyek feladatuknak tekintik a mindenkori kormány – tehát a jelenlegi is – tevékenységének kritikáját. Éppen ezért magánemberként és politikusként egyaránt mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a civil szféra minél jobban betölthesse azt a szerepet, amelyre egy modern demokráciákban hivatott.

Azonban a magyar civil társadalom finanszírozási gyakorlata – amit még nagy jóindulattal sem lehet egészséges „alulról jövő, civil adományokon alapuló finanszírozásnak” nevezni – odavezetett, hogy ezek a szervezetek eltávolodtak a társadalom egészétől és a szféra legerősebbjei „megélhetési civilként” maguk között osztották el a korlátozottan rendelkezésre álló forrásokat. Lehetőségük ugyan adott volt erre, de ezt a gyakorlatot jogszerűnek és igazságosnak nem tekinthetjük. Azok a civil szervezetek, amelyeket a tanulmányukban a Magyar Kormány által sarokba szorítottként állítanak be, olyan érdekek és értékek szószólóivá váltak, amelyek nem találkoznak a magyar társadalom sorskérdéseivel.

A magyar hatóságok – ellentétben azzal, amit a tanulmányukban írnak – soha nem folytattak „hadjáratot” a független civil társadalom tagjai ellen. A magyar hatóságok a munkájukat végezték és végzik akkor, amikor a hatályos magyar törvények betartását ellenőrzik azoknál a civil szervezetnél, amelyek közpénzek felett rendelkeznek. Törvényeink ezekre a szervezetekre is egyaránt vonatkoznak.

Önök azt írják, hogy a „civil szervezetek (…) zaklatásának és megfélemlítésének árát legvégül azok az emberek fogják megfizetni, akiket ezek a szervezetek képviselnek”. A magyar kormány és annak tagjaként én pedig erre azt válaszolom, hogy a magukat törvényen felül állónak tartó szervezetek káros tevékenységének az árát a teljes magyar társadalom fizeti meg. Nem várom el, hogy egyetértsenek velem ebben, de azt igen, hogy a törvényeket a civil szervezetek magukra is kötelezőnek fogadják el.

Tavaly mintegy tucatnyi civil szervezet tevékenységét vizsgálta és kifogásolta a KEHI – ennek kapcsán írják Önök, hogy sarokba vannak szorítva a civilek. Én úgy látom, hogy a vizsgálatok a 80 ezer szervezet közé került fekete bárányok kiszűrését célozzák. Az érintett szervezetek pedig nem az igazukat próbálják bizonyítani, hanem a legkülönbözőbb vádakkal illetik mind a magyar kormányt, mind pedig az attól függetlenül munkájukat végző hatóságokat. Ez elfogadhatatlan – nem egy civil szervezettől, mindenkitől.

Tisztelt Igazgató Asszony, remélem, egyetért velem abban, hogy a civil szervezetek sem állnak a törvények felett. Az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek ugyan, de jó eséllyel mihamarabb pont kerül az ügy végére.

Végezetül engedje meg, hogy megköszönjem a lehetőséget, hogy soron kívül biztosítottak lehetőséget álláspontjuk megismeréséhez, hiszen egy sokszínű kórusban az önök hangja legalább annyira fontos számunkra, mint az összes többi szervezeté, amely hisz a demokratikus Magyarország jövőjében.

Budapest, 2015. február 10.

Tisztelettel,
Lázár János
Miniszterelnökséget vezető miniszter