Múltból a jövőbe
Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija a 70 év unokái kiállítás kapcsán beszélt.
Egy szabadtéri rendezvényt szervezett. Mit lehet erről tudni?
Ez egy fotókiállítás, aminek a címe: 70 év unokái. A képeken családok szerepelnek, egy-egy túlélő, valamint az ő legfiatalabb családtagja, unokája, dédunokája.
A képek nagyon érdekesek, tanulságosak, de mi volt a céljuk ezzel a kiállítással?
A kezdeményezés lényege, hogy megmutassuk, 70 évvel a Holokauszt után, azoknak, akik túlélték ezeket a borzalmakat, még sokan közöttünk élnek, van családjuk, vannak gyerekeik, unokáik, így az emlékeket van kinek és van miért továbbadni. Hiszen a múltra való emlékezés lényege pont az, hogy a múltból építkezve tudunk egy jobb jövőt építeni.
Kicsit pimasznak tűnhet a kérdés, de ez a rendezvény is egy lubavicsi program része, hogy kimenjünk a zsinagógából, ki az emberek közé, ki az utcára?
Azt gondolom, ez egy általánosan fontos tendencia, hogy ha az embernek egy fontos üzenete van, akkor ne várjon arra, hogy az emberek megkeressék, hogy elmondja nekik. Mi az gondoljuk, ha van egy releváns üzenetünk, gondolatunk, akkor azt osszuk meg másokkal. A hanukai gyertyagyújtás, ami a Nyugati téren megy, közel 20 éve, az például egy vallási üzenet, ez pedig nem a valláshoz kapcsolódik, sokkal inkább az identitáshoz, az emlékezés fontosságához. Azt akarja megmutatni és éreztetni, hogy a Holokauszt és annak emléke nem egy politikai esemény, nem csak egy a történelemkönyvekbe való téma, hanem a mindennapi embereknek, akik erre sétálnak életéhez tartozó.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
