„A debreceniek együttműködése rendkívül fontos, példa értékű kezdeményezésük fontosságát nem lehet elvitatni.”
Heisler András: Erdélyben járni felemelő érzés
Lehet azt is mondani, hirtelen ötlet vezérelte Heisler Andrást, a Mazsihisz elnökét, hogy a Partiumba és Erdélybe tegyen látogatást, megismerkedjen az ottani magyar zsidó közösségek életével. A legfontosabb célt sikerült elérni, új alapokra helyezni a kapcsolatokat. A Mazsihisz a határon túli magyar zsidó közösségekkel az élet minden területén igyekszik együttműködni.
Elnök Úr! Ön az elmúlt napokban munkatársaival hivatalos úton járt a Partiumban és Erdélyben. Mit lehet tudni erről a programról?
Négy napos körutazáson vettünk részt, amely során a partiumi és az erdélyi zsidóság képviselőivel találkoztunk. Programunk rendkívül sűrű volt, majd kétezer kilométert autóztunk, minden nap más városban töltöttük az éjszakát. Találkoztunk a nagyváradi, a szatmári, a kolozsvári, a marosvásárhelyi, a gyergyószentmiklósi és a dézsi hitközségek elnökeivel, valamint közösségeik tagjaival. Az általunk felkeresett hitközségek mindegyike magyar volt, a román zsidók közösségei inkább a „regáti”, a „Kárpátokon túli” területeken találhatóak.
Heisler András imád mond
Mi volt a célja útjuknak?
Néhány hete, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) felkérésére Szabadkán jártam, ahol Klein Rudolf zsinagóga-építészeti kiállítását nyitottam meg. Megragadott az ottani hangulat, a helyi zsidó közösség tagjainak kedvessége, ragaszkodásuk a magyar kultúrához és erőfeszítéseik a zsidó tradíciók megtartása érdekében. A magyar nyelv míves használata, közös kulturális értékeink, Petőfi, Arany, Jókai, vagy Radnóti szeretete, közös történelmünk ismerete, hozzánk rendkívül közelivé teszi ezeket a közösségeket. Valójában ott fogalmazódott meg bennem az erdélyi utazás gondolata. Ott szembesültem azzal, hogy a határon túli hittestvéreink életét, gondjait és munkáját valójában nem ismeri a Mazsihisz és formálisan is csak a Debreceni Zsidó Hitközség tart velük kapcsolatot – dicséret érte. Megkeresésünket vendéglátóink örömmel fogadták. Emlékeik szerint korábban nem volt gyakorlata annak, hogy a Mazsihisz elnöke nem kiállítás megnyitása, nem megemlékezés vagy koszorúzás, hanem kizárólag a közösség iránti érdeklődés okán kereste volna fel őket. Elsődleges célunk a helyi zsidóság működésének és mindennapjainak megismerése volt.
Marosvásárhely
Nekem olyan érzésem van, mintha a debreceniek által korábban már megkezdett és a mai napig meglévő kapcsolat mellett akár felesleges is lehet egy újabb együttműködési csatorna kiépítése. Mit szóltak hozzá a debreceniek?
A debreceniek együttműködése rendkívül fontos, példa értékű kezdeményezésük fontosságát nem lehet elvitatni. A debreceni konferenciák színvonalasak, hozzájárulnak egymás jobb megismeréséhez, közelebb hozzák az anyaországi és a határon túli zsidó közösségeket egymáshoz. Munkájukat korábban is támogatta a Mazsihisz, elnökségem óta pedig a költségvetésbe beépítjük a támogatási összeget. Emellett azonban meggyőződésem, hogy a Mazsihisz elnökének személyesen is meg kell tapasztalnia azokat a körülményeket, amelyek a mai erdélyi zsidóságot körülveszik. A kapcsolatoknak több síkja van, mi új struktúrákban szerettünk volna gondolkozni.
Marosvásárhely
Melyek azok a következtetések, amelyeket levonhatunk?
Ma még korai lenne levonni a konzekvenciákat. Úgy érzékelem, hogy a debreceniek határon túli testvérhitközségi találkozóit erősítve, a mostani utunk egészen más jellegű gondok megoldása felé mutat. Alapproblémaként jelentkezik Erdélyben, hogy az erdélyi hitközségek hitéletének folytonosságát – talán Nagyvárad kivételével – sem mi, sem vendéglátóink nem látják biztosítottnak. Amennyiben egy közösségben tíz fő alá csökken a zsidó férfiak száma, úgy szabályaik szerint a hitközség automatikusan megszűnik és a hitközség vagyona – zsinagógástul, ingatlanostul a bukaresti központra száll át. Úgy gondolom, nem kell nagyon magyaráznom, ez nem töltene el bennünket jó érzéssel. Talán még lehet tenni valamit: a lassan kirajzolódó terveink szerint a közeljövőben olyan új projektet indítunk el, amelyben magyarországi zsidó fiatalok bevonásával, tanítással, oktatással, vagy az erdélyi közösségekkel együttműködésben programok szervezésével megkísérlünk helyi zsidó fiatalokat a közösség számára megnyerni. A Mazsihiszt ma partnernek tekinti a legtöbb zsidó szervezet. A velük való együttműködésünk segítheti céljaink megvalósítását. Mindenesetre erdélyi hittestvéreink partnerek lennének ebben a munkában. Volt, ahol azonnal kaptunk felajánlást szállásra, étkezésre, infrastruktúrára. A helyzet rendkívül nehéz, az utolsó órában vagyunk, de nem reménytelen.
Az aradi ortodox zsinagóga kapuja
Mire alapozza optimizmusát? Jártam én is Erdélyben és a zsidó közösségek átlagéletkora minden bizonnyal hetven év feletti. Fiatallal nem is találkoztam.
Engedjen meg egy példát. Kolozsváron jártunk, ahol a hitközségi tagok korösszetétele az Ön által tapasztaltakkal megegyező. De azt is megtudtuk, hogy Kolozsvár ma igazi diákváros. Minimálisan hetvenezer diák tanul a városban – a magánegyetemekkel együtt a szám a százezret közelíti. Ha a diákok fél százaléka zsidó származású, akkor az legalább 500 zsidó fiatalt jelent. Nekünk ebből kellene a fiatalokat elérnünk és felkeltenünk bennük az igényt tradícióink megismerése iránt. Szerintem nem reménytelen. De abban bizonyos vagyok, hogy ezt csak a fiatalok segítségével lehet elérni, ugyanis csak ők képesek megérteni saját korosztályuk igényeit. A sikertelenségek során mindig mi ötven-hatvan évesek próbáltuk kitalálni, hogy a fiataloknak mi lenne a jó. Soha nem sikerült. Ezt be kell látnunk és új módszerekkel kell dolgoznunk. Ha az erdélyi zsidó fiatalokat meg kívánjuk szólítani, a magyarországi zsidó fiatalok segítsége nélkül eszköztelenek vagyunk.
Kolozsvár
Ezek szerint jó érzésekkel tértek haza?
Mindenképpen. Annak ellenére is, hogy sok helyen elkeserítő helyzetben találtuk az erdélyi zsidó hitközségeket. Van kijelölt célunk és lassan kialakítjuk hozzá stratégiánkat. De be kell vallanom, Erdélyben járni felemelő érzés. Látogatásunk utolsó állomása az aradi zsinagóga volt. A varázslatos építészeti remeket eleink 1827-ben építették. Egy hatalmas, két emelet karzattal rendelkező, nagykupolás épületről van szó! Építésekor még hol voltunk a kiegyezéstől, az emancipációtól. Számunkra döbbenetes élményt nyújtott. Fontosnak tartottuk, hogy utunk során más helyi egyházak vezetőivel is találkozzunk.
Petri László, Jakubinyi György, Heisler András és Radnóti Zoltán
Kikkel sikerült találkozniuk?
Az egyházközi kapcsolatoknak korunkban kiemelkedő jelentősége van. Kolozsváron az Erdélyi Unitárius Egyház vezetője, Bálint Benczédi Ferenc fogadta delegációnkat és nagyon izgalmas beszélgetést folytattunk vele az erdélyi egyházak működéséről, gondjaikról. Az egyházvezető érdeklődéssel hallgatta meg figyelemfelkeltő beszámolónkat az ORZSE munkájáról – a velem tartó Radnóti Zoltán rabbi sokat segített ebben. Gyulafehérvár felé útba tudtuk ejteni a Böjte Csaba által működtetett gyermekotthont, ahol megismerkedtünk az otthon működésével és átadtuk a Mazsihisz élelmiszer-adományait. Utunk egyik jelentős élménye pedig a Gyulafehérvári Katolikus Érsekség érsekével, Jakubinyi Györggyel történt találkozásunk volt. A katolikus vallási vezető delegációnk rabbi tagja által elmondott héber imaszövegeket héberül fejezte be, izgalmas intellektuális párbeszéd tanúi lehettünk, majd az Erdély történetéről fantasztikus ismeretanyaggal rendelkező érsektől rögtönzött vallástörténeti előadást hallgathattunk meg.
Lesz folytatása útjuknak?
Lesz!
Szöveg: M. Kenede Péter, Fotók: Radnóti Zoltán
