A jom kippuri háború
41 éve történt…
A jom kippuri háború
A jom kippuri háborúként elhíresült fegyveres konfliktust 1973. október 6-26. között vívta Izrael, Egyiptom és Szíria ellen. A meglepetésszerű támadást a zsidóság egyik legszentebb ünnepén, Jom kippurkor indították az arab erők. A támadók győzelmeket könyvelhettek el a harcok első napjaiban, azonban utána a védők sikeresen visszaverték őket. A háborúnak messzemenő következményei voltak, nem sokkal utána megkötötték a Camp David-i egyezményt, Egyiptom az arab világból elsőként elismerte Izraelt és végleg elhagyta a Szovjetunióhoz kötődő országok táborát.
Mi vezetett a konfliktushoz?
1972 végétől Egyiptom rendkívüli intenzitással kezdte meg hadereje modern szovjet fegyverekkel való felszerelését. Anvar Szadatnak pedig belpolitikai okokból mindenképp egy Izrael elleni győzelemre volt szüksége, hogy a későbbi gazdasági és társadalmi reformokat végig vihesse a folyamatos, Izraeltől elszenvedett vereségek miatt forrongó országban.
Mindenki tudta, hogy elindul a támadás, csak azt nem ismerték pontosan, hogy mikor.
Az izraeliek abban a hitben voltak, hogy Egyiptom nem indít támadást, ameddig nem kapja meg a szükséges modern fegyvereket a Szovjetuniótól, Szíria pedig nem támad Egyiptom nélkül. Mivel Egyiptom csak augusztusban kapta meg Scud rakétáit, az izraeli hírszerzés szerint még legalább négy hónapig nem volt várható egy támadás. Az egyiptomiak megtévesztették Izraelt, olyan híreket szivárogtattak ki, miszerint a kiutasított szovjet tanácsadók nélkül nem tudták üzemeltetni a modern fegyver rendszereket, a csapatmozgásaikat az izraeliek pedig gyakorlatoknak vélték.
Jom kippur ünnepén lényegében egész Izraelben megáll az élet, a katonák legnagyobb része eltávozást kapott. Mivel jom kippur ebben az évben a ramadánra, a muzulmán szent hónapra esett, senki nem számított harcokra. Szeptember 25-én Husszein jordán király titokban Tel Avivba repült, hogy értesítse Golda Meir miniszterelnököt és a zsidó vezetést a várható támadásról, figyelmeztetése azonban süket fülekre talált. Az izraeliek csak pár órával a támadás előtt kezdték meg a mozgósítást, miután egyiptomi forrásuk megerősítette, hogy az hamarosan megkezdődik.
A hadműveletek elkezdődtek
Az 1967-es háborúból tanulva az arab hadseregek hatalmas mennyiségű légvédelmi és tankelhárító fegyverzettel szerelték fel a csapataikat, melyek hatalmas veszteségeket okoztak a védők első sorainak. A frontvonalak ezután egészen október 14-ig megmerevedtek, az egyiptomiak csak 15-én szánták rá magukat egy támadásra. Az egyiptomiak mindössze 15 kilométert hatoltak be a Sínai-félszigetre, azután elakadtak, a 15-i támadás pedig teljes kudarc volt és közel 250 tank elvesztésével járt.
A még aznap megindult izraeli ellentámadás 19-ére hídfőállásokat építhetett ki a csatornán, miután áttörték az egyiptomi vonalakat. A nyugati partra átkelt izraeliek ezáltal mindössze 100 km-re voltak Kairótól.
A Golán-fennsíkon az egyiptomiakkal egyidőben támadó szíreknek eleinte szintén sikerült meglepetést és zavarodottságot kelteni az ellenségük soraiban. Az izraeli hadvezetés prioritásnak minősítette az északi frontot, tekintve, hogy a Golán-fennsík eleste esetén a szírek magába Izraelbe törhetnének be, míg a Szuezi-csatorna relatíve messze volt Izraeltől. Október 8-ra sikeresen megkezdődött a szír csapatok visszaszorítása, mivel egyre több tartalékos érte el a frontot. Október 10-re, az utolsó szír egységet is visszaszorították a háború előtti határ mögé és benyomultak Szíriába.
Mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsának első tűzszüneti felhívása ellenére folytatódtak az összecsapások, a tűzszünetre vonatkozó újabb határozatot adtak ki, míg végül október 26-án véget értek a harcok.
A háborút kirobbantó államoknak ismét kudarcba fulladt a tervük, Izraelt nem győzték le.
Breuer Péter
Mellékletek terület
