Hajdú Éva újságíróval, a Seuso-kincsek volt miniszteri biztosával
Könyv, amelyben minden benne van, amit a IV. századból származó Seuso-kincsek eredetéről, történetéről, magyarországi kapcsolódásáról
MEGHÍVÓ
A Seuso-kincs nevét az egyik tálról kapta,
amelyen egy felirat olvasható (szabad fordítása):
„Századokig, Seuso, néked tartson e néhány érdemes fémtál, szolgálja utódaidat is.”
Hajdú Éva A SEUSO-KINCS
című könyvének bemutatójára 2014. szeptember 17., szerda 17.30
Örkény István Könyvesbolt (1137 Budapest, Szent István krt. 26.)
Hajdú Éva újságíróval, a Seuso-kincsek volt miniszteri biztosával
László Ágnes beszélget
Könyv, amelyben minden benne van, amit a IV. századból származó Seuso-kincsek eredetéről, történetéről, magyarországi kapcsolódásáról, kalandos, krimibe illő eltulajdonításáról, visszaszerzésének főbb állomásairól tudni lehet és érdemes. A Kossuth Kiadó A történelem nagy rejtélyei sorozatban jelenteti meg ezt az átfogó, hiteles és a mai ismeretek alapján a legteljesebb körű feldolgozást, amelyben tényekkel és még feldolgozásra váró rejtélyekkel, titkokkal ismerkedhet meg az olvasó.
A könyvből kiderül, ki volt Sümegh József, aki az 1970-es évek közepén Polgárdi közelében rátalált… a római kori leletegyüttesre – de rejtély marad, hogyan halt meg. Kiderül, hogy milyen palotát rejt Szabadbattyán földje – de rejtély marad, hogy itt élt-e Seuso, a kincs feltételezett tulajdonosa. Itt olvasható, hogy ki vásárolta fel az ezüstöket Londonban – de rejtély marad, hogy ki csempészte át azokat a magyar határon. Kiderül, hogy mennyire hasonlítanak a tárgyak a Nemzeti Múzeum kincséhez, a négylábú ezüstállványhoz – de még nem tudjuk, hogy tényleg összetartoznak-e.
A Seuso-kincs nevét az egyik tálról kapta, amelyen egy felirat olvasható (szabad fordítása): „Századokig, Seuso, néked tartson e néhány érdemes fémtál, szolgálja utódaidat is”.
Hajdú Éva
A SEUSO-KINCS
Könyv, amelyben minden benne van, amit a IV. századból származó Seuso-kincsek eredetéről, történetéről, magyarországi kapcsolódásáról, kalandos, krimibe illő eltulajdonításáról, külföldre viteléről, visszaszerzésének főbb állomásairól tudni lehet és érdemes.
A Kossuth Kiadó A történelem nagy rejtélyei sorozatban jelenteti meg ezt az átfogó, hiteles és a mai ismeretek alapján a legteljesebb körű feldolgozást, amelyben tényekkel és még feldolgozásra váró rejtélyekkel, titkokkal ismerkedhet meg az olvasó.
A könyvből kiderül, ki volt Sümegh József, aki az 1970-es évek közepén Polgárdi közelében rátalált a római kori leletegyüttesre – de rejtély marad hogyan halt meg. Kiderül, hogy milyen palotát rejt Szabadbattyán földje, de rejtély marad, hogy itt élt-e Seuso, a kincs feltételezett tulajdonosa. Itt olvasható, hogy ki vásárolta fel az ezüstöket Londonban, de rejtély marad, hogy ki csempészte át azokat magyar határon. Kiderül, hogy mennyire hasonlítanak a tárgyak a Nemzeti Múzeum kincséhez, a 4 lábú ezüst állványhoz, de még nem tudjuk, hogy tényleg összetartoznak-e.
Fejezetcímek
Mi az a Seuso-kincs? – Megoldatlan gyilkosságok – Felvásárlás és hamis papírok –
Kincsek árverésen – A kincs és Magyarország – Szabadbattyán – Pannoni Valeria –
A per New Yorkban – Kislexikon
A Seuso néven ismertté vált, felbecsülhetetlen értékű római kori ezüstlelet dísz- és kisebb részben használati edényekből áll. A kincs minden bizonnyal nem egy időben, nem egy helyen, és mai értelemben nem egy megrendelő számára készült. A tárgyakat azonban valamennyi ideig együtt használták vagy díszítették vele az étkezések színhelyét, s néhány darabjukat tudományos bizonyíték szerint is együtt rejtették el.
Azt, hogy ki volt Seuso, nem tudjuk. Neve a legbecsesebb műtárgy, a kilenc kilogrammos Seuso-tál állatos jeleneteket ábrázoló medalionjának köriratában olvashatjuk. Csak abban lehetünk bizonyosak, igen gazdag, előkelő ember lehetett, hiszen ajándékba nagy és súlyos ezüsttálat kapott, családos volt és minden bizonnyal emeletes villában lakott a Pelso tóhoz, azaz a Balatonhoz közeli birtokán. Nevét csak a róla elnevezett, vadászjelenetekkel díszített tálon olvashatjuk, egyéb írásos emléket nem ismerünk róla. A kutatást érdemes folytatni, hiszen feltételezett lakhelye, a 3. században Szabadbattyán határában épült – és 374-ben a barbárok támadásában elpusztult és 1993-ban részlegesen feltárt – római kori villa pompás termeivel és falfestményeivel császári fogadásra is alkalmas volt, így lehet, hogy mint a Római Birodalom egyik határvidékének ura, felbukkan még valahol.
Szakemberek szerint a kincs magyar eredete eléggé megalapozottnak tűnik. Mert itt, ennek a helynek a közelében került elő, az az állvány, amelyet 1874-től őriznek Magyar Nemzeti Múzeumban. Az állványra pontosan ráillik az egyik Seuso-tál, és anyagában, díszítésében, feliratában nagy hasonlóságot mutat az ezüstkinccsel.
Sok még a feladat
Hajdú Éva, újságíró, a Seuso-kincsek volt miniszteri biztosa a könyv bevezetőjében ezt írja: „Londonban, a Lordok Házának egyik kis tanácstermében, az angol parlament impozáns épületének második emeletén, 2006. december 12-én mintegy két tucat képviselő előtt beszéltem a Seuso-kincsről. Az Egyesült Királyság parlamentjébe, a régészeti bizottság ülésére kaptam meghívást, s e meghallgatás után éreztem először, hogy a kincs előbb-utóbb haza fog térni Magyarországra. Ekkor már tizenegy éve foglalkoztam a páratlan ezüstlelettel.”
A jóslat, ha nem is teljes-körűen, de bevált:
„2014. március 26-án jelentette be a magyar kormány, hogy tárgyalásai részben eredményre vezettek, néhai Sir Peter Wilson (a Seuso-kincset Londonban 30 éve felvásárlók egyikének) két fiától, 15 millió euró ellenében, a birtokukban lévő nyolc darabot átvette. Lord Northampton angol főnemes alapítványa birtokolja a kincs ismert részének másik felét. Várhatóan nem lesz nehéz vele megegyezni, csak az összeg nagysága a kérdés. S ha igaz az, hogy a leletegyüttes eredetileg több darabból állt, az elkövetkező években nyilván azokból is felajánlanak majd a magyar államnak. Sok még a feladat. Folytatni kell a kincs vélhető megtalálási helyén a régészeti feltárást, hitelt érdemlően bizonyítani kell a magyarországi eredetet, alapos tudományos vizsgálatnak kell alávetni a kincset, igazságot kellene szolgáltatnunk halálának felderítésével annak, aki életét veszítette érte. A Seuso-kincs legnagyobb ellensége mindig is a titkolózás, a rejtegetés volt. Ezért nem ismerjük még mindig sorsának teljes történetét, ez vezetett majdnem végleges eltűnéséhez. A nyilvánosság erejében bízva dolgoztam érte az elmúlt csaknem 20 évben.”
Sorakoznak a titkok
Megtudjuk-e valaha is, ki volt, milyen tisztséget viselt, mely nép fiai közé tartozott Seuso?
Fény derül-e arra, hány darabból állt az a leletegyüttes, amelyre Sümegh József rábukkant? 40 – ahogyan szomszédjai emlékeznek? Több mint 200 – ahogyan külföldi műkereskedők vélik?
Hol került elő a kincs? A szabadbattyáni palota fütőcsatornájában pihent másfél ezer évig vagy a kőszárhegyi bánya egyik üregében lapult?
Ki ölte meg Sümegh Józsefet?
Ki húzott hasznot Magyarországon a kincsből? Eladták? Elcserélték? Alku vagy puszta erőszak áll a háttérben? Katonatisztek, titkosszolgálati személyek, politikusok hivatali vagy kapzsi magánakciójaként került idegen kézbe?
Ki és milyen körülmények között csempészte ki az országból? Egy Lada csomagtartójában, orosz diplomáciai pecsét alatt vagy magyar katonai segédlettel hagyta el az országot?
A polgárdi quadripusz a kincshez tartozott még a IV. század elején? Kideríthető-e, hogy hány műhelyben, hány mesterkéz alkotta e remekműveket?
Ki lesz az első, aki beszolgáltat vagy külföldről felajánl egy újabb tárgyat? Melyik tárgy lesz az?
A történelem nagy rejtélyei című, 20 kötetes sorozat hatalmas távolságokat jár be térben és időben, hogy az olvasókhoz közel hozza a világtörténelem különleges emlékeit. Sajátos módon éppen a legtöbbet emlegetett fordulatok, botrányok rejtik egyben a legtöbb nyitva maradt kérdést, és éppen a legvitatottabb események hordják magukban máig a legtöbb homályos, megfejtetlen részletet. Pedig az utókor makacsul újra és újra keresi az igazságot sok-sok olyan momentum kapcsán, amely meghatározó jelentőségű az emberiség egyetemes történetében. Kérdőjelek sorával szembesülünk, ugyanakkor elmondhatjuk, hogy ma, a XXI. század elején ugrásszerűen javult a helyzet: kutatók, fölfedezők, tudósok ezrei a technika vívmányainak segítségével korábban elképzelhetetlen válaszokra jutottak.
