A zsidó közösség volt az, amelyik arányaiban a legnagyobb veszteséget szenvedte Magyarországon
Igen kedves Barátaim, napra pontosan hetvenöt évvel ezelőtt tört ki a II. Világháború. Legalábbis Európában – mert tudni kell, hogy a Távol –Keleten, Japán és Kína között már korábban megkezdődött. Ezt követően aztán hat évig nem hallgattak el a fegyverek, lángba borult Európa, s az egész világ. A háború borzalmat jelent. Minden háborúban értelmetlenül pusztulnak az anyák által oly’ sok szenvedéssel, boldogságban és örömmel szült, I.ten képmására teremtett emberek. A hetvenöt évvel ezelőtt elkezdődött világégés mégis minden korábbinál szörnyűségesebben zajlott, áldozatainak száma sokszorosan meghaladta a korábbi háborúkét, s tudjuk, közben az Európai zsidóság 64%-nak megsemmisítéséhez vezetett.
Navracsics Tibor miniszter úrral pontosan azért döntöttünk úgy, hogy a világháború kitöréséről egy zsidó helyszínen, az egykori gettó szívében emlékezzünk meg, mert a zsidó közösség volt az, amelyik arányaiban a legnagyobb veszteséget szenvedte Magyarországon. Volt aki a munkaszolgálatban, fegyver nélkül a fronton, harcban esett el, volt akit csak úgy legyilkoltak, agyonvertek, vagy ha lemaradt egy menetben, akkor tarkón lőttek, s voltak akik civilként a városokban, a gettóban vesztették életüket, vagy csak egyszerűen éhen haltak.
A háborúk, a világháborúk sohasem előzmény nélküliek. A világégésekhez bűnös emberi döntések vezetnek. 1939 szeptember 1-e, Lengyelország lerohanása sem volt előzmény nélküli. 1933-ban Németország kilépett a Népszövetségből. Európa ekkor hallgatott. 1934 június 29-30, Németországban lezajlott a hosszú kések éjszakája. Európa nem tett semmit. 1935 március 16-án Németországban bevezetik a hadkötelezettséget. A politikai tudomásul vette. 1935-ben Nagy Britannia és Franciaország garanciát vállal a lengyel határokra. Ma már tudjuk, mennyire erőtlenül. 1936. március 7-én Németország megszállja a Rajna vidéket. Ez is tudomásul véve. 1936-ban létrejön a Berlin-Róma tengely. Nem veszik elég komolyan. 1939 március 15-én a németek bevonulnak Prágába. Még ekkor sincs érdemi reakció.
Közben Magyarországon 1920-ban bevezették a Numerus clausust. A magyar antiszemita törvényhozás fő célja ekkor az volt, hogy valódi társadalmi-gazdasági reformok helyett a társadalmi elégedetlenséget a zsidókérdés napirenden tartásával csillapítsa. 1933 után a viharos tempóban erősödő szélsőjobbal való versenyfutásban, fél szemmel szövetségeseinkre kacsintva születhettek meg a zsidó törvények. 1938-ban az első zsidó törvény, 1939. májusában a második. A világháború ekkor még el sem kezdődött.
Ma már tudjuk, hova vezettek a folyamatok. Lengyelország lerohanásával, az antiszemitizmus politikai elfogadásával megteremtődtek azok a politikai- ideológiai alapok, melyek később hazánk háborúba történő bekapcsolódásához, a Doni tragédiához és 600 ezer zsidó vallású magyar állampolgár elpusztításához vezetett.
Miniszter Úr! Tavaly, a Tom Lantos konferencián Ön a magyar kormány nevében elismerte a korabeli politikai vezetés felelősségét a népirtásban. Történelmi beszédet mondott a Parlamentben, köszönet érte. A Parlamentben azonban ma egy nyíltan rasszista eszméket terjesztő párt szennyezi a közéletet. S mi úgy véljük, túlzottan nagy a tolerancia. A történelem bizonyította: szélsőséges eszmékkel csak következetesen és kíméletlenül lehet megküzdeni. Minden engedmény, vagy kompromisszum később történelmi hibának minősül. A szélsőséggel nem szabad kooperálni. Komolyan kell venni a Orbán Viktor miniszterelnök „zéró toleranciára” vonatkozó szavait. Mindenkinek!
Európa a II. Világháborúba úgy sodródott bele, hogy előtte másfél évtizedig a nyilvánvaló jeleket nem vette észre a politikusok. Ma Európában, az Európai Unióban szélsőséges eszmék terjednek. Nyíltan náci eszméket valló pártok kerülnek be a parlamentekbe, erősödik a rasszizmus, az antiszemitizmus, a homofóbia. Tanulva a történelemből, ma minden demokratikus erőnek az a kötelessége, hogy következetesen küzdjön ellene, s ne csak szavakkal, ahnem politikai tettekkel is.
Heisler András
BreuerPress
