Tisztelt Elnök Asszony! Nagytiszteletű Urak! Ünneplő Gyülekezet! Hölgyeim és Uraim!
Kétszeresen is van okunk a mai ünnepi összejövetelre, hiszen egyszerre tisztelgünk a másfél évszázada elhunyt Fáy András életműve előtt, és avatjuk történelmi emlékhellyé a magyarországi reformátusság egyik legmeghatározóbb épületét, a Kálvin téri református templomot. A templomot, amely – azóta, hogy a XIX. század első felében itt, Budapest szívében felépült – a Dunamelléki Egyházkerület hitéletének első számú központja. A mögöttünk hagyott században egyházunk olyan kiemelkedő személyiségei hirdették e falak között Isten igéjét, mint Ravasz László és Hegedűs Lóránt püspökök.
Néhány nap híján 150 éve Fáy András temetésén Arany János állt itt, hogy a nemzet nagy halottjától búcsúzva a Kálvin téri templom kriptájába vezető utolsó útján megadja a végtisztességet. Arany akkori szavaival:
„Fáy olyan egyéniség volt, kinek ha művei nem olvastatnának is, s hasznos életbeli alkotásai nem lennének is maradandó emlékszobrai, mint csupán jellem, oly mellszobor, mely megérdemli, hogy a jelesebb honfiak pantheonjában mint buzdító példa állandó helyet foglaljon el. Legyen áldott és örökéletű a valódi ember és valódi honpolgár emlékezete.”
Fáy András életútja elválaszthatatlan a 19. századi protestantizmustól és szorosan kötődik a Kálvin téri református templomhoz, amely nem csak holtában lett végső menedéke, de amelyet csak a polihisztorokra jellemzően gazdag életében a gyülekezet főgondnokaként is éveken át szolgált.
A Zemplén megyei Kohányban született Fáy András a Sárospataki Református Kollégiumban 6 éven át sajátította el kiváló színvonalon a latin nyelv ismeretét, a magyar és a klasszikus európai irodalom szeretetét, hogy aztán a pozsonyi evangélikus líceumba tett 4 éves kitérőt követően ismét Sárospatakon hallgasson jogot és filozófiát és szerezzen végül diplomát.
Széleskörű műveltségéhez az is hozzátartozott, hogy a német mellett a latint, az angolt és a franciát is elsajátította.
Rendkívüli tudása ellenére már ifjú korában is végtelen alázat jellemezte. Amikor fiatalon először akarták főszolgabíróvá választani megismerve ellenjelöltjét visszalépett, mert őt alkalmasabbnak találta a vármegyei tisztség betöltésére.
Munkásságának gazdagsága szinte felsorolhatatlan; volt pesti, majd váci szolgabíró, Pest vármegye táblabírája, országgyűlési követ, parlamenti ellenzéki vezető, a Nemzeti Kaszinó igazgatója, alapításától az Akadémia tagja, majd helyettes elnöke, a Kisfaludy Társaság és a budai színtársulat igazgatója, valamint a Védegylet alapítója és a Nemzeti Kör tagja.
Noha nem lehet vitás, hogy senki annyit a magyar nemzeti színészet kialakulásáért nem tett, mint ő, hogy leginkább neki köszönhető, hogy Pesten protestáns főiskola jött létre, hogy irodalmi alkotásai és különösen meséi a modern és előremutató társadalomkritika alapjait fektették le, mégis neve leginkább a Pesti Hazai Első Takarékpénztár megalapításával forrt egybe.
Amikor Fáy András Pest vármegye gyűlésén 1939 márciusában megtette a mai OTP jogelődjének felállítására vonatkozó indítványát, sokan – köztük a legnagyobbak; még Széchenyit is beleértve – kételkedtek a vállalkozás sikerességében. Fáy András azonban tántoríthatatlanul hitt a kezdeményezés helyességében, s neki is megadatott, ami a történelem során csak a legnagyobbnak jut osztályrészül: látnoknak bizonyult, akit idealistának tartottak.
A Takarékpénztár, melynek Fáy az alakulástól kezdve 1848-ig a segédigazgatója volt, rövid idő alatt felvirágzott, 7 év elteltével, 32 fiókkal bővült. Szemléletes példája ez a reformkor számtalan területét jellemző, Széchenyi és Fáy között kialakult virágzó együttműködésnek. Hiszen a Hitelt Széchenyi írta, de a tartalmát Fáy András váltotta valóra.
Fáy nemcsak műveivel tett sokat a reformkor pezsgő irodalmi és társadalmi életének felvirágoztatásáért. Gombai birtoka a húszas évektől kezdve évtizedeken át az irodalmi és társadalmi élet fellegvára, ahol református és evangélikus lelkészek mellett rendszeresen megfordult unokabátyja Szemere Pál, Kölcsey Ferenc, Kisfaludy Károly, Barabás Miklós, Kazinczy Ferenc, Arany János és Vörösmarty Mihály.
Ahogyan Mikszáth Kálmán Fáy Andrásról írta: „ha Széchenyi nincs, őt illeti a, legnagyobb magyar’ titulusa, ha Deák nincs, ő nevezhető a haza bölcsének’ – így azonban maradt végig a nemzet mindenese’.”
Ma, amikor a Kálvin téri református templomot történelmi emlékhellyé avatjuk, helyes és szimbolikus, hogy az avatás után közvetlenül Fáy András altemplomi sírhelyére helyezünk koszorút. Hiszen a majdnem 200 éves Hild Vincze és Hofrichter József tervei alapján épült és Hild József tervei szerint helyreállított és továbbfejlesztett Kálvin téri református templom a magyarországi református közösség szellemi központjaként mindig is műemlékként tartatott számon. Az altemplomi kripta idén januárban elkészült felújítása azonban azt is tudatosította, hogy a templom nem csupán a hit háza, hanem végső nyughelye is sokaknak, akik közös hazánkért érdemeket szereztek.
Mások mellett itt nyugszik Bethlen Elek, erdélyi író, politikus, a templomot felépítő és a gyülekezetet megszervező Báthory Gábor lelkipásztor, gróf Zichy Manóné, akinek jelképes síremléke a baloldali karzat alatt, a templomban látható és mindenekelőtt Fáy András, aki életével a nemzet egészét szolgálta, de e gyülekezet főgondnokaként szervezőkészségével, tudásával és elismertségével a református egyházat is gazdagította.
1848-ban Széchenyihez hasonlóan viszonyult a forradalomhoz, a radikális követelésektől idegenkedve „szorongó tétlenségbe” vonult vissza. A forradalom leverése után rendületlenül bízott a kiegyezés lehetőségében, de 3 évvel korábbi halála miatt azt már nem érhette meg. A forradalom utáni tevékenysége és írásainak hatása azonban már nem volt reformkori nagy tetteihez mérhető.
Fáy András életműve és közéleti szerepvállalása ma is követendő példa és figyelmeztetés. Követendő példa, mert az őt jellemző lényeglátás és sokoldalúság tette lehetővé, hogy az irodalmi műveitől, az Akadémia létrejöttén keresztül, a Lánchíd megépítésén át, a még ma is működő Takarékpénztár megalapításáig a közélet, a tudomány és a művészet számtalan területén egyaránt maradandót alkosson. De figyelmeztetés is, mely mindenkit, aki a köz érdekében tenni akar, arra kell, hogy intsen, hogy az ország szolgálatának lehetősége önmagában ajándék – minden további elismerés nélkül is.
Magyarország reformkori felvirágzása elválaszthatatlan Fáy András hazájáért végzett szolgálatától. Az ipar, a kereskedelem, a színház, az igazságszolgáltatás, a közigazgatás fejlesztésére az 1820-as években megfogalmazott javaslatai egyértelműen tükrözik, hogy még Széchenyinél is előbb ismerte fel az ország gazdasági és kulturális elmaradottságának legfőbb okait. Fáy András teljesítménye nem, ismertsége azonban elmarad Széchenyiétől vagy Deákétól, mely nem az ő bűne, hanem az utókor hálájának kritikája.
Fáy András történelemformáló szerepe a forradalom előtti negyedszázadban érvényesült leginkább. Cselekedett, amikor a cselekvésnek volt ideje és hátrébb lépett, amikor nem tudott azonosulni a történelmi folyamatok irányával. A történelmi személyiségek szerencséjében azonban ő is osztozik: életműve messze túléli őt.
Nagyságát már nem a pillanat sokszor megtévesztő fényében látjuk, hanem történelmi távlatból is egyértelmű. Alkotásával nemzete szolgálatában állt, hazájának épített a jövőbe mutató hidakat.
Amit Arany Széchenyiről irt, Fáy Andrásra is ugyanannyira igaz:
Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl;
Hanem lerázván, ami benne földi,
Egy éltetõ eszmévé fínomul,
Mely fennmarad s nõttön nõ tiszta fénye,
Amint idõben, térben távozik;
Melyhez tekint fel az utód erénye:
Óhajt, remél, hisz és imádkozik.
Ezért is indokolt, hogy a porainak helyt adó Kálvin téri református templomot ne csupán műemlékként, hanem a nemzet emlékhelyei között tartsuk számon.
