Menachem Mendel Schneerson, aki negyvennégy éven át volt a lubavicsi chászid közösség vezetője – Rebbéje –, 1951-ben vette át a mozgalom vezetését apósától. Egyik első dolga az volt, hogy egy kampányt indított. Leírta azt a 10 vallási parancsolatot (micvát), amit ha az ember elkezd megtartani, akkor lépésről-lépésre közelebb kerülhet a zsidó spiritualitás megértéséhez.

Látszólagos ellentmondásokkal teli ember volt. Vezetése egész ideje alatt jóformán ki se tette a lábát arról a környékről, ahol lakott, befolyása mégis világszerte érződött. A világ legelső hittudósai között tartották számon, ugyanakkor azonban ragyogó matematikusként és természettudósként is ismerték. Annak ellenére, hogy közössége zárt jellegű volt, nagyon alaposan ismerte a modern világot, és lelkesen nyújtotta kezét a társadalomnak, zsidónak és nem zsidónak egyaránt. Erényességre, tanulásra és egységre buzdította az embereket.

Életének legfontosabb üzenete, hogy minden zsidónak meg kell érteni, hogy csakis a saját zsidósága által tud kapcsolódni a Teremtőhöz. És a zsidósága nem más, mint a majd’ négy évezredes zsidó hagyomány. Akár egy micva megtartása is felemelheti az ember lelkét a mélyből, és az ég felé repítheti.
A farbrengent Oberlander Baruch beszéde nyitotta meg, szólt a jorcájtról magáról, majd a Rebbéről, aki – mint mondotta – nem az alapján ítélte meg az embereket, hogy menyire jó zsidók, hanem mindenkit arra bíztatott, hogy magához mérten vállaljon új micvát. Beszédét közös éneklés, hászid nigunok követték.

Ezután Köves Slomó a Rebbéről és áldásairól szólt, megemlékezve arról is, hogy áldásainak milyen nagy hatása volt. A többfogásos vacsorát, ismét ének, majd a Rebbéről, szóló videofilmek vetítése követte. Azt est végén az ünnepség résztvevői mind levelet írtak a Rebbének, amiben kérhettek áldást az Örökkévalótól. A levélbe mindenki beleírta , hogy milyen micvát vállal magára.