Hetiszakasz – 2014.06.01.
Zsidókról, nemcsak zsidóknak.
Dr. Gádor György, a Bét Élijáhu zsinagóga elnöke
Elnök úr, hol is vagyunk most?
Ez a Bét Élijáhu zsinagóga a Páva utcában. Azért is érdekes ez, mert a Baumhorn féle nagyzsinagóga, a Holocaust Múzeum mellett van egy élő, lüktető zsinagóga, közösség. Ez a körzet valamikor nagy volt, szép volt, virágzó életet élt, rengeteg ember volt a falai között, egész egyszerűen vonzotta az embereket, még akkor, amikor itt, a Ferencvárosban sok zsidó élt a Holocaust előtt. Az épületnek is volt egy szörnyű Holocaust története, toloncházként működött, sírok voltak itt, az udvaron. Később nehezen, de elindult újra, amiben nagy szerepe volt Domán főrabbi úrnak is.
Mi történt a körzettel, amikor a nagy átépítés, átalakulás volt?
A közösség a Bokréta utcába költözött, szétszéledtek az emberek, utána megint mindent az elejéről kellett újrakezdeni. Ez elindult és szerencsére jól vagyunk, megvagyunk, de lehet még jönni, mert mindig kellenek új emberek a minjenbe is. Minden pénteken, minden szombaton, minden ünnepen megvagyunk, lehet ránk számítani Ros Hasane első napján is, második napján is, nem csak Erev Ros Hasanekor! Azt szoktam mondani, hogy hozzánk nem csak nagyünnepi zsidók járnak, hanem rendes behóved zsidó gyerekek is, emberek is, a korfa teljes szélességében.
Köszönöm a beszélgetést.
Totha Péter Joel rabbi
Mi a hetiszakaszunk címe, mit olvasunk fel a zsinagógában?
A hetiszakasz címe Nászó, ami a leviták megszámlálásával foglalkozik, ami folytatja azt, amit a múlt héten elkezdett. Itt egy érdekes dologgal találkozunk. Akkor Izrael fiainak a számát kellett megszámolni, ebben pedig a leviták számát 30 és 50 év között. Azzal kezdődik a hetiszakasz, hogy Gerson fiainak a számát számolja meg, viszont az elmúlt hetiszakasz végén találkozunk azzal, hogy a levitákat már ott elkezdik megszámolni és Keháti megelőzi Gersont. Joggal merül fel az emberben, bölcseink is feltették már a kérdést, hogy miért is van ez így?
Miért is van ez így?
Azért, mert ők a legszentebb szolgálatot végezték el, a Szentek Szentélyében a frigyszekrény, a frigyláda előtt. Az ő feladatuk, hogy levetett cipővel, mezítláb kellett a szolgálatukat elvégezni, ugyanúgy, ahogy felszólítja Mózest, Mose Rabénut az Örökkévaló, hogy „Vesd le saruidat lábadról, mert szent az a hely, szent az a föld, amelyen állsz!” Ezért ők is levették a saruikat a lábaikról és ugyanígy végezték a szolgálatot, sőt olyannyira, hogy még a nép felé sem fordultak, hanem csak a frigyszekrény felé. Ezért említi meg őket legelőször a Tóra, mint akik a legszentebb szolgálatot végezték.
Napjainkban nincs a Szentély, hisz lerombolták, akkor milyen szolgálatot végeznek a kohaniták és a leviták?
Sokban szűkültek az ő szolgálatuk, feladataik, de mégiscsak vissza kell mennünk a Tórához. Pont ebben a hetiszakaszban, a Nászóban fogalmazza meg, a szolgálatuk lényegét, a legszebb mondatokat. „Áldjon meg az Örökkévaló és őrizzen meg, világosítsa meg az Örökkévaló az ő arcát terajtad, fordítsa az Örökkévaló az arcát feléd és adjon neked békességet.” Ezt a Szentélyben egy emelvényen mondták el a nép felé fordulva, természetesen egy kötött eljárás szerint, amit napjainkban is így végzünk. Mindezt úgy tették, hogy a kezüket a kohanita áldásra tartották. A kezüket felemelték, persze közben le voltak takarva, mert a népet nem lehetett látniuk, a nép sem láthatta őket, az emelvényen álltak, a duchanon, ezért nevezik ezt düchenolásnak, a papi áldást.
A Páva utcában az imádkozás után rabbi úr meg szokta áldani a közösséget?
Ebben a közösségben nem, mert olyan hagyomány alakult itt ki, hogy az elődeim már ezt a szokást nem vezették be, amikor idejöttem, ezen nem változtattam.
Ön nem csak rabbi, hanem tábori rabbi is, ez mit jelent?
Az előbb említettem a papi áldást, ami három részre tagolódhat. Az első a kétkezi munkásokról szól, áldja meg őket a munkájukban az Örökkévaló. A másik rész az szólhat a tanulásról, akik fejlesztik magukat, tanulnak, hogy világosítsa meg az Örökkévaló a még mélyebb tudás utáni vágyukat. A harmadik a béke eljövetelének a fohásza, kérése, amit mindenkor a katonák végeznek, hogy egy országnak meg legyen a békéje. Tábori rabbiként szolgálunk azok felé, akik zsidó vallásúak és a hadseregben szolgálnak és lelki igényük van arra, hogy akár egy hadművelet előtt, vagy után lelki gondozásban, tanácsban, illetőleg istentiszteletben részesüljenek.
Visszatérve a hetiszakaszra, amikor kinyitják a frigyszekrényt, akkor mi történik?
Megcsókoljuk a Tóra tekercseket, mert ezzel is megtiszteljük azokat a betűket, amit nekünk adott a Mindenható a Szinaj hegyén. Az egyik Tóratakarónkon van Domán Ernő neve, aki hosszú ideig volt ennek a körzetnek a főrabbija. Ő tanított az OR-ZSE-n Talmudot, az ő fia Domán István főrabbi, a Hunyadi tér rabbija vitte tovább ezt a tudást és a hagyományokat a Rabbiképzőre, ő tanított nekem is Talmudot hat éven keresztül. Amikor leültünk gondolkozni azon, hogy – hiszen mindenhol azt lehet hallani, hogy ez a Páva utcai zsinagóga – mi legyen a nevünk, így, pontosan a főrabbi úrra emlékezve, lett a nevünk Bét Élijáhu. Ennek kettős jelentése van, Élijáhu a próféta, akit várunk évről-évre, hogy megjelenjen és hirdesse az Örökkévaló nagy napját, a másik pedig a főrabbi úrra is emlékezünk, akinek a héber neve volt Élijáhu. Ez a kettősség mutatja be a mi kis közösségünket.
Köszönöm a beszélgetést.
Győrfi László, a Semes kóser pékség vezetője
Honnan is jött a kóser pék?
Nem vallásos családban nőttem fel, majdnem felnőtt fejjel, 18-19 éves koromban döntöttem el, hogy szeretnék többet megtudni a történelmünkről, a kultúránkról és a vallásunkról. Izraelbe mentem egy tanulmányi ösztöndíjjal, a kilencvenes évek végén, amikor visszajöttem, akkor már tudtam, nem tudok más utat választani, mint azt, hogy tartoznom kell ehhez a közösséghez. Több zsinagógán keresztül vezett az út oda, ahhoz a közösséghez, ahova most tartozom. Ez a Chabad közösség, amelynek a vezető rabbijával és az egész mozgalom vezetőjével nagyon jó kapcsolatom van.
Ez mit is jelent a Semes pékség szempontjából?
Elsősorban azt, hogy nekik is köszönhető ez a vállalkozás, elsősorban Baruch Oberlander rabbinak, aki mentorom volt, tanárom volt, a mai napig is nagyon sok mindent köszönhetek neki és Köves Slómó rabbinak is. Korábban már más közösségekben szocializálódtam, nagyon sok mindent tanultam, de úgy hozta a sors, hogy most itt érzem otthon magam.
Mi a Semes története?
Négy évvel ezelőtt döntöttük el, hogy szükség van egy kóser pékségre, korábban is létezett ez, de nem ebben a formában, mert kizárólag kóser pékárut gyártó cég nem volt a piacon. Ez volt az akkori elvárás, a velem szemben állított követelmény, a rabbik azt kérték tőlem, hogy ettől lesz magasabb szintű a kóser ellátás, ha csak kóser pékárut állítunk elő. A történelmi részhez hozzátartozik, hogy dinamikusan fejlődtünk, először egy családi ház pincéjében, aztán egy kicsit nagyobb helyen. Most éppen bővítünk. Gyakorlatilag az összes közösséget ellátjuk, a lubavicsi közösséget, a MAZSIHISZ intézményeit, iskolákat, óvodákat, kórházakat. Most is szállítunk heti rendszerességgel Bécsbe kétszer, a bécsi iskolában is árusítunk péntek délelőttönként. Azt kell tudni, hogy Nyugat-Európában ezek a termékek lényegesen drágábbak, mint a mieink. Nekem az volt az egyik küldetésem, hogy széles körben és elérhető áron tudjuk biztosítani minél több embernek a kóser pékárut. Személyes küldetésem az, hogy minden olyan ember, akinek fontos ez a vallási háttér, de nem feltétlenül csak vallásos embereknek, hanem olyanoknak is, akik „csak” tradicionálisan, vagy ilyen gyökereket éreznek magukban a zsidóság felé, azoknak elérhető legyen ez a termék.
Mitől is kóser a termék és miben különbözik egy nem kósertől?
Azt tudni kell, ez egészen más, mint a nem kóser pékáru. Nem feltétlenül az ízében különbözik, hanem talán a magasabb, spirituális szinten. Ki lehet tenni egy sábeszi asztalra egy nem kóser kalácsot is, de arra nem lehet áldást mondani, ez nem emeli fel az ember lelkét, a fizikai létét arra szintre, amit egy kóser termékkel megtehető. A kóserság felügyeletére egy vallási felügyelő áll rendelkezésre, egy mesgiach, aki vagy személyesen van jelen a pékségünkben, vagy pedig egy kamerarendszeren keresztül bármikor elérhető számára az itteni munkavégzés kontrollálása. Vannak olyanok, amiket neki kell megtennie, például a liszt szitálásánál a leszitált liszt maradékát neki kell ellenőriznie. A liszt szitálásától, amit egyébként minden pékségben el kéne végezni előírás szerint, de javarészt nem végzik, tisztább a termékünk. Mi csak szitált lisztet használhatunk. A mesgiach feladata a tojás ellenőrzése, azoknál a tésztafajtáknál, amihez tojás kell, ott a mesgiach egyenként töri fel azokat és ellenőrzi, hogy nem tartalmaz-e vért, hiszen a vér evésének a tilalma nagyon fontos! A pékségünk parve pékség, ami azt jelenti, hogy se nem húsos, se nem tejes, így mindkettőhöz egyaránt fogyasztható. A kóser vállalkozásnak, a kóser termékeket forgalmazó vállalkozásnak egy hechserre is szüksége van, ami egy pecsét, ami garantálja, hogy a termékeinket a legvallásosabbak is fogyaszthatják. Az is hozzátartozik, hogy folyamatosan ellenőrzik a hechsert kiadó rabbinátusok a munkánkat, természetesen ez jó, mert nekünk az a dolgunk, hogy megfeleljünk az előírásoknak, nem érdekünk azokat megszegni, hiszen pont az a különlegessége ennek a pékségnek, hogy kóser terméket állítunk elő. Sok turista jön Magyarországra zarándoklás céljából Izraelből, Amerikából, nekik is fontos, hogy olyan termékeket fogyasszanak, amelyek a legszigorúbb előírásoknak is megfelelnek.
Köszönöm a beszélgetést.
Az interjú az ATV június 1-i Hetiszakasz című adásának szerkesztett változata.
Breuer Péter
