Hetiszakasz – 2014.05.11.
Zsidókról, nemcsak zsidóknak.
„Erősödj, erősödj és akkor közösen erősek lehetünk!”
Dr. Schőner Alfréd, az OR-ZSE rektora, a Hegedűs Gyula utca zsinagóga főrabbija Izraelről és a hetiszakaszról
Főrabbi Úr, Önnek mi jut eszébe a 66 éves Izraelről?
Első gondolatom, hogy 1989-ben, amikor a Dohány utcai zsinagóga rabbija voltam, revelációval hatott a magyarországi zsidóság vallási életére, hogy 1967 után először emlékeztünk meg közösen Izrael függetlenségéről. Mondhatom úgy is, számunkra ott és akkor kezdődött a rendszerváltás. Azóta elteltek évek, évtizedek, és mi minden évben a zsinagógákban emlékezünk meg Jom Hatzmautról, ahogy idén is, nálunk is, itt a Hegedűs Gyula utcában.
A Függetlenség Napja előtt emlékeztünk meg arról a 23.159 mártírról, aki életét adta a Közel-Kelet egyetlen demokratikus államáért. Magyarországon a zsinagógákban is megemlékeztek a Jom Hazikaronról?
Igen, voltak olyan zsinagógák Magyarországon, ahol megemlékeztek, mi is megtettük ezt. A katonákon kívül emlékeztünk azokra a százakra és ezrekre, akik a terror áldozatai lettek. Ez a két fogalom, mint emlékezés és függetlenség, úgy tűnik, a mi történelmünkben, a mi vallásunk történetében is szoros összefüggésben áll egymással.
Hogyan lehet egy zsinagógában az ima közben emlékezni, akár egy ország függetlenségére. Mi is történik ilyenkor?
Vallásos közösség a mienk, mi imádkozunk. Az imádkozó ember meggyőződéssel hiszi, hogy a világ alkotója meghallgatja a fohászát. Imádkozunk mindennap békességért itthon otthon, mindenütt szerte a világban. Ennek az imának a hitünk és meggyőződésünk szerint hatalmas ereje van, ami elősegíti azt, ami a szívünkben és a lelkünkben megfogan. Minden héten szombaton felolvasunk egy hetiszakaszt, ez évezredes hagyomány. Ez, a parasat ha shavua, minden hétre kijelölt tórai olvasmány, amelyest kiegészít a Haftara, egy prófétai rész. Most mindkettőről szeretnék szólni, mert szép, tartalmas gondolatokkal telített. A hetiszakaszunk neve: Bechukotaj, Mózes III. könyvének utolsó fejezetei. Úgy kezdődik a hetiszakasz: „Ha törvényeim szerint jártok, a hagyományaink szerint éltek, akkor milyen jutalom vár majd rátok a mindennapokban.”
Tehát a jutalomról van szó, majd a hetiszakasz második részében az esetleges büntetésről is.
Miért is jár a büntetés és mi az?
A büntetések, a feddések azért, ha mi lesz, ha nem tartjuk be a törvényeket. A tórai vízióban úgy fogalmazódik meg, hogy ha nem tartjuk be a törvényeket, akkor elpusztul az ország és szétszóratásba kerül a nép. A tórai textus által pontosan megfogalmazott szöveg beigazolódott, hiszen a polgári időszámítás előtti századokban Nebukádonozor idejében, 586-ban szétszóratásba került a zsidóság. A szó szoros értelmében bekövetkeztek azok a rémálmok, amelyeket a Tóra leír. Pár évszázaddal később Jeremiás, minden idők egyik legnagyobb gondolkodója, ha szabad ezeket a szavakat egy prófétával kapcsolatban említeni, átéli a megpróbáltatást, a száműzetést és egyben jövőképet fogalmaz meg, hogy lesz holnap, lesz jövő. Szombati szent olvasmányunkban olvasunk az áldásokról, az átkokról, majd olvasunk a jeremiási fájdalomról és a jeremiási jövőről.
Egy idézet Jeremiás szavaiból, ami szombat délelőtt minden zsinagógában felhangzik: „Áldott a férfi, aki bízik az Örökkévalóban, mert Isten az ő biztos menedéke.” Majd így folytatja, egészen világirodalmi emelkedettségben: „Olyan lesz, mint a víz mellé plántál fa, mely folyó felé bocsájtja gyökereit, nem érzi, ha jő a hőség, és a levele dús zöld marad, nem aggódik az aszály évében és nem szűnik meg gyümölcsöt hozni.”
Egy gondolat, ami minden zsinagógában szerte a világon felhangzik, klasszikus három szó, amit együtt mondunk, meggyőződéssel, hittel, alázattal: „Erősödj, erősödj és akkor közösen erősek lehetünk!”
Sok mindenről szó esett, ezért arra kérem, még egy áldást mondjon el.
Így hangzik ez az áldás: „Mennyi Atyánk, Világ Alkotója! Add, hogy meghallgatásra találjon fohászunk, add, hogy meghallgatásra találjon lelkünk minden egyes rezdülése, és Izraelnek és az egész világnak osztályrésze a békesség, a nyugalom, a megértés és a szeretet.”
Most a Hegedűs Gyula utcai status quo ante zsinagógában vagyunk. Ez miben különbözik egy neológ zsinagógától?
Ezt a zsinagógát egyrészt Csákyként említik, mert a háború előtt ez volt a mai Hegedűs Gyula utca neve, az idősebb híveink a régi nevet használják. Ez a status quo zsinagóga nemrég volt 100 esztendős. Jellegzetessége, hogy a magyar építőművészet egyik jeles képviselője, Baumhorn Lipót építette újra, ő volt az, aki a szegedi zsinagógát is tervezte. Ez az egyik legszabályosabb, legszebb hangulatú zsinagóga Budapesten, struktúrájában nem különbözik a magyarországi zsinagógáktól. Elöl van a frigyszekrény a Tóra tekercsekkel, középen a bima, a Tóra olvasó asztal, itt olvasunk fel minden szombaton, és az emeleten foglalnak helyet a hölgyek. Nem kérdés, hogy ez a zsinagóga hagyományosan status quo ante irányzathoz tartozik, ami annyit jelent, hogy abszolút hagyománytisztelő zsinagóga, ugyanakkor modern, egy olyan, ami nem az asszimiláció, hanem az integráció felé halad, ami a status quo ante zsinagógák sajátja. Ez egy olyan közösség itt a XIII. kerületben, amelyik rendelkezik mindazon intézményekkel, amelyek a zsinagóga legfontosabb célkitűzéseit, tehát ez a gyülekezet háza, tanház, az imádság háza. Ezt a hagyományt próbálja a mi vallásos közösségünk fenntartani évtizedek óta. Ebben a közösségben minden reggel és este van minjen, istentisztelet, hetente ötször van tanulás, gyerekeknek, felnőtteknek Talmud-Tóra. Mindazt, amit a XXI. század lehetőségei megteremtettek, mi azzal szeretnénk élni most és az elkövetkezendőkben is.
Az interjú az ATV május 11-i Hetiszakasz című adásának szerkesztett változata.
Breuer Péter
