MTA.Heisler András 2014.04.24. A magyarországi Holokauszt hetven év távlatából

A magyarországi Holokauszt hetven év távlatából

Bűn, vétek, felelősség, emlékezés
A magyarországi Holokauszt hetven év távlatából
Államtitkár Úr! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim!
Babilóniában, időszámításunk előtt 110-ben született Hillél, a híres ókori talmudi mester, a tanító, az iskolaalapító, a zsidó történelem és gondolkozás egyik legfontosabb alakja. Hillél aforizmái közül sok a Pirké Ávot, magyarul az „Atyák fejezetei” című bölcseleti gyüjteményben maradt fenn. Hillél tanításai mindig az emberek közötti békesség megteremtéséről szóltak.
Egyik híres mondása az Atyák könyvéből így szól: „Ne különülj el a közösségtől, ne bízd el magad halálod napjáig, ne ítéld el felebarátodat, míg helyzetében nem voltál, ne mondd érthetetlen dolgokra, hogy idővel érthető lesz, és ne mondd: majd ha ráérek, tanulok, mert hátha nem fogsz ráérni”.
Bűn, vétek, felelősség, emlékezés: Egy nemzetközi konferencia, tizenegy tudós előadása a magyarországi holokausztról. Fontosnak és szükségesnek tartom, hogy a tudósok, a történészek – idézzük Hillél szavait: ne különüljenek el egymástól, így a tudós történész saját történészi közösségétől. A történelmi valóság megismeréséhez pedig fontos és szükséges, hogy Hillél bölcseletét segítségül híva’, ne bízza el senki magát halála napjáig és ne ítélje el felebarátait, míg helyzetében nem volt – érthetetlen dolgokat pedig soha ne fogadjunk el. Együttműködésről ennél szebben és szemléletesebben ember még nem nyilatkozott. S ma Magyarországon, ahol sokszor az elkülönülés, az egymás érveinek meg nem értése és meg nem hallgatása a jellemző, ezen a Magyarországon különös hangsúlyt nyernek Hillél szavai.
Hölgyeim és Uraim! A magyar tudomány e gyönyörű várában, hazánk egyik legpatinásabb épületében a magyarországi zsidóság világi vezetőjeként, egy vallási kisebbség öntudatos tagjaként egy rövid gondolatot szeretnék Önökkel megosztani. Természettudósok megfigyelték, hogy a természetes vizeinkben élő sok száz halfaj közül egyesek viselkedése képes a természetes vizek állapotát mutatni. Mozgásuk, színük és a vízben való elhelyezkedésük megfigyelésével pontos következtetéseket lehet levonni arról, hogy az életterüket alkotó csermely, patak, vagy folyó aktuálisan milyen tisztaságú. E halfajok a természettudósoknak képesek jelezni, ha a vízbe olaj, vegyszer jutott, vagy ha az éltető forrás bármi mással szennyeződött. A szenzorálásnak, bizonyos jelenségek érzékelésének rendkívüli jelentősége lehet, de nem csak a természettudományban, hanem a társadalomtudomány területén is. A világ minden táján, így hazánkban is – úgy gondolom – a kisebbségek azok a társadalmi csoportok, amelyek a leghatékonyabban képesek szenzorálni a társadalom mindenkori állapotát. Amennyiben közérzetük nem jó, ha félelmeik vannak, ha gyűlöletet érzékelnek vagy elhagyják szülőhazájukat, akkor ez a társadalom betegségét jelzi. Ha a romák úgy érzik, hogy lépten-nyomon kirekesztéssel találkoznak, a melegek a kiközösítéstől félnek, ha a zsidó közösség tagjai erősödő antiszemitizmust éreznek, akkor ez a kisebbségi szenzor – nem lebecsülve a tudományos felmérések és szociológiai tanulmányok jelentőségét, de e kisebbségi szenzor pontosan jelzi, ha valami nincs a társadalomban rendben. Ezért aztán a fejlett demokráciákban, a bölcsen gondolkozó és dolgozó kormányok mindig különös figyelemmel követik a nemzeti, vagy vallási kisebbségek közérzetét, reakcióit. Ha jajgatnak, vagy kiabálnak, ha bezárkóznak, vagy emigrálnak, az nem kizárólag az ő problémáikat, hanem az össztársadalom fel nem tárt fekélyeit jelzik.
Mi, zsidók ma aggódunk, problémát szenzorálunk. Az ország vezetői által sokszor szépen megfogalmazott gondolatok és nyilatkozatok melletti tettekből ugyanis nem mindig érezzük, hogy mindnyájan tanultunk volna a történelemből. A Magyar Tudományos Akadémia mai konferenciája, az előadó tudósok meggyőző névsora azonban azzal biztat bennünket, hogy a történelem tanulásának folyamatában ma, az egykor volt Roosevelt téren, a mai Széchenyi téren képesek leszünk előrelépni.
Mit is mondott Hillél?” „Soha ne mondd, majd ha ráérek, tanulok, mert hátha nem fogsz ráérni”.
Hölgyeim és Uraim! Kezdjük el a tanulást, mert különben nem fogunk ráérni! Köszönöm, hogy meghallgattak.

untitled