Tisztaság és a hazugságok sora
Kardos Péter főrabbi a hetiszakaszról és a március 19-i megemlékezésről
Mit lehet tudni a hetiszakaszról?
A hetiszakaszunk címe Ácháré mot, aminek több érdekessége is van, függetlenül a tartalmától. Két nagy részre oszthatjuk, az első a Szentély idejében érvényes szabályokat, törvényeket tartalmazza úgymint a kecskebakok felhasználása, a bűnbak fogalma. Kevesen tudják, hogy a bűnbak kifejezés a mi Szentírásunkból származik. Két kecskéről van szó, az egyiket feláldozták, ez a bűnbak, a másikat pedig a pusztába engedték, felruházva a nép bűneivel. Amikor visszajött, úgy vették, hogy visszahozta a bűnöket, s akkor oly módon végezték ki, hogy lelökték egy szikláról, s itt jön be a Jom Kippuri Kápárá szertartás. Azt tudjuk, hogy ilyenkor tyúkot, kakast, halat, vagy készpénz megváltással úgymond átruházzuk bűneinket egy állatra, utána az állatot levágjuk rituálisan, el is fogyaszthatjuk, a szegényeknek adhatjuk, mert ezzel mi a bűneinktől mentesek vagyunk. Jom Kippur is itt szerepel, ez az egyetlen Tórai böjt, később és más forrásokból értesülünk a többiről. A sanyargatás, az önsanyargatás ideje, amit az Engesztelés Napja kifejezéssel is nevezünk, ami Tisri 10-én van, amikor is Mózes lejön a Szinaj hegyéről és bejelenti, hogy az örökkévaló megbocsájtott, kiengesztelődött az aranyborjú bűnéért is.
Miről szól a hetiszakasz második része?
A családi élet tisztaságáról, kivel lehet, kivel tilos szexuális kapcsolatot tartani, itt szerepel a vérfertőzés tilalma, végül praktikus rész is szerepel itt, az olyan rabbinak, aki tanítja is a Tóra olvasását. Aki jelentkezik nálam, hogy szeretne megtanulni lejnolni, azt ajánlom, hogy kezdje ezzel a hetiszakasszal, hiszen ennek végén találhatók azok a részek, amelyeket négyszer egy évben használhatók. Kevés ilyen rész van, amit ennyiszer fel lehet használni, kivéve persze az Újhold kihirdetésekor használandó részeket.
Főrabbi úr, Ön volt az egyik felszólaló március 19-én a Dohány utcai zsinagóga előtti megemlékezésen. Melyek voltak ennek a legfontosabb gondolatai?
Egy aktuálisabb részére szeretném felhívni a figyelmet, úgy ahogy felolvastam.
Ennek a korszaknak a túlélője halt meg néhány nappal ezelőtt, kilencven felett volt. Meghalt a Klári néni. Ő volt az, aki két évvel ezelőtt, 2012-ben, amikor a Parlamentből a zsidózás, a vérvádazás, az összeírásra való felhívás hangjai szűrődtek ki, azt kérdezte, igaz-e, hogy visszajöttek a nyilasok. És én azt hazudtam neki, hogy nem igaz! Azután azt kérdezte, igaz-e, hogy a Parlamentben azt javasolták, írjanak össze bennünket. És én azt hazudtam neki, hogy nem igaz! Egy hónappal ezelőtt azt kérdezte, hogy igaz-e, hogy Horthynak szobrot állítanak. És én azt hazudtam neki, hogy nem igaz! Tettem ezt azért, mert két évvel ezelőtt megfogadtam, hogy minden Klári néninek hazudni fogok! Innen üzenem neki, nem igaz, hogy a kormány a német megszállás valamennyi áldozatának, így a gyilkosoknak és a meggyilkoltaknak is közös emlékművet állít! Nem igaz, hogy egy vezető történész idegenrendészeti eljárásnak nevezte az első deportálást! Teszem ezt azért, mert azt szeretném, ha már egész életük tragédiában telt, legalább az alkony, az alkony legyen szép.
Köszönöm a beszélgetést.
Az interjú a 2014. április 11-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
Breuer Péter
