De
De
Nagyra értékelem, ha komoly társadalomtudósok foglalkoznak a Mazsihisz ügyeivel. Annak is örülök, ha az általunk felvetett javaslatok bárkit gondolkodásra késztetnek.
De
Gerő András történésztől, több nagyszerű könyv és tanulmány szerzőjétől elvárható lenne, hogy írásában ne szerepeljenek történeti tévedések. Hibásan állítja ugyanis, hogy a Mazsihisz „már csak a neológ hitközségeket tömöríti”, s nem igaz azon állítása sem, hogy az EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) a statusquo ante irányzat folytonosságát biztosító hitközség lenne. Valójában a Mazsihisz neológ és ortodox hitközségek szövetsége, míg az EMIH a chabad mozgalom egyik magyarországi szervezete.
De
pontatlan a Zsidó Múzeummal kapcsolatos adatközlés is. A Múzeum alapításának ötlete először 1896-ban merült fel, megnyitására azonban 1916. január 23-án került sor, s a Gerő András által említett 1932-es dátum a Múzeum jelenlegi helyén történő működés megkezdését jelzi. Gerőtől elvárható lenne a pontosság, az idézett pongyolaságok a cikk írójának indulatait, s kevésbé objektivitását mutatják.
Továbbra is úgy gondolom, Magyarország Kormánya helyesen döntött, mikor elhatározta a Holocaust Emlékév megtartását.
De
az eredményesség feltétele a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével történő együttműködés. A Mazsihisz a Zsidó Világkongresszus magyarországi partnere, a szervezet elnöke pedig a Világkongresszus alelnöke. Magyarország kormányszervei, a nemzetközi szervezetek, a nagykövetségek, az önkormányzatok mind a Gerő által csak „mozaikszónak” titulált ernyőszervezettel tartják a kapcsolatot, indítanak vele közös projekteket és kérik véleményét. A Mazsihisz ma a magyarországi zsidóság legnagyobb érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezete. Természetesen mindenkinek, még Gerő Andrásnak is joga kifogásolni ezt az állapotot, de tudomásul kell vennie, ez a „mozaikszó” ma már képes arra, hogy ne csak és ne kizárólag a vallásos, zsinagógába járó zsidókat képviselje. Ellentétben másokkal.
Meglepő volt ezért számomra, hogy javaslatunkat „dőresége” okán minősíti Gerő tarthatatlannak. Javaslatunk lényegét nem érintve a „magyar és zsidó” szókép kerül elemzésének középpontjába. S bár ezzel kapcsolatos gondolatai valóban képesek az olvasónak intellektuális izgalmat okozni, egyszerűbb lett volna, ha kritikájában a „zsidó és nem zsidó” szóösszetételt javasolja. Mert minden jószándékú javaslatra nyitottak vagyunk. A Rumbach utcai projekt helyes kialakítása érdekében komoly szakmai egyeztetést indítunk el. Olyat, ami a „Sorsok Házánál” elmaradt. Még a projekt megnevezését (Együttélés Háza) is csak munkacímnek tekintjük, s széleskörű társadalmi és szakmai párbeszéd segítségével kívánjuk kialakítani a Ház beltartalmát. Meghívunk társadalomtudósokat, esztétákat, múzeulógusokat, levéltárosokat, történészeket – zsidókat és nem zsidókat, így, politikailag korrekten, hogy segítsék munkánkat. Jobboldaliakat és baloldaliakat, konzervatívokat és liberálisokat, mert számunkra nem a személyes identitás, hanem a hitelesség, a szakmai tudás a fontos! A zsidóságban nincsenek dogmák. Mose Rabenu óta bennünk van a kétség, ezért döntéseink előtt, ha kell vitatkozunk, egyeztetünk. S ebben akár Gerő András gondolatait is örömmel vesszük.
Heisler András a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke
Előzmény: Gerő András: ÉS
