hírlevél 13-11-07 (hetiszaka
A hetiszakasz: „Vájécé” – jelentése: „elment”
Így kezdődik a szakasz:
„És elment Jákov Beér Sevából, és elérkezett Hárán-ba…”Manapság azt gondoljuk, ha valaki elindul valahová, nem az a fontos honnan indul…, hanem, hogy hová megy… Elmegyek New Yorkba, az ELTÉ-ra, stb…
Hová… ez a lényeg…
Ám a Tóra ezzel a mondattal figyelmeztet: mindig tudd honnét jössz, sose feledd el..
Pl. Jákob „Hárán”-ból…
Itt vagyunk Hanuka hónapjában. Pontosan tudom, Sokan nem (én sem…) hanukkával az asztalon születtek.
Ám lehetőség van mindenre – legfőképpen az emelkedésre…
A zsidóságot építeni kell és szépíteni. Mind külcsínben, mind belbecsben.
November 27 este, hanuka első gyertyagyújtása.
Gondoljuk át, és barátainkkal is gondoltassuk át, tudatosítsuk önmagunkban, hogy a zsidó nép nem a rejtőzködésre lett kiválasztva, hanem a ünnepekre!
Ismerjük meg a saját régmúltunkat, ötvözzük önmagunk lelkével és történelmével!
Nem azt mondom, hogy az ablakba fáklyákat kell helyezni, hanem azt, hogy a gyertyákhoz elég egy kis asztalka is…
Jákob is egy furcsa helyről menekült el, és élete során – amiképpen nekünk is – számot kell vetnie a bukás és a kudarc lehetőségeivel. Ez az egyik legnehezebb találkozás.
Amikor Jákob, (vagy akár mi) elérte a mélypontot, akkor ismét arra törekedett, hogy minél feljebb jusson, hogy visszakapaszkodjék a csúcsra. —
Nekünk építenünk kell a saját csúcsainkat, ám amikor oda elérünk, meg kell látni még egy hegyet, ami még magasabb, és azt is meg kell célozni.
Erről is szól a zsidó történelem.
YouTube – Videoklipek az e-mail üzenetből
