SCHŐNER ALFRÉD FŐRABBI BEMUTATKOZÁSA
A CSÁKY (HEGEDŰS GYULA) UTCAI ZSINAGÓGÁBAN
Mily szépek a sátraid, Jákob! (Má tovu) Énekelte Biczó Tamás kántor az ünnepélyes szertartás elején. Október 11-én a koraesti órákban foglalta el a rabbiszéket és mondott ünnepi beszédet Dr. Schőner Alfréd főrabbi. Az ünnepeltet köszöntötte Müncz László elnök, Zoltai Gusztáv, a MAZSIHISZ ügyvezető igazgatója, aki fontos valláspolitikai eseménynek nevezte, hogy az általa nagyra becsült Schőner Alfréd foglalja el a rabbiszéket.
Klein Ervin éneke és az általa vezetett rabbikórus hallelulája után lépett a szónoki emelvényre a rabbi, aki Tórával a kezében jött az imaterembe. A narrátor szerepét Beer Iván fia, György látta el. Mivel a bemutatkozó beszéd látható és hallható az interneten, szubjektíve számolunk be az eseményről és az ottani élmény alapján emlékezetből idézzük a rabbi szavait.
Először is szólnunk kell Lőwy Tamásról, akit főiskolás idejéből volt szerencsém ismerni. Sőt, édesapjára is emlékszem, amikor Sátoraljaújhelyen tíz férfi hiányában megszűnt a rendszeres minjen, az ünnepekre Nyíregyházára utaztak. Lőwy rabbi több vidéki városban funkcionált, majd apósával Németországban dolgozott kóser éttermet felügyelt, vezetett. Visszatérte után a Hegedűs – népszerű nevén Csáki utcai – zsinagógába hívták, ahol kis megszakítással több, mint két évtizedig funkcionált mint rabbi, majd főrabbi. Csendes, szerény ember volt, de vallási kérdésekben igen következetes.
Ott voltam Szarvason, ahol a nyári táborban tartott a hitközség vezetése értekezletet. Egy hozzászólásra reagálva határozottan kijelentette, hogy a szabályokat csak a Sulchan Auruch szabálygyűjteményben írottak alapján hajlandó alkalmazni. Ezen kérdésben nem ismert kompromisszumot.
Családi okokból való távozását közössége megértette. A családegyesítés korunk egyik problémája, amelyet a Lőwy-házaspár másképpen nem tudott megoldani. Pótlásáról a közösségnek választással kellett gondoskodnia.
Nagy többséggel Dr. Schőner Alfrédet, az OR-ZSE rektorát kérték fel e feladatra. Ő már a rendszerváltás előtt töltött be rabbi funkciókat. Budán például majd egy évtizedig működött. Az 1990-es években méltatlan támadások érték, ezért családjával Izraelbe távozott. Fia, lánya a Wesselényi utcai ortodox iskolába járt. Gábor, a fia az egyik legnagyobb tehetség, amely az említett tanintézetben az utóbbi időkben járt és diplomázott. Tanulmányait külföldön folytatta. Jelenleg Izraelben mindezt hasznosítja.
Schőner Alfréd visszajötte után az akkori Pedagógium igazgatója lett, melynek alapításában mestere, Dr. Schweitzer József is jelentős részt vállalt.
Első, alaposabb beszélgetésünkre a Dessewffy utcai imaházban került sor, amikor felkért a szertartási tantárgy egyik előadójának.
A nagyhírű intézetet vezetésével munkatársaivá emelték egyetemi rangra. Schőner Alfréd mellékesen művészettörténész is, felkészült, páratlanul jó modorú rabbi. Nem csoda, hogy a csákiak mellette döntöttek. Bár minden bizonnyal a többi jelölt is tiszteletet érdemel.
Leghelyesebb talán, ha bemutatását saját szavainak lényegével folytatom, amelyet a kora esti órában mondott el, hogy aki a zsúfolt zsinagóga közönségéből máshol kívánja a sábátot köszönteni, még elérje megszokott imahelyét.
Bár Schőner főrabbi szokta idézni Beneschofszky rabbinak tulajdonított mondatot, hogy az a rabbi, aki tíz percnél hosszabban prédikál, minden másra is képes. Elnézést kért, hogy ezúttal hosszabb lesz a mondandója.
Az egykor fekete hajú fiatalember, aki ma két gyermek apja, három unokájának a nagyapja, az egykori előimádkozó, most egy hasonló, de mégis más módon szolgálja a Teremtőt és a közösségét. Legyen áldott az Örökkévaló, aki ezt lehetővé tette számára.
Képek rajzolódnak előtte. Scheiber Sándor áldását tartó keze, az avatáson. Ezen időben kádist kellett mondania, mert édesanyja három héttel előbb távozott az öröklétbe. Az apa néhány héttel később ugyanoda. Áldó kezét nem láthatta feje fölött.
Néhány perce – mondotta az avatáson – gyerekei telefonon közölték, hogy lélekben jelen vannak. Megemlítette elődeit, a nagytudású Hoffer Ármint, Berkovits Józsefet, a cionista rabbit, a nagytekintélyű Beneschofszky Imrét, a szerény Dér Istvánt, Pista bácsit, aki halkan, de kitűnően beszélt és természetesen Lőwy Tamást, aki évtizedekig szolgálta az Örökkévalót és a közösségét.
Bizonyára sokan látták a szegedi gyönyörű zsinagógát, melyet Baumhorn Lipót tervezett, építtetett. Ezen imacsarnok, tehát a Hegedűs utcai, szintén az ő műve.
Három dolog van a bölcsek szerint, amely a világot tartja: a Tóra, az Avoda, (a munka, de itt az Isten szolgálata) és a Gmilut hászidim, az elesettek gondozása. Mindezt szem előtt kell tartani. Sokan kérdik, hol van az Örökkévaló? A válasz általában, hogy mindenütt. A hászidok válasza: ahová beengedik. Épített házban, falak között, a lelkünkben, a szívünkben.
Rendkívüli feladat a hagyományaink megőrzése. A zsinagógák építése komoly dolog. Csepelen alapkövet raktunk le, épül egy újabb zsinagóga, amelynek neve lehet Bét töfilá, az Ima háza. Bét Kneszet, a Gyülekezés háza. Bét Hámidrás, a Tudományosság háza. Mindhárom megnevezés igaz.
A mi hajlékunkban két zászlót találunk: a magyart és az izraelit. Így helyes. Az egyik a hon, ahol születtünk, és élünk, a másik az izraeli, vallásunk iránti elkötelezettségét hirdeti, ahonnan őseink származtak és amely a hitnek a centruma. Persze, hogy magunkénak érezzük. Nincs ebben ellentmondás, szembeállítás.
Beszéltünk a Bét Hámedresről. Legyen nálunk is tanulás, nem iskolás fokon. Tanulmányozzuk hivatott tanárokkal a Tórát, a Gemárát, a Misnát, ahogy ezt a tudományosság házában illik.
Élt egyszer egy kiváló tudós, a kocki rabbi. Amikor meg kellett állnia az Örökkévaló előtt, az megkérdezte tőle, meddig jutott el, mit tett a földön. Csak annyit mondott: megpróbáltam.
„Hatvanöt évesen állok itt zavarba ejtve. El kell kezdeni, de egyedül nem megy. A héten a Leh-Löhá szidráját olvassuk. Jelentése: Indulj az útra. Elindulok tehát, de gyedül nem megy. Kérve kérem az Örökkévalót, adja meg a kibontakozás lehetőségét, adja áldását, hogy célt érjünk. Adja áldását e gyülekezetre. Csendes, békés, nyugodt szombatot mindnyájunknak és mondjuk erre: ámen.”
Az áldást a közösség állva hallgatta.
A Csáki (Hegedűs Gyula) utcai zsinagógában az alábbi rabbik funkcionáltak. Hoffer Ármin dr. 1928-tól 1941-ig, Berkovits József 1934-től 1950-ig. Benoschofszky Imre 1959-től 1970-ig. Dér István 1970-től 1982-ig. Lőwy Tamás 1981-től 2013-ig.
D.G.
2013.10.22.
