Be kell fejeznünk a félbehagyott rendszerváltozást
2013. október 21. 13:54
Lázár János szerint be kell fejeznünk a félbehagyott, elsikkasztott rendszerváltozást, és erre készek és képesek is vagyunk. A Miniszterelnökséget vezető államtitkár ezt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium és a Nemzeti Örökség Intézete október 23-ai megemlékezésén mondta hétfőn, Budapesten.
Az államtitkár az 1956-os műegyetemi emlékműnél arról beszélt, vannak helyek, amelyek minden magyarnak sokat jelentenek, összefüggnek a mai szabadsággal, a közös tudás részei és nemzedékről nemzedékre hagyományozódnak.
Azt mondta, a közös emlékezet köti össze a magyart a magyarral, és az 1956-os forradalom és szabadságharc történetét sem lehet elbeszélni a Műegyetem, a magyar diákság nélkül. Lázár János hangsúlyozta, a forradalom hatvanadik évfordulójához közeledve még erkölcsi, jogi és politikai értelemben is sok tennivaló van, hogy a megemlékezés méltó és hű legyen Magyarország legnemesebb történelmi hagyományaihoz.
„Feledtetnünk kell az ötvenedik évforduló gyalázatát és szégyenét, és mindenekelőtt helyre kell tolnunk a kizökkent időt, be kell fejeznünk a félbehagyott, elsikkasztott rendszerváltozást, és erre készek és képesek is vagyunk” – jelentette ki. Az államtitkár szólt arról, hogy Biszku Béla, az 1956 utáni megtorlások egyik kitervelője, irányítója, fő felelőse hosszú évek után bíróság elé áll.
Csaknem fél évtized telt el azóta, hogy „Biszku a kiemelt nyugdíj kínálta rózsadombi békéből újra a nyilvánosság elé lépett és büszkén közölte országgal-világgal, hogy nem bánt meg semmit, nem kér bocsánatot semmiért, Nagy Imre pedig állítása szerint megérdemelte a sorsát” – mondta.
Lázár János hangsúlyozta, Biszku többször is elismételt szavait hatalmas felháborodás követte, az „össznemzeti megdöbbenésben, szégyenben, megalázottságban és dühben, amit milliók éreztek akkor, benne volt a magyar rendszerváltás egészének tökéletlensége, befejezetlensége és sikertelensége”.
Mint mondta, a bűnösök büntetlensége nem csupán jogi, a legsúlyosabb erkölcsi kérdés is. „Ahol a rossz elkerülheti a büntetést, a jó pedig vesztese a szabadságnak, ott minden a feje tetejére áll, elértéktelenedik, akár a fedezet nélküli pénz” – fogalmazott, hozzátéve, hogy „Biszku és a Biszku-félék nürnbergi perének 1990-ben meg kellett volna történnie”. Szerinte ha most nem, akkor már sohasem szolgáltatnak igazságot.
Biszku nem a főbűnös, nem egyedüli felelős, de a sztálinista magyar diktatúra utolsó élő vezetője és mint ilyen, szimbólum. Biszku pere egy megbocsáthatatlanul kései igazságtétel a kommunizmus áldozatainak és a bűnöseivel szemben, egy „hálátlan Magyarország bocsánatkérése a teljes rendszerváltozás elmaradásáért”.
A megemlékezésen Boross Péter, volt miniszterelnök, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke arról beszélt, hogy a magára ébredő nemzetnek tudnia kell, hogy „kóros és káros gondolatok is közlekednek az éterben”. Hangsúlyozta, hogy vigyázni kell mindig, mert két terrorkorszak bizonyította be, hogy mire képes az a szellemiség, amely nem ismeri Zrínyi parancsát, hogy „Ne bántsd a magyart!”.
A volt kormányfő szerint az 1945 és 1956 között elítéltek, kivégzettek, szenvedők üzenete az, hogy az ő áldozatukkal lett teljes a október 23-ai nemzeti érzelem- és indulatkitörés. Boross Péter megemlékezett a megtorlás áldozatairól is, akik szenvedői voltak a „második iszonyatos terrorhullámnak, amelyet egy jól megnevezhető szellemi irányzat művelt hazánkkal és a magyarsággal”.
