Radnóti Zoltán rabbi-Ros Hásáná, a zsidó újév.

Ros Hásáná, a zsidó újév. A Ros Hásáná szó szerinti jelentése: „az év feje”. Ros Hásáná a gondolatok ünnepe, ami önmagunkról szól.

Tisztelt Barátaim!

Ros Hásáná, a zsidó újév. A Ros Hásáná szó szerinti jelentése: „az év feje”. Ros Hásáná a gondolatok ünnepe, ami önmagunkról szól. A szellemről és a testről. A vétkekről és a megbánásról. Megbocsátásról és újrakezdésről.
És ez mind-mind a fejben dől el. –Ros Hásáná, az év feje.
Hagyományhoz ragaszkodó hittel reméljük, hogy a Fennvaló egy olyan évet ad nekünk, amiben csak szépséget és lelki békét találunk. Azért imádkozunk Ros Hásáná-kor, az ember teremtésének ünnepnapján, hogy a folytonos újrateremtés csodás láncában azok az -embernek átadott, ám -isteni tulajdonságok domináljanak, amik elősegítik a „tikun nesámá”-t a lelkünk minél magasabbra emelését.

Az elmúlt esztendőkben mindig próbáltam egy olyan gondolatsort leírni, amivel talán egy kis segítséget tudok adni az eljövendő évhez. -Idén három olyan fogalom köré építettem a levelemet, amik -szerintem -a .5774zsinagógai esztendőben a közösségek/ünk fennmaradásának a zálogai. Az idei három út: ünneplés, törődés és elköteleződés.

.1Ünneplés

A „modern világban” újévkor ünnepelni szokás… Virsli, pezsgő, trombita, hol, mi a hagyomány.
Ám a zsidó Újév lényege nem az ünnep. Valami egészen más: a megtérés. A Talmud szerint ezen a napon -az égi bíróságon -három könyv nyílik meg. Az egyikbe az igazak íratnak be, hosszú és jó életre. A másodikba azok, akik ennek épp az ellenkezői. Végül a harmadikba a “közepesek” kerülnek, akiket sem ide, se oda nem lehet besorolni.
Az ő sorsukról -mondja a Talmud -Jom Kippurig vár az égi bíróság, és a sorsukra pecsét majd csak akkor kerül. Ha Ő elfogadja megtérésüket, akkor ők is az első könyvbe lesznek belírva.
Mi így ünneplünk, a megtérés örömével. Az őszinteség végtelen örömmel tölt el, hiszen a legjobb barátommal és egyben a legnagyobb ellenségemmel békélek meg… Önmagammal.
Ehhez egyik oldalról kell a szándék, másik oldalról kell a norma, a közösség. Az ünnep az, hogy ezt a csodát önmagunknak építjük.

.2Törődés

Amikor elkezdtem a lányaimat felelősségre nevelni, vettem nekik egy-egy eperpalántát. Öntözniük kellett és a végén ők ehették meg a gyümölcsét.
Meg kellett tanulniuk, hogy a legszebb virág is elhervad, ha a gyökereitől elszakítják.
A zsidó nép a történelme folyamán megtanulta, hogy az az értékrend, amely elszakad alapjaitól, csak ideig-óráig tud fennmaradni. Ahogy telik az idő, csupán a töredékek életben tartására van remény. Egyénként egyedül esendőek vagyunk, éppen ezért kell foglalkoznunk egymással és a közösséggel, aminek tagjai vagyunk.

Tudatosítani kell, hogy társak vagyunk, hogy sokkal több közös élmény köt össze, mint amennyi harag elválaszt. És a rossz legyőzhető.
-Én vagyok a róka -mondta a róka.
-Gyere, játsszál velem -javasolta a kis herceg. -Olyan szomorú vagyok…

-Nem játszhatom veled -mondta a róka. -Nem vagyok megszelídítve.
-Ó, bocsánat! -mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: -Mit jelent az, hogy „megszelídíteni”?

-Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek -mondta a róka. -Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
-Kapcsolatokat teremteni?
-Úgy bizony -mondta a róka. -Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…
-Kezdem érteni -mondta a kis herceg. -Van egy virág… az, azt hiszem, megszelídített engem…
-Lehet -mondta a róka. -Annyi minden megesik a Földön…

.3Elköteleződés

Megszelídíteni…
Különleges zsidó világba lépünk be, a „nagy ünnepeken”. Ilyenkor sokan vagyunk a zsinagógákban. Sokan érzik meg az ünnep jelentőségét, s éreznek valami meghatározhatatlant; valami erős vágyat olyan után, ami valamikor volt és ma nincs.
Ami ott lüktet az ereinkben, ami mosolyog a lehunyt szemünk mögötti világosságban, ami bekéredzkedik a gondolatainkba és az álmainkba. Ekkor igazán megértjük, mindenki fontos. Nagyon fontos nekünk. Megszelídít bennünket a saját történelmünk, a sorsközösségünk. Az, hogy közös felelősséggel kell dolgoznunk a közös jövőnkért.
Tudomásul kell venni, mi vagyunk a felelősek és senki mást nem okolhatunk azért, hogy sorsunk milyen irányt vesz.
A valóság és a lelkiállapot évről-évre változik, mint mi mindannyian. Ám a zsidóságunkat szeretni kell. Ez egy olyan csodálatos élmény, amiért érdemes tenni, hogy még többet tudjunk megélni belőle.
Sáná tová! –Szeretettel kívánok nyugodt és egészségben eltöltendő új évet. A Mindenható vigyázzon mindannyiunkra!