Zsidók az árvíz ellen

Zsidók az árvíz ellen

Történelem

Óbudai zsinagógánk falán több, mint egy évszázadon át fent volt az a tábla (ma Zsidó Múzeumban), amely jelölte, meddig ért a víz az 1838-as árvíz idején.

 Az Árvízről így emlékszik a korabeli Trattner János:

“Óbudán többek közt megkülönböztették magukat többen az izraeliták közt nemeslelkü viselettel. Különösen a község elöljárósága ezen veszedelmes napokban igazán felebaráti módon iparkodott szenvedõ polgártársai ínségén és nyomorúságán valláskülönbség nélkül a rendelkezésre bízott szerekkel segíteni, az, amit Boskovitz Márk bíró részint okos tanácsadásai, részint gyors közvetlen segedelme által tett, különösen érdemel említést.
Se szünet, se nyugvás nem volt addig, míg gyámoltalan embertársaik veszedelemben forogtak. Az isteni gondviselésnek és nagylelkü férfiaknak köszönhetni, hogy ezen szerencsétlenségben egy emberélet sem veszett el.” (Komoróczy Géza gyűjtése)

Tett és védelem

A napokban ismét óriási árvíz közeledik. Habár van rá esély, hogy
– sokat megélt – zsinagógánk ismét veszélybe kerül, reméljük a veszedelem nem lesz olyan nagy, mint annak idején. Polgári kötelezettségünk hívószava azonban ma is hozzánk kiált. A Tett és Védelem Alapítvány valamit  a Tábori Rabbinátus közös szervezésével életre hívtuk a Havária csoportunkat az árvíz elleni védekezésre. A Katasztrófa-védelemmel folytatott egyeztetésünk alapján hétfőn délután és éjszaka számítanak segítségünkre.
További információ: +36 30 207 5130-as telefonon, vagy az info@tev.hu email-címen.

Árvíz és fohász

“Ezért imádkozzék hozzád minden jámbor, a mely időben talál téged; bizony nagy vizek áradásakor ő hozzá nem érhetnek.” – fohászkodik Dávid király a Zsoltárokban (32:6.). Az Árvíz pusztítása elleni ima az évezredek során mindig is előkelő helyet foglalt el. A zsidó naptár legszentebb napján, Jom kipurkor, a legszentebb órában a kohén gádol, főpap, a Jeruzsálemi Szentélyben a Szentek szentjébe lépve a következő imát mondta: „Legyen a Te akaratod, Istenünk, őseink Istene, hogy házaik ne váljanak sírjaikká!” (Sámson fohásza, Jom kipuri imakönyv 291. l.).

A víz pusztítása elleni védekezést szombaton – mint minden más helyzetben, itt is – az élet védelme határozza meg. A közvetlen életmentés érdekében nem csak hogy lehet, kifejezetten kell, hogy megszegjük a sábát szablyait. De a szent könyvek vagy nagy értékek védelmében még életveszély híján is tennünk kell bizonyos feltételek mellett (lásd: Kicur Sulchán Áruch 85:4-5.)

Az Árvíz pusztítására még külön áldást is mondunk, csak úgy, mint minden rossz hírre: “Áldott vagy Te Örökkévaló Istenünk a világ királya, az igaz bíró”. Bölcseink szerint ezt az áldást még akkor is el mondjuk, hogy ha a pusztítás rossz híre után valami jóval is kecsegtet a víz áradat, például azzal, hogy megöntözi földjeinket (Áruch hásulchán 222:4.)

Mindannyian imádkozunk azért, hogy a pusztító árvíz ismerjen gátat, és mindannyian egészségben és jólétben vészeljük át a következő napokat!

Gut Sábesz,
Köves Slomó