„Az én utcám, az én váram” – Olajos János szerint Budapest egyre nehezebben használható annak is, aki itt él
A Pirkadat szeptember 14-i adásában Breuer Péter Olajos Jánossal, a műsor visszatérő „pesti polgárával” beszélgetett a belvárosi közlekedésről, a parkolásról, a taxisok helyzetéről, a vendéglátás átalakulásáról és a közbiztonságról. Szóba került, hogyan lehet ma megközelíteni egy belvárosi zsinagógát, miért szorul vissza a hagyományos magyar vendéglátás, és miként fordulhat elő, hogy frekventált fővárosi helyeken nyíltan kínálnak kábítószert.
Már a Rumbach zsinagógát sem egyszerű autóval megközelíteni
Olajos János szerint a belvárosi forgalmi rend annyira bonyolulttá vált, hogy még helyismerettel sem mindig könnyű eldönteni, merre érdemes elindulni.
A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga környékét hozta példának: a Király utca és a környező utcák behajtási korlátozásai miatt komoly kerülőkre lehet szükség.
Szerinte ez különösen az idősebbek számára jelent problémát, akik nem feltétlenül tudják gyalog megközelíteni úti céljukat.
A taxis is kerül, az utas pedig azt hiheti, átverik
Olajos szerint a belvárosi közlekedési rendszer a taxisokat is nehéz helyzetbe hozza.
Előfordulhat, hogy egy sofőr többször is elhalad az úti cél közelében, mire szabályosan be tud fordulni.
A külföldi utas ebből csak annyit lát, hogy nő a megtett út és vele együtt a viteldíj.
Így könnyen azt hiheti, hogy szándékosan városnézésre viszik.
„Az én utcám, az én váram”
A forgalomcsillapítás támogatottságát Olajos ambivalensnek látja.
Azt tapasztalja, hogy sokan saját utcájukban kifejezetten igénylik a kisebb autóforgalmat, miközben maguk is szeretnének máshol szabadon közlekedni és parkolni.
„Az én utcám, az én váram.”
Szerinte egyre inkább kialakul az az igény, hogy a lakóhely közvetlen környezetét védjék a forgalomtól, miközben a város egésze továbbra is jelentős részben az egyéni autózásra épül.
Két-három autó sem ritka egy háztartásban
A parkolóhelyekért folyó versenyt az is nehezíti, hogy ma már sok családban egynél több autó van.
Olajos szerint hiába próbálják különböző parkolási díjakkal visszafogni a második vagy harmadik jármű fenntartását, a társadalmi folyamatokat nem egyszerű adminisztratív eszközökkel megfordítani.
Úgy látja, a modern élet erősen az individuális közlekedés irányába ment el.
Bezárnak az éttermek, jön a lángos és a gulyás
A belvárosi vendéglátás változását Olajos kifejezetten rossz iránynak tartja.
Szerinte hagyományos éttermek zárnak be, helyükön pedig egyre több olyan üzlet nyílik, amely néhány könnyen eladható, turistáknak szánt magyaros ételre épít.
A lángost emelte ki példaként, amely szerinte eredetileg egyszerű street food.
„Ez nem egy pizza, amin ötvenféle feltétet is fel lehet tenni.”
Nem tartja szerencsésnek, amikor pörköltet, carbonarát vagy más, teljesen eltérő ételeket tesznek a lángos tetejére pusztán azért, hogy különlegesebbnek tűnjön.
Eltűnőben a klasszikus magyar vendéglátás
Olajos szerint a nemzetközi konyhák megjelenése önmagában jó dolog.
Örül annak, hogy Budapesten ázsiai, mediterrán, görög vagy török ételeket is lehet enni.
A problémát abban látja, hogy közben egyre ritkább az a hagyományos magyar vendéglátás, amely korábban a város egyik jellegzetessége volt.
Felidézte a cigányzenés szállodai vacsorákat és a klasszikus magyaros éttermeket, amelyekből ma már jóval kevesebb maradt.
Egy átlagos éttermi ebéd is komoly kiadás lett
A másik gond az ár.
Olajos szerint ha valaki talál is kulturált, jó színvonalú éttermet, az étlap láttán gyakran „a szívéhez kap”.
Dél-Európával hasonlította össze Budapestet, ahol tapasztalata szerint egy dolgozó ember is megengedheti magának, hogy ebédidőben beüljön egy egyszerű étterembe és napi menüt egyen.
Budapesten szerinte ez egyre nehezebb, a jobb üzleti menük pedig már olyan árszintre kerültek, amely sokak számára nem mindennapi lehetőség.
Taxi van sok, de amikor kellene, nincs
A beszélgetés következő témája a budapesti taxihelyzet volt.
Olajos maga keveset taxizik, de azt tapasztalja, hogy az utcán leintett taxi egyre ritkább.
A szolgáltatások nagy része alkalmazásokra költözött.
Ő ezt nem feltétlenül érzi előrelépésnek.
Azt mondta, ha egy meghatározott időpontra taxit rendel, azt szeretné, hogy akkor az autó ott álljon a ház előtt, és nem akarja folyamatosan a telefonon nézni, merre jár a sofőr.
Nyílt kábítószer-árusítással találkozott a Bazilikánál
A közbiztonság kapcsán Breuer Péter felidézte Szepesfalvy Anna korábbi beszámolóját, aki a Nyugati pályaudvar környékén találkozott kábítószert kínáló emberekkel.
Olajos elmondta, hogy vele és kollégájával is történt hasonló a Bazilika környékén.
Ráadásul olyan helyen, amelyet térfigyelő kamera is látott.
Feljelentést kértek tőle, amikor jelezte az esetet
Olajos szerint az esetet be is jelentette.
A válasz azonban az volt, hogy tegyen feljelentést ismeretlen tettes ellen.
Ezt kevésnek érezte.
Szerinte ilyen helyzetben indokolt lenne legalább visszanézni a kamerafelvételeket, képet szerezni az elkövetőről, és megpróbálni azonosítani azt, aki nyíltan kínál kábítószert egy kiemelt turisztikai területen.
Úgy látja, a probléma mögött részben az állhat, hogy kevés a rendőr, és a hatósági jelenlét sokszor inkább időszakos akciókban jelenik meg.
A „pesti polgár” szeptemberi helyzetképe így egyszerre szólt közlekedésről, parkolásról, vendéglátásról és közbiztonságról – mindarról, amivel egy budapesti nap mint nap találkozhat.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
