LÁNG GYÖRGY EMLÉKEST
Majd háromnegyed évszázadon át közöttünk élt, mégis szinte ismeretlenül halt meg. Művész volt, méghozzá igazi polihisztor, aki minden műfajban, amelyben alkotott, egyformán magasra tette a mércét.
Láng György zeneszerző volt. Neve mégis regényíróként vált ismertté, elsősorban az ímmár tizedik kiadást is megért Tamás templom karnagya című, a Bach családról írott nagyregénye kapcsán. Pedig sok könyvet írt. Életrajzi és családregényeket muzsikusokról, mint Beethoven, Haydn, Palestrina, vagy Erkel, és szépprózát Boticelliről. A zene és az írás mellett a rajzolás teljesítette ki a művészi önmegvalósítás iránti igényét. Számtalan rajza, grafikája közül egy sorozattal éppen egyik saját regényét illusztrálta. A címszereplő Hanele egy kárpátaljai kis település zsidó közösségében élt. Sorsában az író a holocaust által megsemmisített falusi zsidó világot rekonstruálja és a verbális ábrázolást drámaian erősítik a szerző grafikái, amelyek mögött éppen úgy lehet olvasni, mint a leírt sorok között. Hiteles híradás ez egy olyan világról, amelyről alig tudunk valamit. Ebből a miliőből kerül a főszereplő a haláltábor poklába. Hanele nem élte túl.
Láng György túlélte. Ígéretes írói, zeneszerzői és karmesteri karrierjét a vészkorszak törte darabokra, de alkotó kedvét még az ukrán hómezőkön végzett munkaszolgálat sem pusztította el. Legjelentősebb zeneművét, a zsidó zenei hagyományokat feldolgozó Concerto Ebraico-t éppen a mauthauseni koncentrációs tábor felé zötyögő marhavagonban írta, a haláltáborban pedig – korábbi újságírói tapasztalatait kamatoztatva – Alpenjäger címen újságot szerkesztett.
Saját életéről is írt. A Te szőke gyerek a pesti bárokban, szalonokban szórakozó – és az őket szórakoztató – emberek hiteles korrajza. Az ebben a korszakában született sanzonok és songok alkották a gerincét annak az estnek, amelyet Láng György emlékének felidézésére állítottak színpadra a Bálint Házban.
Láng András
