Franco Marini lesz a balközép Demokrata Párt (PD) és a jobbközép Szabadság Népe (PdL) közös jelöltje a római parlamentben csütörtökön kezdődő államfőválasztáson; a jelölés törést idézett elő a PD-ben.
A két párt vezetői jelentették szerdán, hogy Franco Marini személyében állapodtak meg.
Hetekig tartó egyeztetés, tucatnyi jelölt felvetése és elutasítása után a legelső névként felmerült Marini lett a bal- és jobbközép közös elnökjelöltje, aki többek között maga mögött hagyta Romano Prodi és Giuliano Amato egykori kormányfőket.
A 80 éves Marini 1985-91 között a CISL szakszervezeti szövetség főtitkára, 1991-1992-ben az Andreotti-kormány munkaügyi minisztere volt, majd az Olasz Néppárt elnöke két éven át, s a Prodi-kormány idején, 2006-től 2008-ig a római parlament szenátusának elnöki tisztségét foglalta el. 2007-től a PD tagja.
„Marini a legjobb választás. A PdL egységesen megszavazza és az Északi Liga is támogatja” – mondta Silvio Berlusconi, a PdL elnöke. Hozzátette, nem biztos, hogy Marinit csütörtökön az államfőválasztás első fordulójában sikerül megválasztani. Berlusconi hangsúlyozta, hogy Marinivel „esély van az olasz kormány megalakítására is”.
Marini jelölését a Mario Monti vezette centrum is támogatja.
A közös jelölt azonban egység helyett törést idézett elő a PD-ben. A párt éjszakai ülése heves vitába torkollott, és pártszakadás fenyegetett. Elsőként a PD fiatal generációját képviselő Matteo Renzi firenzei polgármester mondott nemet, azt hangoztatva, hogy ő és követői nem szavaznak Marinóra. „Marino a régi politika kifejezése. A múlt évszázad jelöltje. Marini jelölése Olaszország bosszantása. Sokkal jobb Stefano Rodotára szavazni!” – hangoztatta.
Elemzők szerint Renzi közel hatvan szavazatot tud elvonni Marinótól, de óráról órára nő a PD-PdL jelöltjét ellenzők száma. A PD választási szövetségese, a Nichi Vendola vezette Baloldal Környezet Szabadság (Sel) is az alkotmányjogász Rodotát preferálja, az 5 Csillag Mozgalom (M5S) jelöltjét.
Az Olasz Köztársaság 12. elnökéről a római parlamentben összesen 1007-en voksolnak: 630 képviselő, 319 szenátor (a négy örökös szenátorral együtt) és a tartományok 58 küldötte.
A szavazás első három körében kétharmados többség kell (671 szavazat) az államfő megválasztásához. A negyedik voksolástól elegendő az 50 százalék plusz egy szavazatnyi többség (504 voks).
