Janusz Korczak képes volt áttörni a hazáját és egész Európát is kettéválasztó falakat

Budapest, 2012. december 10.
Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa (b), Németh Zsolt a Külügyminisztérium államtitkára (k) és Ilan Mor izraeli nagykövet (j) beszélget az Emberi Jogok Napján, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában rendezett ünnepségen, ahol felavatták Janusz Korczak, a XX. század egyik legjelentősebb gyermekjogi aktivistájának emléktábláját 2012. december 10-én.
MTI Fotó: Bruzák Noém

Janusz Korczak a gyűlölet áldozatává vált, akinek élete mégis azt példázza, hogy válhat valaki zsidó emberként a társadalom részévé, olyan hazafivá, aki áttöri a hazáját és egész Európát is kettéválasztó falakat – mondta Dr. Feldmájer Péter a Mazsihisz elnöke az ombudsmani hivatalban hétfőn megrendezett ünnepségen, melyen felavatták a treblinkai megsemmisítő táborban hetven évvel ezelőtt meggyilkolt Janusz Korczak emléktábláját.

Alábbiakban a Mazsihisz elnökének az eseményen elhangzott beszédét közöljük.

Fotó: Bruzák Noémi / MTI
Otthon, a szülői házban, a nagy fekete könyvesszekrényben, a sok kisebb mellett, 2-3 sorban álltak a könyvek. Édesanyám az első sorba mindig az aktuálisan veszélytelenebb könyveket állította, így az egyik polcon abban az időben – a ’60-as évek közepén – a Sztálin-összes már a második sorba szorult, mögötte pedig mindenféle rejtett iratok voltak, ezeket nem nyomtatták, hanem írógéppel sokszorosították, valamelyik cionista szervezet adta ki, a család pedig hűen megőrizte.

A pészachi takarításkor a kezembe kerültek, és elkezdtem olvasgatni. Az egyiknek a címére is emlékszem: „Fellázad a gettó”. Ebben, vagy talán egy másikban szerepelt egy név, Korczaké, és amikor édesanyám látta, hogy mit olvasok, ismerős volt neki. Elmondta, hogy meséltek neki róla, amikor deportálva volt Auschwitzban egy tanárról, aki nem hagyta el a tanítványait, a gyerekekkel együtt ment a halálba. Képzeljék el, hogy ott, az auschwitzi pokolban már olyan legenda volt ez a név, hogy meséltek róla a többieknek.

Talán ennyi is elég lenne, hogy megértsék az ő jelentőségét. Mindenkinek emlékezni kell a szavaira! A legenda szerint azt mondta, amikor nagylelkű kollégái és barátai javasolták, hogy menjen velük, biztos helyre menekítik a gettóból: „Te sem hagynál egy beteg gyereket az éjszakában egyedül, és én sem hagyhatom el a gyerekeket ilyen időkben, mint ez.”.

Mit jelent nekünk, zsidóknak Janusz Korczak, született Henryk Goldszmit? Azt a zsidó embert, aki megszerzi magának a világi tudást, sosem tagadja zsidóságát. (Persze ezt meg sem tehette azokban az időkben, amikor a lengyelek közül a katolikusokat lengyeleknek mondták, a zsidókat pedig lengyel zsidóknak, vagy egyszerűen zsidóknak.) Ő még megtestesítette azt a típust, aki igazi lengyel hazafi lett, lengyel tudósnak, lengyel tanárnak, lengyel írónak tekintette magát, és mélyen hitt abban, hogy dolgozzon bár a zsidó árvaházban, dolgozzon akárhol máshol, mindenütt az egész országot szolgálja.

Híres ember volt, hiszen akkor szinte egyetlen elektronikus tömegkommunikációs eszköz a rádió volt, és aki szerepelt benne, arra úgy tekintettek, mint a tudás felkent papjára. Felvett nevén tanított itt mindenkit, akit tudott, kedves humorral válaszolt a hozzá érkezett kérdésekre. Korczak azt hihette, hogy az ellene és hitsorsosai ellen támadt gyűlölet a fasiszta rendszer sajátja volt.

Nem tudjuk, mi lett volna, ha megéri 1968-at, amikor újra föltámadt a gyűlölet hulláma, és a maradékok maradékát is elűzte a hatalmához ragaszkodó egyeduralmi rendszer, egy másik ideológia nevében. Nem tudjuk mélyen gyökerező lengyel hazafisága kitartott volna-e? Ezért is nagyon fontos, hogy Lengyelországban ezt az évet Korczak Évnek nyilvánították.

Külön megköszönöm Marek Michalak lengyel gyermekjogi ombudsmannak, hogy kezdeményezte ezt az évet, mert ez nemcsak Korczakra, a tudósra, a kiváló nevelőre emlékeztet bennünket, hanem egyben arra is, hogy őt visszafogadták a lengyel népbe, a lengyel nemzetbe, azt az embert, aki képes volt áttörni a hazáját és egész Európát is kettéválasztó falakat.

Külön köszönöm Prof. Dr. Szabó Máténak, az Alapvető Jogok Biztosának, hogy a termet Korczakról nevezte el, és ezt az emléktáblát helyezték el itt. Így mindenki láthatja, hogy élt a 20. században egy olyan nagyszerű ember, aki tudta, hogy csak akkor várhatnak jogot maguknak a felnőtt emberek, ha már gyermekkorukban is megkapják az őket megillető gyermeki jogaikat, és ők is megadják azokat saját gyerekeiknek.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Korczak-ünnepség – Németh Zsolt: az állam küldetése védeni az életet

Az állam egyik legfontosabb küldetése védeni az életet – mondta a külügyi államtitkár az ombudsmani hivatalban hétfőn megrendezett ünnepségen, melyen felavatták a treblinkai megsemmisítő táborban hetven évvel ezelőtt meggyilkolt Janusz Korczakemléktábláját.

Németh Zsolt felidézte: a zsidó származású lengyel pedagógus annak ellenére, hogy menthette volna az életét, 64 évesen – 1942-ben – inkább a halált választotta, minthogy magára hagyja az általa létrehozott és a gettóban is vezetett árvaházból a gázkamrákba hurcolt gyermekeket.
Hozzátette: eredeti nevén Henryk Goldszmit, a zsidó polgári családból származó modern tudós, felvilágosult pedagógus a II. világháború elején függetlenségétől megfosztott Lengyelországban az utolsó pillanatig védelmezte száz évvel ezelőtt, 1912-ben létrehozott árvaházát, egy „kis mennyországot a pokol közepén”.
Auschwitz és Treblinka után mást jelent ebben a régióban a nemzeti felelőség. „Azért van hazánk, azért van felelősségünk, hogy a ránk bízottakat megvédelmezzük” – jelentette ki a magyar külügyi államtitkár.
A szuverenitás nem öncél. Az önrendelkezést azért kell megóvni, hogy az állam beteljesíthesse egyik legfontosabb küldetését, az élet védelmét. Kolczaknak az a sors jutott, hogy betöltse ezt a funkciót akkor, amikor hazáját megszállták – mondta Németh Zsolt, aki beszédében utalt Kertész Imre Nobel-díjas magyar író holokausztról szóló Sorstalanság című regényére is.
Roman Kowalski, Lengyelország budapesti nagykövete arra emlékeztetett, hogy Korczak pedagógiai munkássága az ENSZ 1989-es gyermekjogi egyezményére is nagy hatással volt.
Ilan Mor, Izrael budapesti nagykövete – aki, mint mondta, maga is félig lengyel származású – üdvözölte a kezdeményezést és hangsúlyozta: Korczak életműve aktuális, hiszen a gyerekek ellen ma is követnek el súlyos bűnöket.
Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke szerint Korczak a gyűlölet áldozatává vált, akinek élete mégis azt példázza, hogy válhat valaki zsidó emberként a társadalom részévé, olyan hazafivá, aki áttöri a hazáját és egész Európát is kettéválasztó falakat.
Marek Michalek lengyel gyerekjogi ombudsman felszólalásában kiemelte: Korczak arra tanít, hogy a gyermek nem alacsonyabb rendű állampolgár, a gyermektől tanulhatunk és a gyermekekkel beszélgetni kell, nem kioktatni őket.
Korczak nemcsak a saját korát előzte meg, de még az utókornak is van mit tanulnia tőle – jegyezte meg a lengyel jogvédő.
Az emberi jogok napján rendezett Korczak-ünnepségen Roman Kowalski nagykövet köszönetet mondott Szabó Máté ombudsmannak a kezdeményezésért és átadta neki a lengyel köztársaság elnöke által az emberi jogok erősítéséért, illetve e téren a lengyel-magyar kapcsolatok fejlesztéséért adományozott Lengyel Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetést. (Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát 1948 december 10-én fogadta el az ENSZ, ebből alkalomból van e napon az emberi jogok napja.)
Janusz Korczak emléktábláját az ombusdmani hivatal róla elnevezett termének egyik oszlopán helyezték el. Az emléktáblát Szabó Máté Marek Michalakkel együtt avatta fel.