„Nulláról kell indulni” – Platthy Iván szerint új alapokra kell helyezni az állam és az egyházak kapcsolatát
A Pirkadat július 22-i adásában M. Kende Péter Platthy Iván nyugalmazott címzetes államtitkárral beszélgetett az állam és az egyházak kapcsolatáról, az elmúlt évtizedekben kialakult függőségi viszonyokról és egy új finanszírozási modell lehetőségéről. Platthy szerint az egyházak működését ki kellene szabadítani az évenkénti politikai alkuk rendszeréből, ehhez pedig az államnak el kellene ismernie a korábbi vagyonelvonásokból fakadó jogsérelmeket.
Egykor magyar modellként emlegették
Platthy Iván felidézte, hogy az állam és az egyházak magyarországi együttműködését 1997-ben egy nemzetközi konferencián még követendő példaként értékelték. Az ott elfogadott, tizenöt pontból álló budapesti ajánlást számos állam vezetőjéhez is eljuttatták.
Szerinte az akkori rendszer lényege az együttműködés és az egyházak önállóságának erősítése volt. Az azóta eltelt időszakban azonban olyan függőségi viszony alakult ki, amelyben a támogatásokért cserébe az egyházak egy része visszafogta társadalmi kritikáját.
Platthy úgy látja, ennek következménye a hívek csalódása is. „Nulláról kell indulni, akkor el kell felejteni mindent, és valóban egy tisztességes párbeszéddel kialakítani a jövőt” – mondta.
A támogatás ára nem lehet a hallgatás
A beszélgetésben szóba került, hogy az egyházak templomfelújításokra, iskolákra és más intézményekre jelentős állami forrásokat kaptak, közben azonban egyes társadalmi ügyekben kevésbé emelték fel a hangjukat.
Példaként a hajléktalanság kérdése hangzott el. Platthy szerint súlyos következményekkel jár, amikor az egyházak elfogadják a támogatásokat, de óvatosabbá válnak a hatalommal szemben.
Az új kormányzati tárgyalásokon ezért a korábbi politikai szerepvállalásokat félre kell tenni, és a hívek érdekeit kell előtérbe helyezni. Az együttműködés célja nem a múltbeli konfliktusok újranyitása, hanem egy kiszámíthatóbb rendszer kialakítása.
A vagyonelvonás kérdése még nincs lezárva
Platthy szerint Magyarország a volt szocialista országok közül szinte egyedüliként nem rendezte teljesen az egyházakat ért vagyoni jogsérelmeket. Az állam ugyan visszaadott vagy rendezett számos, közfeladatot ellátó intézményhez kapcsolódó ingatlant, de a korábbi gazdasági alapok pótlása elmaradt.
Ide tartoztak a papi földek, bérházak és más vagyonelemek, amelyekből az egyházak a templomokat, parókiákat, lelkészeket és közösségi tevékenységeket finanszírozták.
Platthy hangsúlyozta, hogy ezeket nem feltétlenül természetben kell visszaadni. A jogsérelmet kellene elismerni, majd olyan pénzügyi alapot létrehozni, amely hosszú távon biztosítja az egyházak önálló működését.
A cseh modell adhatna mintát
Példaként a csehországi megoldást említette. Ott az állam és az egyházak 2012-ben felmérték az elkobzott, vissza nem adott vagyon értékét, majd megállapodtak annak fokozatos, 2030-ig tartó kifizetéséről.
Platthy szerint Magyarországon ezt össze lehetne kapcsolni a már létező járadékalappal. Az egyházak korábban jelentős értékű ingatlanokról mondtak le, amelyek után szabadon felhasználható, inflációkövető járadékot kaptak.
Ebbe a rendszerbe lehetne beépíteni a további elismert vagyoni igényeket is. Így az egyházak működése nem évenkénti költségvetési döntésektől és különalkuktól függne.
A fejlesztésekben minden fenntartót egyformán kellene kezelni
A működési finanszírozás mellett a beruházások rendszerét is át kellene alakítani. Platthy a holland modellt említette, amelyben az állam, az önkormányzatok, az egyházak és az alapítványok közösen gondolkodnak az oktatási intézmények fejlesztéséről.
Ebben a rendszerben nem az számít, hogy egy iskola milyen fenntartásban működik, hanem az, hogy képes-e ellátni a gyermekeket, és szüksége van-e felújításra vagy bővítésre.
Hasonló elv alapján a templomok rekonstrukcióját is a nemzeti vagyon megőrzéseként lehetne kezelni. A források elosztását átlátható, előre rögzített szabályokhoz kellene kötni.
Az egyházaknak közösen kellene fellépniük
M. Kende Péter felvetette, hogy a történelmi egyházaknak az alkotmányozási folyamatban is kezdeményezniük kellene az új rendszer kialakítását.
Platthy szerint az egyházak képesek lennének az együttműködésre, ehhez azonban szükség van az állami egyházügyi szervezet koordináló szerepére. A cél közös álláspont kialakítása lehetne az önálló működésről, a finanszírozásról és a közfeladatok ellátásáról.
Korábban több egyház is felvetette a függőségi viszony megszüntetését, a döntés azonban rendre elmaradt. „Most van a lehetőség” – fogalmazott Platthy Iván.
Az új rendszer szerinte nem az egyházak kiváltságait növelné, hanem kiszámíthatóbbá tenné működésüket, és egyúttal megakadályozná, hogy bármelyik kormány politikai függést alakítson ki velük.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
