|
Kedves barátaink,
milhama (háború), ezt lángolják fölül a szecessziós héber betűk. Túlvagyunk egy miniháborún, s botorság lenne azt gondolni, hogy ez nem egy tapogatozó eszkaláció kezdete, vagy inkább része – „két világ határán“ (www.multesjovo.hu/hu/
A hanukai gyertyák lángjainál ez a nem éppen vigasztaló helyzetfelismerés ha nem is tűnik el, de feloldódik az irracionális remény ünnepi emelkedettségében. Hiszen a csoda igenlése és hite segített azonosságunkat megtartani – a makkabeusok kora óta, minden nemzedékben. Népként megmaradásunkat és megújhodásunkat a zsidó azonossághoz való hűségnek köszönhetjük. Nem más, hanem csak ez hozhatja el a „salomot“, a békét nemcsak a szívünkben, de a világban is. Hiszen békét csak azok teremthetnek – a szomszédaikkal, s a szomszédokon keresztül a világgal is –, akik azok mernek lenni, aminek és akiknek születtek. Kultúránkban elmélyedni, s ezt megvalósítani a „mindennapi életben”, ez a mi feladatunk – és ettől nem tántoríthat el, ha ügyünk az ünnepünkön kívüli világban most nem éppen ünnepi magaslaton áll.
A Múlt és Jövő közössége