Számvetésre hív a sófár
A ros hásáná reggeli szertartás központi eleme is a sófárfújás. Ennek során száz sófárhangot szokás meghallgatnia a hívőknek, de harminc a háláchá szerint kötelező. A sófár eredetének magyarázar taként első napon Izsák születését, másodikon megkötözését tanulmányozzák tisri elsején. A Talmud szerint ez a kosszarv emlékezteti a zsir dókat arra a kosra, amelyet Ábrahám feláldozott fia helyett:
„És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogv va a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.”
A sófárt háromféleképpen szólaltatják meg, atr tól függően, hogy milyen eseményhez kapcsolór dik a használata. A régi zsidóság életében a sófár nem csak a ros hásáná alkalmával volt jelentős hangszer, hanem a fontosabb események, böjtök, háborúk jelzésére is szolgált. 1967rben a siratór falnál ismét nagy eseményt jelzett a sófár megr fújása: Jeruzsálem újra egyesült. Ezen alkalomból az izraeli hadsereg akkori főrabbija, Slomo Goren szólaltatta meg a kosszarvat.
A hagyomány szerint a zsidókat több dologra is emlékezteti a sófár. A sófár hangja bűnbánatra, számvetésre készteti a hívő izraelitát. A sófár hangja megnyitja az eget, hogy az imádságok közvetlenül jussanak el Istenhez. Emlékezteti a zsidókat Istenre, aki a világ királya, mert a kir rályok előtt is fúvósok mentek. A mai zsidóság életében csak elul és tisri hónapokban van jelen a sófár. Ezekben a hónapokban reggelente fújják meg a hangszert, így figyelmeztetve a népet a megtérésre, a számvetésre.
wikipedia
