Az ausztriai Alpbachban megrendezett, több évtizedes múltra visszatekintő fórum idei tanácskozásának központi kérdése az arab országokon végigsöprő „forradalmi tavasz” volt. A témának szentelt két vitaesten felszólaló szakértők óva intették az európai államokat a beavatkozástól, illetve a túlzott várakozásoktól.
Vajon lehet-e azt várni a 2011 tavaszán kirobbant felkelések nyomán, hogy az érintett arab országok a demokrácia útjára lépnek? Mit jelentenek a belpolitikai fejlemények a fiatal nemzedék tagjai számára? E kérdések körül összpontosult az előadások és hozzászólások többsége Alpbachban – számolt be a tiroli rendezvényről a bécsi Der Standard.
Lina Edzsejlat jordániai újságírónő kifejtette: a változásokat követő eufória első hullámai után Egyiptomban például erős kétségek lettek úrrá az embereken. Sokan teszik föl maguknak a kérdést: vajon a stabilitás nem jobb-e mégis a bizonytalanságnál. Számos önkéntes ma ismét börtönben ül, csakúgy, mint a másfél évvel ezelőtt megbukott Mubarak-rezsim idején. Ugyanakkor kétségtelenül mutatkozik némi előrelépés is. A jordán újságírónő szerint fontos, hogy a külföld ne vegye egy kalap alá a különböző arab országokat.
Abdalláh esz-Szaidi, Jemen korábbi külügyminiszter-helyettese megerősítette, hogy az Észak-Afrikát és a Közel-Keletet megrázó forradalmak mély ellentmondásokkal járnak. Egyúttal óva intette az európai államokat a túlzott derűlátástól, amikor érdekes előadásban idézte fel az 1848-as és 1989-es európai forradalmakat. Az átmenet szerinte „roppant viharos” lesz, s ennek során hatalmas különbségek mutatkoznak az egyes arab országok között. Mint kifejtette, az „arab tavasz” lényegét tekintve sokkal inkább hasonlít az európai 1848-hoz, mint az 1989-ben rövid idő alatt békésen lezajlott és pozitív végkifejletet hozó kelet-európai fordulatokhoz, valamint a Szovjetunió összeomlásához.
„1989-ben a kelet-európai országok szeme előtt gazdasági modellként és reménységként lebegett az Európai Unió” – hangsúlyozta esz-Szaidi. Az arab országok esetében erről nem lehet beszélni. Ráadásul ezekben az országokban gyengék az intézmények, s a belbiztonság is kívánnivalót hagy maga után. Az iszlám állam létrehozását követelő csoportok mindenütt szemben állnak a republikánus érzelmű polgárokkal. Óriási akadályokat kell tehát legyőzni – hangoztatta a jemeni előadó.
Felidézte, 1848 után Európában háttérbe szorult a demokrácia és a szabadság mint célkitűzés, helyette felütötte a fejét a nacionalizmus. Fontos, hogy az arab világ országai elkerüljék ezt a tévutat – mutatott rá a volt jemeni külügyminiszter-helyettes, azt ajánlva az Európai Unió tagországainak és az Egyesült Államoknak, hogy ne avatkozzanak be az arab államok dolgába. „Lesz persze haladás, majd visszalépés, de a szekér végül mégis előbbre jut. Hagyni kell, hogy az egyes országok maguk oldják meg saját problémáikat” – szögezte le, feltűnőnek nevezve, hogy Szíria megítélésében az Arab Liga feladta a konszenzus elvét.
A bécsi párbeszédközpont Szaúd-Arábiából származó vezetője előadásában hangsúlyozta, hogy a békés demokratikus fejlődés csak az egyes vallási közösségek – muzulmánok, keresztények, zsidók, hinduk – közötti nyílt párbeszéd révén lehetséges. Állam és vallás szétválasztására nincs mód, viszont „lehetséges a hagyományok megváltoztatása, a vallás és demokrácia összeegyeztetése” – érvelt Fejszál bin Muammar, aki szerint pontosan ezt a célt tűzte ki maga elé a bécsi központ. Amar Nabíl Hamzávi egyiptomi parlamenti képviselő és politológus megerősítette a megértés és a megbékélés szükségességét.
A szíriai helyzetről szólva az alpbachi fórum résztvevőinek többsége borúlátásának adott hangot. Mint a felszólalók kifejtették, Bassár el-Aszad elnök biztos lehet abban, hogy Irántól maximális támogatásban részesül. Európa és az Egyesült Államok viszont aligha engedheti meg magának, hogy beavatkozzon Szíriában. Az arab országot emiatt a széthullás veszélye fenyegeti.
