Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Megjelentek! Kedves Vendégeink!
Nagyon sok szeretettel köszöntöm Önöket a Magyarországi és Határon túli Zsidó Közösségek és Szervezetek XIII. Nemzetközi találkozóján.
Külön köszöntöm:
Kósa Lajos urat Debrecen Megyei Jogú Város polgármesterét
Főtiszteletű Dr. Bosák Nándor urat, a római Katolikus Egyház Debrecen-Nyíregyházi megyéspüspökét
Dr. Feldmájer Péter urat, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnökét
Dr. Galik Gábor urat, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium
Egyházi Államtitkárság kabinetfőnökét
Tóth Attila urat, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Közgyűlésének alelnökét
Dr. Szilvássy Zoltán urat, a Debreceni Egyetem rektorhelyettesét
Szabó György urat, a Magyar zsidó Örökség Közalapítvány elnökét
Avraham Ehrenfeld Rabbi urat, a Nagyváradi Zsidó Hitközség rabbiját
Dr. Asher G. Ehrenfeld urat, hitközségünk rabbiját
Köszöntöm a külföldi és hazai hitközségek, szervezetek vezetőit, delegáltjait, minden kedves vendégünket.
Tisztelt jelenlévők!
Örömmel tölt el bennünket, hogy konferenciánkat immár tizenharmadik alkalommal rendezzük meg. A „tizenhárom” különös jelentőséggel bír a zsidó vallásban, ez a felnőtté válás időpontja.
Visszatekintve megállapíthatjuk, hogy konferenciánk jó kezdeményezésnek bizonyult, amelyet érdemes folytatnunk.
Az elmúlt évek alatt nagyon sok hitközség és szervezet volt jelen, és külön öröm számunkra, hogy évről évre újabb közösségek csatlakoznak rendezvényünkhöz.
Számtalan témát boncolgattunk, nagyon sok kérdést tettünk fel magunknak. A múltbéli tapasztalatok alapján próbáljuk minden évben a felmerülő igényekhez igazítani konferenciánkat, s az aktuális problémákat megbeszélni, megvitatni.
Idei témánk: Hogyan tovább? Ezt a kérdést tesszük fel magunknak és másoknak is. A Bár Micvó komoly aktualitást ad ennek a kérdésnek, a nagykorúvá válás jogait és kötelmeit egyaránt meghatározza, amely nemcsak lehetőséget, de feladatot is ad a jövőnk tekintetében.
Nem beszélhetünk addig jövőről, míg meg nem vizsgáljuk jelenünk pozitív és negatív eseményeit. Csakis biztos alapon nyugvó jelenre építhetünk stabil jövőt.
Jelenünk minden szempontból nehéz, küzdelmes időszak, melynek meghatározó tényezője az Európában uralkodó mély gazdasági válság.
A válság, valamint a társadalomban jelenlévő nehézségek, feszültségek, sajnos a világtörténelemre visszatekintve is, felerősíti a rossz gondolatokat, a gyűlöletet és az antiszemitizmust. Ahhoz, hogy jövőnket stabillá, jövőképünket reményteljessé tudjuk tenni, reális képet kell alkotnunk jelenünkről és józan értékítéletünket követően beszélhetünk jövőnk építéséről.
Mi is a jelenünk? A közelmúlt eseményeit számbavéve és értékelve megfogalmazódik bennünk a kétségbeesés és ugyanakkor a jobb jövőbe vetett hitünk reménye. Gyűlöletkeltő és provokációs felszólalást hallhattunk a Parlamentben a tiszaeszlári vérváddal kapcsolatosan, Székesfehérváron meggyalázták a zsidó és a honvéd temetőt.
A napokban dr. Schweitzer József professzort, nyugalmazott országos főrabbi urat érte szégyenteljes inzultus Budapest belvárosában, mely minden jóérzésű emberből méltán váltott ki mélységes felháborodást. Ezek a momentumok aggodalmunkat és kétségbeesésünket erősítik. De nem lennénk reálisak, ha nem beszélnénk a pozitív eseményekről is, melynek reményt adnak jobb jövőnk építésére. A tiszaeszlári per kapcsán nagy örömünkre szolgált, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr is megszólalt az ügyben, és, hogy a történelmi egyházak is elítélték a történteket. Miniszterelnök úr kijelentette: „A kormány minden, az emberi méltóságot sértő megnyilvánulást visszautasít.
A kabinet „garantálja, hogy ebben az országban minden kisebbség biztonságban élhet. Meg fogjuk őket védeni, ideértve a Magyarországon élő zsidó kisebbséget is”
A mindenki által tisztelt, nagyra becsült dr. Schweitzer József professzor urat ért támadásra gyorsan és megnyugtatóan reagált Magyarország köztársasági elnöke, Áder János, aki így fogalmazott: „Ez az inzultus bár Schweitzer professzor urat érte, mégis önbecsülésünkben támadott meg minket, magyarokat… Az elkövető hiába magányos és ismeretlen, az ilyen és ehhez hasonló, nemzetünk bármely tagját, értékét támadó tettek szégyenével nekünk, mindannyiunknak kell szembenéznünk. Nincs más választásunk: mások mocskát most nekünk kell eltakarítanunk”. Köztársasági elnök úr nyilatkozata abban erősít meg minket, hogy Magyarországon van jövőnk, lehet jövőképünk és ha megoldásokat találunk a jelen problémáira, stabil jelenre építhetünk.
Erősíti bennünk ezt az érzést az is, hogy Debrecenben évtizedek óta nagyon jó kapcsolatot ápolunk a város, az egyházak és az egyetem vezetőivel
Az elmúlt és a jelen időszakban is szokás a mai kor és a jövő nemzedék számára példaképeket állítani, olyan személyiségek vonatkozásában, akik életükben tevékenységükkel és munkásságukkal méltán elismerést váltottak ki. A példaképállítás komoly felelősség azoknak, akik ezt megteszik és komoly lehetőség abban a vonatkozásban, hogy utat mutatnak jelenünk és jövőnk érdekében. Az elmúlt időszakban olyan személyiség is előtérbe került, aki enyhén szólva is ellentmondásos és megosztja a közvéleményt. Méltatlan ez a helyzet azokkal szemben is, akikben valódi példaképeket tisztelhetünk kezdve Csokonaitól, Székely Mihályon, dr. Baltazár Dezsőn, Liszt Ferencen át, Puskás Öcsiig, akik az irodalom, közélet, a kultúra, a sportélet jeles személyiségei, nemzetünk kitűnő egyéniségei voltak. Azt gondolom, hogy az említett személyiségek példaképekként való megjelenítése nem megkérdőjelezhető. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az igazi példaképet nem kell magyarázni.
Az előzőekben leírt gondolataink kapcsán eljutunk a jövőnket meghatározó reális célok megvalósításához.
Mik is a céljaink a jövőnket illetően? Olyan országban szeretnénk élni és utódainkat tudni, melyben közös munkával zsidó és nem zsidó emberek együttesen alakítják ki gazdasági életünk fellendülését, értékek mentén való gondolkodásunkat, szélsőséges, gyűlölködő eszmék társadalmi összefogással történő kitaszítását. A múlt évben megalakult Közép- és Kelet-európai Zsidó Hitközségek és Szervezetek Szövetsége alapgondolatává és szlogenjévé vált: Jövőnk az összefogás. Összefogás szűkebb és tágabb környezetünkkel, a szélesebb körben vett egyházakkal, szervezetekkel, a társadalom minden szereplőjével. Mert jövőnk megoldására mind társadalmi, mind gazdasági vonatkozásban saját magunk és az összefogás adhat bizodalmat.
E gondolatok jegyében kívánok Önöknek hasznos és eredményes tanácskozást rendezvényünkön, a kulturális programokon kellemes kikapcsolódást és kívánom, hogy érezzék jól magukat városunkban.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Horovitz Tamás
