Az Iráni Iszlám Köztársaság komoly árat fizet a nukleáris fegyverkezésben tanúsított hajthatatlanságáért

Az Iráni Iszlám Köztársaság komoly árat fizet a nukleáris fegyverkezésben tanúsított hajthatatlanságáért – írta szerdán szerkesztőségi cikkében az izraeli mértékadó Jerusalem Post napilap. A lap emlékeztet arra, hogy az Európai Unió július elsejével felfüggeszti iráni olajimportját, amely Teherán exportjának megközelítőleg a húsz százalékát teszi ki.

Irán gyorsabban megérezte azonban a központi bankját sújtó uniós szankciókat: miután Brüsszelben befagyasztották az iráni központi bank Európában elérhető vagyonát a riál mély zuhanásba kezdett, míg az alapvető termékek ára pedig megugrott.

A Jerusalem Post szerint azonban már a legújabb szankciókat megelőzően is megsínylette az Iszlám Köztársaság a büntetőintézkedéseket: 2011 decemberében Irán helyettes olajminisztere, Ahmad Kalebani arra panaszkodott az ISNA iráni hírügynökségnek, hogy csökkent az ország olajtermelése „az olajipari szektorból hiányzó befektetések miatt.” Irán 2010-ben mintegy 4 millió hordó nyersolajat termelt, idén azonban várhatóan csak 3,5 millió hordóra fog csökkenni.

Értéktelenedő riál: a feketepiacon a hivatalos jegyzésnek gyakran a dupláját is elkérik a valutáért.

Az iráni külügyminiszter, Ali Akbár Szálehi szintén elismerte, hogy Teheránban érzik a szankciók súlyát. „Nem tettethetjük, hogy a büntetőintézkedéseknek nincsen hatása” – közölte a perzsa diplomácia feje az IRNA iráni hírügynökségnek. Az iráni központi bank feje, Mahmúd Bahmnáni pedig újságíróknak a múlt héten közölte: az országnak úgy kell berendezkednie, mintha „ostromállapot” lenne.

Egyértelmű, hogy Izraelnek komoly érdeke fűződik hozzá, hogy az iráni mullahok rezsimje nem jusson hozzá tömegpusztító fegyverekhez. A nonproliferáció (atomfegyverek terjedésének a megakadályozása) azonban nem csak a zsidó állam érdeke. Az izraeli lap rámutat: az unió és az Egyesült Államok törvényhozói – akiknek jó részét egyáltalán nem lehet azzal vádolni, hogy neokonzervatív megfontolások vezetnék – egyaránt arról döntöttek, hogy szigorú szankciókkal lépnek fel Iránnal szemben. Ez pedig arra aoknszenzusra utal, hogy meg vannak győződve arról: Teherán állítása ellenére az iszlamista ország nukleáris programja alapvetően nem békés szándékú.

Ezt támasztják alá a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség főigazgatójának, Jukió Amanónak a közelmúltban tett közlései, valamint a washingtoni Tudomány és Nemzetközi Biztonság Intézet elemzései, amelyek mind megegyeznek abban, hogy Teherán nukleáris tömegpusztító fegyverek létrehozásán dolgozik.

A Jerusalem Post szerint azonban az európaiakat az amerikaiaknál is jobban aggaszthatja az iráni atomprogram, ugyanis a perzsa rakéták már elérik az öreg kontinens városait. Még Ven Csia-pao kínai miniszterelnök – aki ugyan megvédte országa iráni olajimportját – is közölte: Peking ellenzi, hogy Teherán nukleáris fegyverekre tegyen szert. Kínát ugyanis még egy atombomba nélküli Irán is megrettentett azzal a fenyegetésével, hogy lezárja a Hormuzi-szorost – mihez kezdene Peking akkor, ha mindezt egy atomfegyverekkel felszerelkezett rezsim tette volna.

Iráni hadihajók hadgyakorlata a Hormuzi-szorosban.

Az sem utolsó szempont, hogy nukleáris fegyverek nélkül Irán korlátozott mértékben tudja csak „zaklatni” az öböl menti arab államokat. Éppen ezért Szaúd-Arábia, Irán egyik legkomolyabb regionális vetélytársa is „csatlakozott” a szankciókhoz, amennyiben Rijád közölte: megemeli olajexportját az iráni embargó miatt, hogy az így kieső olajmennyiség ne okozzon fennakadást a fogyasztók körében, és ne dobja meg túlzottan a hiány az olajárakat.

Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő rámutatott: a kedden elfogadott szankciók lépések a helyes irányba, amellyel Irán számára fenntarthatatlanul drága lesz a nukleáris fegyverkezés folytatása. A Jerusalem Post szerint Netanjahu hozzátette: a szankciók, ötvözve a titkos műveletekkel – amilyenek az atomtudósok elleni merényletek, valamint a Stuxnet-féle kibertámadások – remélhetőleg elkerülhetővé tesznek egy katonai beavatkozást Irán ellen.