A jiddis nyelv reneszánszát éli az észak-amerikai egyetemeken – A kihalás fenyegette
A látványban nincs semmi rendkívüli: amerikai egyetemi hallgatók egy csoportja félkörben állva tapsol, fél lábon ugrál, és jiddisül azt énekli, hogy „Az der rebe zingt, zingen alle hszidim” (Ha a rebbe táncol, táncol minden hászid). A jelenet az atlantai Emory Egyetemen játszódott le, annak a néhány észak-amerikai egyetemnek az egyikén, amelynek oktatási programjában szerepel a kelet-európai zsidók németen alapuló nyelve, a jiddis.
A holokauszt után a jiddist a kihalás fenyegette, mivel sok millió, a nyelvet beszélő zsidó vagy elpusztult a náci koncentrációs táborokban, vagy olyan országokba menekült, ahol a nyelvet nem beszélték. Észak-Amerika több egyeteme – például a baltimore-i Johns Hopkins és a montreali McGill – most azon dolgozik, hogy visszahozza a nyelvet, és vele együtt az európai zsidó kultúra és művészet gazdag történelmének tiszteletét.
„Ha mindezt meg akarjuk őrizni, aktívan és tudatosan kell cselekednünk – mondta az AP amerikai hírügynökségnek Miriam Udel, az Emory jiddis professzora, aki dalokat is használ a nyelvtanításhoz. – Az a nemzedék, amely passzívan ismeri a jiddist, kihalóban van. Vannak olyan kincsek, amelyeket meg kell őrizni, mert elveszítjük őket, ha hagyjuk, hogy a jiddis kihaljon.”
Csak félmillióan beszélik otthon
Szakértők becslése szerint a világon 1 és 2 millió közé tehető a jiddis anyanyelvűek száma, ám közülük mindössze félmillióan – többségükben ortodox zsidók – beszélik otthon is a nyelvet. Amikor a zsidó kutatások New York-i YIVO Intézete 1968-ban nyári jiddis tanfolyamokat kezdett ajánlani, az volt az egyetlen ilyen jellegű kurzus az egész világon.
„Ma már az izraeli Tel-Avivban, a kanadai Ottawában, Indiana és Arizona amerikai szövetségi államokban is vannak jiddis tanfolyamok” – mondta Paul Glasser, a YIVO dékánja.
Összességében az Egyesült Államok és Kanada mintegy 20 egyeteme és főiskolája ajánl jiddis tanfolyamot, bár közülük csak kevés ad róluk tudományos szintű igazolványt. A nyelv iránt elsősorban a fiatal nemzedékhez tartozó zsidók érdeklődnek, akiket nem zavar úgy, mint a szüleiket az, ha a családjuk nem angolul, hanem jiddisül beszél. „A tizennyolc évesekre ez már nem jellemző. Nincs miért szégyenkezniük, hisz senki se kérdőjelezi meg amerikai voltukat” – tette hozzá Glasser.
Matthew Birnbaum, az Emory első éves hallgatója elmondta, hogy azért választotta Udel jiddis tanfolyamát, mert személyesen kötődik a nyelvhez, amelyet a nagyszülei még mindig beszélnek. „Sokat megtudtam a gyökereimről, és arról, hogy a népem honnan jött. Igazán érdekes tapasztalat volt nemcsak nyelvi, hanem történelmi tekintetben is” – fogalmazott.
