AZ ŐSI FORRÁS SOROZAT 20. ÉS 21. KÖTETE

JELENIK MEG BUDAPESTEN, AMELYET A SZERZŐ, NAFTALI KRAUS, EZÉKIÉL PRÓFÉTÁNAK , VALAMINT DÁNIELNEK, A MESSIÁS HERALDJÁNAK SZENTEL.

 

EZÉKIÉL SYNOPSISA:

 

 

A HARMADIK SZENTÉLY PRÓFÉTÁJA

Ezékiél, a zsidó Biblia próféta galériájának egyik legmarkánsabb tagja – galuti zsidó volt, száműzetésben élt Babilóniában, onnan próféciált és rettegett Jeruzsálemért, ahogy ma a galuti zsidóság retteg és aggódik Izrael sorsáért.

 

Ő, aki viziójában égi jelenéseket látott, volt az aki életre próféciálta a „száraz csontokat” Dura völgyében és ezzel megvetette a zsidó hit alapját a holtak feltámadásában.

 

Ő, Ezékiél volt az aki megálmodta a harmadik Szentély felépitését, megrajzolta alapterveit és megjövendölte a természet megváltozását, az „idők végén”, a messiási időkben.

 

Végülis, ő volt az aki meghúzta a jövendő zsidó Állam határait, földet osztott a nemlétező 12 törzsnek és majdnem vitába keveredett a Tóra müvelőivel a Szentély áldozati rendjének megállapitásában. Nem sok hiányzott, hogy indexre tegyék könyvét, sok évvel nem publikált halála után.

 

Ezékiél könyve, a három „nagy” próféta harmadikja, zárja az Ősi Forrás ciklus 20. kötetével, azt a sziszifuszi erőfeszitést, mondhatnók vesszőfutást, amelyet a szerző, az izraeli Naftali Kraus volt kénytelen végigcsinálni az elmult 20 évben. Az „egyszemélyes zenekar” előtt már legördült a függöny, a karmester, aki egyuttal a partiturát is irta, most takarit a szinfalak mögött. Többre már nem futja erejéből.

 

Szerző, mint mindig, köszönetet mond azoknak (a keveseknek) akik segitették. Legyen Isten áldása rajtuk.

 

Legyen az Ősi Forrás 20. kötete élő mementó, hogy volt valamikor egy élő és virágzó zsidó közösség Magyarországon. „A pergamen eléghet, de a betük elszállnak” – mondotta rabbi Chanina a római gyilkosok máglyáján. A könyveket elégethetik a barbárok, de a betük üzenete megmarad. Ezek a betük az élő zsidóság üzenetét hordozzák.