A szeptember 5-ig tartó eseménysorozatot vasárnap a házigazda Zoltai Gusztáv, a Budapesti Zsidó Hitközség és a Mazsihisz ügyvezető igazgatója és Kovács Zoltán, a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár nyitotta meg hivatalosan.
A fesztivál bevezetéseként szombaton az Uránia Nemzeti Filmszínházban már tartottak egy beköszöntő koncertet.
Zoltai Gusztáv megnyitójában arról beszélt, hogy az elmúlt évek fesztiválprogramja, a telt házak, a határokon túli elismertség tökéletesen szimbolizálta: ez az esemény nemcsak a zsidóké, hanem Magyarországé is, ahol a zsidóság sok évszázada honos, és csaknem két évszázada jogilag is szabad és egyenjogú.
„Mintha azonban Magyarországon az utóbbi időben kezdene megváltozni a szavak szelleme. Még kizárólag csak a szelleme. Olyan ez, mintha egy hordó nemes óborba valaki egy pohárnyi kátrányt öntene, amitől az aszú az értékét veszítené” – mutatott rá.
„A befogadó, a toleráns magyar szellem, amely Szent István hagyatékát éppúgy jelenti, mint a modern korok kiemelkedő progresszív politikusainak álláspontját, a rendszerváltás után egyértelműen megújhodott. Ma is ez Magyarország társadalmi alapállása. Ezt a teremtő konszenzust néhány ultrajobboldali, egyértelműen náci kijelentés erősen megkérdőjelezte. Rongyos vitézek és betyárkapitányok, jobbra átot szívesen vezénylő országgyűlési képviselők ragadtatták magukat ocsmány és ádáz kijelentésekre”-idézte fel.
Mint fogalmazott: mondható, hogy ezek magánhasználatra szánt fenyegetések voltak. De a szavak súlya olyan volt, ami megkívánta volna minden hivatalos és nem hivatalos részről a legélesebb tiltakozást. „A magyar hivatalos tényezők jelentsék ki újra és újra: a megsértettekkel, a fenyegetettekkel szolidárisak, és elítélik a veszélyes, útszéli nézeteket, mint amik a Magyar Szigeten elhangzottak.”
Zoltai ugyanakkor kiemelte: „Tudjuk, hogy a Magyarországot vezető politikai erő nem így gondolja, hiszen politikai meggyőződéséről ebben az összefüggésbe már nyilatkozott.”
Kovács Zoltán, kormányzati kommunikációért felelős államtitkár emlékeztetett:
„Weimarban járva az ember nem kerülheti el a német költőóriástól, Goethétől való falra vésett idézetet: +Vajon az igaz toleranciának türelmesnek kell-e lennie az azt tagadókkal szemben is. Semmiképpen. A toleranciát elutasítók mindig tettre készek és cselekvők, őket csak cselekvőn és tettre készen lehet korlátok között tartani+.”
Nagy örömére szolgál – hangsúlyozta -, hogy 1998-ban a Zsidó Nyári Fesztivál e szellemben fogant, és töretlenül őrzi ezt a hagyományt. „A magyar kormány az elmúlt évben tanúbizonyságot tett arról, hogy maximálisan partner ebben a törekvésben. Új alapokra helyeztük az együttműködést a zsidó közösségekkel, olyan nyitott, őszinte viszonyra törekszünk, ami garanciája annak, hogy ami 1998-ban például a Zsidó Nyári Fesztivállal elindult, részünkről partnerségre talál, és megkapja a szükséges támogatást.”
Kovács Zoltán beszédében megjegyezte: a megnyitó közönsége abban az 1901-ben épült Gozsdu-udvarban gyűlt össze, amely egy közép-európai zsidó ember hagyatékából, illetve az abból szervezetett alapítványból épült, amely alapítvány komoly támogatást nyújtott a XX. század elejének magyar kultúrájának. Sajátos, emblematikus megjelenítése ez a sokszínű közép-európai szellemiségnek, ha tetszik multikulturalizmusnak.
„Az elmúlt évszázad megpróbáltatásai megkísérelték mesterségesen széttörni ezt a szerves kapcsolódást” – mondta. Egyúttal reményének adott hangot, hogy a Zsidó Nyári Fesztivál, mint a zsidó kulturális reneszánsz egyik jelensége, és a zsidó közösségek más erőfeszítései ugyanígy szervesen fognak illeszkedni Magyarország megújulásához, a közép-európai kultúrához, amelynek lényege épp az, hogy sokszínű, toleráns és befogadó.
