Megjelent a MúzeumCafé 24. száma

 Múmiák és katicabogarak, múzeumok Athéntől Milánón át Siófokig, a múzeumi szakmák magyarországi oktatásának helyzete, a londoni Muzeums Association és egy magánkezdeményezésből kinőtt hazai művészeti archívum vezetői – mindez és még sok minden más a most megjelent legújabb MúzeumCaféban.

 

Mi lett az egykori Munkásmozgalmi Múzeum gyűjteményével, illetve hogyan viszonyulnak egyáltalán a mai magyarországi kiállítási intézmények a szocreál művészethez – ennek járt utána a most megjelent augusztus-szeptemberi lapszám Múzeumguide rovata. (Előtte természetesen a lap élén ezúttal is ott van a szokásos hír- és kiállítás-összefoglaló, valamint a könyv- és weboldal-ajánló.) A Disputában Fejős Zoltán, a Néprajzi, valamint Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatói, illetve Daróczi Ágnes kisebbségkutató és Junghaus Tímea művészettörténész válaszol a szerkesztőségnek arra a kérdésére, hogy szükség lenne-e Magyarországon egy roma múzeum létrehozására, illetve hogy egy ilyen intézménynek mit kellene bemutatnia?

A Műhelyben először „testközelbe hozzuk” a Szépművészeti Múzeum tudományos projektje keretében megvizsgált négy idehaza őrzött egyiptomi múmiát, közülük Hortesznahtnak a 3D-ben rekonstruált arcát – és annak elkészültét – is megmutatjuk, majd az Év Rovarának választott hétpettyes katicabogarat és társait ismerhetik meg a Természettudományi Múzeum gyűjteményében őrzött példányok és a róluk készült festmények segítségével. Végezetül a két kurátor mutatja be szakmai szemmel a Magyar Nemzeti Galéria idősebb Markó-, illetve a székesfehérvári múzeumok Csók István-kiállítását. A Posztamensre ezúttal egy széleskörű összeállítás került a múzeumokban előforduló szakmák – művészettörténésztől restaurátorig, kurátortól néprajzosig, múzeumpedagógustól gyűjteménykezelőig – oktatásának hazai helyzetéről. A Múzeumnegyedben folytatódik György Péternek az elősző számban indult esszéje az athéni Új Akropolisz Múzeumról és mindarról, ami annak kiállítása kapcsán előkerül restitúciótól várostörténeten át a nemzetközi kultúrpolitikáig, majd előbb Milánóba, a főtéren álló új Museo dell’ Novecentóba, utána pedig Siófokra, az egykori kenyérgyárból kialakított 320° Művészeti, Kulturális, Oktatási és Technikai Központba látogatunk el.

A Múzeumőr rovatban Bodó Sándor, a Budapesti Történeti Múzeum nemrégiben újra kinevezett igazgatója mutatja be a sok egységből álló intézmény működését és terveit, Galántai György és Klaniczay Júlia közös portréjának megrajzolása közben kirajzolódik az általuk létrehozott Artpool Művészetkutató Központ története is, Mark Taylor, a brit Museums Association elnöke, és egyben a Museums Journal kiadója Londonban válaszolt a lap munkatárásnak kérdéseire, s végül Faur Zsófia, a Faur Zsófi – Ráday Galéria vezetője beszél arról, hogy milyennek látja a kortárs képzőművészet hazai helyzetét és külföldi megismertetésének lehetőségeit. A lapot a szokásos angol nyelvű cikk-összefoglalók zárják, amelyekből a hazai muzeológia egyetlen nyomtatott országos kiadványának legújabb anyagairól a külföldi olvasó is képet kaphat – míg a hazaiak már a Facebookon is figyelemmel kísérhetik a MúzeumCafé programjait, a lappal kapcsolatos híreket.