A zsinagógai megemlékezés előtt a hitközség a várossal és a megyével közösen koszorut helyezett el
2011. június 4-én vasárnap főhajtásra jöttek el hittestvéreink, barátaink, a város és megye , pártok, civil és társadalmi szervezetek képviselői, s mindazok, akik úgy gondolták, hogy leróják kegyeletüket a zalaegerszegi gyászmegemlékezésen. A zsinagógai megemlékezés előtt a hitközség a várossal és a megyével közösen koszorut helyezett el a Garai Sándor, a gettó, a Boschán Gyula, a Roma emléktábláknál.
Ezt követően a volt zsinagógában a gyertyákat gyújtottunk a hat millió és a 600ezer zsidó mártir emlékére. A város, a megye, a hitközség és két túlélő mellett Zoltai Gusztáv a MAZSIHISZ ügyvezető igazgatója lobbantotta fel az emlékezés lángját. A színpad tükrei a hatágú gyertyatartó lágjait megsokszorozták és a fények tündöklése melett a Magyar és Izraeli himnusz töltötte be a zsinagóga csendjét. Azt követően Siklósi Vilmos a Hitközség elnökének szavai hangzottal el. Ezt követően a Zala Megyei Közgyűlés Kulturális Bizottságának Elnöke szólt arról az időszakról, amikor falujában békésen éltek egymás mellett az emberek, Gecse Péter városi képviselő kiemelte, hogy a város segítségével a Marosvásárhelyi zsidó hitközséggel megkötött szerződés és az ebből fakadó létrejött kapcsolat új fejezetet nyitott a város testvérvárosi kapcsolatában, gazdagtja a jelen zsidó életet.
Az megemlékező szavakat Fekete László főkántor gyászimája követte, csodálatos hangját az odon zsinagóga falai verték vissza. Schönberger András főrabbi a sötétség és a fény ellentétpárja közepette idézte fel a multat és a jelent. A zsidó temetőben a megemlékezést követöen a emlékezés kavicsait és koszoruit helyeztük el az 1948-ban kialakított emlékfalnál.
Siklósi Vilmos a Hitközség elnökének szavai
„Holocaust 2011
Magyar vagyok, meleg vagyok, roma vagyok, hajléktalan vagyok, vak vagyok, munkanélküli vagyok, guberáló vagyok, rokkantnyugdíjas vagyok, indoklás nélküli kirúgott vagyok, zsidó vagyok.
Igen zsidó vagyok, mégpedig abból a fajtából, aki nemhogy nem fél, hanem küzd az igazságért, pedig többen mondták és mondják nem félted a családodat, a véleményedből nem lesz bajod. Igen féltem a családomat és a véleményem miatt már ért nem is egyszer fájdalom, de akkor is az emlékezésnek a jelenről és a jövőről kell szólnia, mert csak ez szolgálja az őseink tiszteletét, a meggyilkoltak emlékét és a még köztünk élő túlélők előtti főhajtást.
Alább hagyott az antiszemitizmus – írja a Heti Válasz. Mit is jelent e mondat. Azt, hogy volt és van antiszemitizmus, csak most egy picit csendesebb. Persze ez történelmileg is igaz.
A fizikai megsemmisítése a zsidóságnak évezredekig folyamatos volt, de igaz néha csendesedett, ekkor csak gettóba kényszerítették őket, egyházi kényszertérítésekkel próbálták hitüktől megmenteni, megbélyegző jeleket aggattak rájuk, törvényekkel tiltották bizonyos munkavégzésektől, rendszeres adókkal sarcolták a közösségeket, anyagi jogfosztásukkal háborúkat finanszíroztak, a tanulás lehetőségét is elvették, persze mindezt csendben.
Pár éve, amikor neonácik demonstrálni akartak, az önkormányzat letiltotta a menetet és érdekes módon az egymást nem nagyon szerető politikusok, és az egyház sorfala akadályozta meg a felvonulást. A fő szónok pedig nem volt más, mint a katolikus egyház bíboros érseke. A köztársaság elnöke méltatta mindazokat, akik felléptek a rasszizmus, a potenciális gyilkosok ellen.
Sajnos nem Magyarországon történtek mindezek, hanem 2007 őszén Prágában, amikor a zsidónegyedben – ami ma inkább múzeum, mint a zsidók lakhelye – akartak a nácik demonstrálni.
Az antiszemitizmus alábbhagyott, csendes.
Igen, egyértelműen igaz, hogy nincs kormányzati színtere a megbélyegzésnek. Zalaegerszeg városa pédamútatóan védi a holocaust emlékművet és az utóbbi két évben várossal, közös rendezvénnyel emlékezünk meg az április 16-ai emléknapról. A holokauszt megemlékezés része a városi megemlékezéseknek. Rendszeres egyeztetések keretében tekintjük át a zsidó és Izraeli programok, rendezvények, megemlékezések éves feladatait. Nyugodtan mondhatom, hogy partner a város a gondolkodásban az anyagi és erkölcsi segítésben.
Igen ez a természetes!
Zala Megye országosan egyedülállóan védi őseink emlékét, a zsidó temetőket. 2006 óta felújítottuk és avattuk fel a pákai, tűrjei, nagykapornaki, zalalövői, kisvásárhelyi, pacsai, Dobri zsidó temetőket. Ez évben fotókiállítással állítunk emléket e munkáknak. a zsidó temetők zalai világának, őseinknek újra rügyező tiszteletének.
Igen ez a természetes!
De! S ez a kicsi szó azt jelenti, hogy ez mind nem elég, mert a tudatos cselekvések mellett, hiányzik a bensőből jövő kiállás, az empátia, a tenni akaró lelkesedés, a történelem tényszerű tanítása, a tegnap és a ma valóságának beismerése, a jog ereje, a keresztény egyházak példaadó megnyilvánulásai, a fiatalok nevelése a látható tettek, megnyilvánulások alapján.
De! S ez a kicsi szó, ma azt is jelenti, hogy:
Nálunk, Szálasi szobrot emelnek és mellette a betiltott magyar gárda tiszteleg, és Árpádsávos zászlót lenget. Miért pont ezt, ezt kérdezni sem kell. Ma Gömbös Gyula Szegeden díszpolgár a FIDESZ-KNDP párt és a Jobbik jóvoltából. Bauer Zsolt a kormányzó párt ötös számú igazolványával a kormányhoz hű Magyar Nemzetben nyíltan, undorítóan zsidózik. A különböző internetes portálokon a zsidókat csomagolásra, bíztatják és felszólítják, hogy hadják el ezt az országot.
Rasszista hecckampány Gyöngyöspatán, Hejőszalontán, Hajdúhadházán, Magyarbánhegyesen, Szebb Jövőért – nyilas köszöntés – Polgári Kör grasszál, darutollas csendőrség lovon az egyik önkormányzatnál.
Az Országgyűlésnek rendkívül sürgős volt első határozataiban azonnal megszüntetni a holocaust tagadását, helyette felvizezték és más áruval kapcsolták össze a törvényt. A holocaust kifejezést az új jogszabály már nem is tartalmazza. Még ma sem értik, hogy egy ilyen állásfoglalás azt mutatná meg, hogy határozottan fellépünk az antiszemitizmus és a holokauszt tagadás ellen. Ez a törvény megváltoztatva semmi más, mint a holokauszt tagadásának kisebbítése, a holokauszt relativizálása, ez semmi más, mint hisztérikus ragaszkodás a nemzet örök ártatlanságához.
Ezért lehet az Ország Házában nyíltan zsidózni, kipát emlegetni, cigányozni.
Zalaegerszegen évek óta közterületen leng továbbra is az Árpádsávos zászló. A közparkban felállított holocaust emlékművet tizenötödször gyalázzák meg. A Petőfi utcában a betiltott Magyar Gárdát reklámozzák, és senkinek nem szúr szemet.
Fel kell tenni a kérdést mi ez a kettősség és miből fakad?
S itt egy pillanatra megállva egy történetet hadd meséljek el. Az egyik túlélőt meghívta egy zalaegerszegi iskola az emléknap alkalmából, hogy találkozzon a fiatalokkal és meséljen az akkori érthetetlen világról, átélt, megélt fájdalomról. Még mielőtt erre sor került volna, a tanáriba beszélgettek.
A túlélő az ott lévő tanároknak és az igazgatónak mesélt az akkori kirekesztő, szélsőjobboldali magatartásról és arról, hogy milyen örömmel hozta létre a város a gettót és osztotta el a kifosztott lakások vagyonkáit és ebben, hogy jeleskedtek az egyházi szervezetek is. Szólt az eggyetértőkröl és a hallgató mosom kezeimet tömegről, illetve egyházakról.
Ekkor egy piciny szünetet tartva és elnézést kérve, valamilyen okból a túlélővel közölték, hogy elmarad a megemlékezés.
Mi parancsolhat megájt?
Nem a belenyugvó, hallgatag tömeg. Nem a vasárnapi ebédnél harcos véleményt alkotó családfő. Nem a politikát kedvelő és sok dologban véleményt alkotó, de a magyarországi rasszista valóságot elhallgató keresztény egyházak. Nem a szavazatokért mindenre hajlandó pártok. Nem a kilátástalanságban megfertőzött, antiszemita, rasszista nézeteket valló fiatalság egy része.
A megájt, csak összefogás, az együttes fellépés, a kiállás, a határozott elhatárolódás, a történelmi valóság megismerése és megismertetése, a történelemhamisítás nélküli oktatás, s a kellő tisztelet mások iránt hozhatja meg.
Megájt parancsolhatna, hogyha nem akarjuk újra írni a történelmet. Számomra nem legitim a Horthy korszak, a német megszállás előtt sem. Ekkor születtek örömmel és nagy egyetértésben a zsidótörvények, az első még akkor mikor Hitler hatalmon sem volt. A fasizmus alól nem csak a zsidók szabadultak fel, hanem az egész Európa, nem szégyen erről megemlékezni.
Minő fordított logika! Miért azt vizsgálják, hogy ki finanszírozta a cigány üdülőtábort? Miért nem azt vizsgálják, ki finanszírozza a Magyar Gárdát, a Véderőt, a Szebb Jövőért mozgalmat, a Kuruc infót, a Kárpátia Harsonát, a Szent Korona rádiót, a Mária Országa hírportálokat? Ez pont azt sugallja, hogy a zsidók tehetnek az üldöztetésről, mert Ők provokálták a megérdemelt büntetésüket. Miért nem értik meg semmi nem a verekedéssel, a kitaszítással, a mélyszegénységgel, a gyilkolással kezdődik, hanem minden a szavakkal. Itt kellett volna a múltban és a jelenben is megájt parancsolni.
Popper Péter valahol ezt írta: „Ha egy nép kollektíven- és persze egyénenként is- megtagadja a saját történetét, negyedszázadonként átírja a történelmet, életútját, vagyis nem vállalj önmagát annak, aki a múltban valójában volt, s ami részben meghatározza jelenét, sőt jövőjét is, akkor az egyéni és társadalmi élet mozaikokra hull szét. Így nem alakulhat ki szilárd identitás, mert ugyan vajon melyik korszak ideológiájával, eseményeivel azonosuljon.”
Csak ennek beismerése parancsol megájt!
Az antiszemitizmus alábbhagyott, csendes.
Még ülnek itt a volt zsinagóga padsoraiba a túlélők és az Ő gyerekeik, a genetikai túlélők. Ma még a világban 206ezren vannak. Ők tudják az igazságot, nem csak tudják, átélték az igazságot, a bőrükbe égett be az igazság. Ők maguk a történelem. Nekik nem lehet hamisítani, hazudni. Nekik nem lehet fehérré mosni a feketét. Ők a szemedbe mondják az átélt, a megélt, a túlélt valóságot.
Magyar vagyok, meleg vagyok, roma vagyok, hajléktalan vagyok, vak vagyok, munkanélküli vagyok, guberáló vagyok, rokkantnyugdíjas vagyok, indoklás nélküli kirúgott vagyok, zsidó vagyok.”
