Több cég kereken elutasította a követelést, mások, köztük több amerikai központú nagyvállalat is, elfogadták:
Kadhafiból nem vált partner, kenőpénzekből erősítette hatalmát
2009-ben Kadhafi ezredes vezető munkatársai összehívták a Líbiában működő 15
nemzetközi olajtársaság vezetőit és azt követelték, hogy cégeik
adják össze azt a másfél milliárd dollárt, amelyet Líbiának a Pan Am
légitársaság 103-as járatának felrobbantása, azaz a Lockerbie-i
merénylet és más terrortámadások miatt kell megfizetnie. Amennyiben
erre nem hajlandók, közölték velük, az „komoly következményekkel
jár” olajkoncesszióikra nézve – jegyezte fel az amerikai
külügyminisztérium erről a találkozóról.
Több cég kereken elutasította a követelést, mások, köztük több
amerikai központú nagyvállalat is, elfogadták: ami lényegében
vesztegetéssel ért fel, hogy folytathassák líbiai tevékenységüket –
ezt a The New York Times szerint üzleti vezetők, amerikai
tisztségviselők és külügyminisztériumi dokumentumok egyaránt
megerősítették.
Az eset csak egy a sok közül, s jól érzékelteti a korrupcióra,
vesztegetési pénzekre, zsarolásra és politikai nyomásra épülő
gyakorlatot, amelyet Líbia azóta is követett, hogy 2004-ben az
Egyesült Államok újra felvette a kapcsolatot Kadhafi ezredes
kormányával. Amióta az amerikai és a nemzetközi kőolajtársaságok,
távközlési cégek és befektetők beléptek a líbiai piacra, Kadhafi
ezredes vagy környezetének tagjai ismételten megkövetelték a
sokmillió dolláros „szerződés-aláírási prémiumokat” és
„tanácsadó-szerződéseket” – vagy azt, hogy kényszer-partnerségek
révén a Kadhafi-család tagjai lefölözhessék az üzleti haszon egy
részét.
A líbiai vezető és köre által a nyugati szankciók megszüntetése óta
felhalmozott vagyon elősegítette, hogy megerősítsék az ország fölött
gyakorolt ellenőrzésüket. Miközben még nem dőlt el, milyen sikerrel
jár az Egyesült Államok és szövetségesei által folytatott líbiai
katonai akció, a Kadhafi rendelkezésére álló források – ide értve
több tucat milliárd dollárnyi készpénzt, amelyből zsoldosait és
támogatóit pénzeli -hozzájárulnak ahhoz, hogy megtarthassa vagy még
egy ideig meghosszabbítsa hatalmát.
A líbiai vezetés nem csupán az üzletelni kívánó korporációktól húz
sápot, hanem egyes kormányoktól is. Úgy tűnik, a líbiai bankok búsás
haszonra tettek szert azzal, hogy az utóbbi időben
segítettek
Iránnak hatalmas pénzösszegek tisztára mosásában, megsértve a
Teherán ellen elrendelt nemzetközi szankciókat – erősítette meg a
WikiLeaks leleplező portál által közzétett egyik amerikai titkos
diplomáciai távirat. 2009-ben amerikai diplomaták figyelmeztették
Tripolit, hogy Iránnal folytatott üzletelésével Líbia „rövid távú
feltételezett üzleti előnyökért” elvesztheti a megjavult nemzetközi
imázsával járó előnyöket.
Amikor Kadhafi ezredes lemondott országa nukleáris ambícióiról és
kinyilvánította, hogy szakít a terrorizmussal, sok amerikai cég még
egy ideig óvakodott attól, hogy üzletet kössön a líbiai
hatóságokkal. Ám azt követően, hogy 2008-ban végre megszületett a
megállapodás a Skócia fölött felrobbantott Pan Am utasszállító gép
ügyének rendezéséről, az amerikai kereskedelmi minisztérium
illetékesei egyfajta önkéntes házasságközvetítő szerepet kezdtek
játszani az amerikai vállalatok és a líbiaiak között.
Legalább egy tucat amerikai nagyvállalat, köztük a Boeing, a
Raytheon, a Conco Phillips, az Occidental Petroleum, a Caterpillar
és a Halliburton vetette meg lábát Líbiában, vagy próbálkozott
ezzel. Az Obama-adminisztráció és a líbiai kormány májusban új
kereskedelmi megállapodást kötött, amely Gene Cretz líbiai amerikai
nagykövet megfogalmazása szerint a két ország közötti kétoldalú
gazdasági kapcsolatok „kiszélesítésére és elmélyítésére”
irányul.
Az amerikai külügyminisztérium dokumentumai szerint Kadhafi ezredes
személyes szerepet játszott számos üzleti döntésben, például
ragaszkodott ahhoz, hogy minden 200 millió dollárnál nagyobb összegű
szerződést maga is ellenjegyezzen.
Kadhafi és családja világszerte számlákat nyitott a kormányát
támogató líbiai törzsek tagjainak neveire – állítja Idrisz Abdulla
Abed Asz-Szenusszi, a száműzött egykori líbiai uralkodócsalád tagja,
aki jól ismeri Kadhafi ezredes üzleti tevékenységét. A
Kadhafi-família tagjai fényűző életre rendezkedtek be, világszerte
értékes ingatlanokat szereztek meg, hollywoodi befektetésekkel és
amerikai popsztárok részvételével rendezett estélyekkel hívták fel
magukra a figyelmet.
Több olyan eset ismeretes, amikor a líbiai felek által támasztott
feltételek miatt meghiúsult valamilyen külföldi befektetés. Egy a
NYT által meg nem nevezett távközlési cég akkor tett le líbiai
leányvállalat létesítéséről, amikor partnerei közölték, hogy
Muhammad Kadhafit, a líbiai vezető fiát kell bevennie partnernek. Az
amerikai külügyi dokumentumok szerint a Caterpillar is sokat ígérő
megállapodás aláírására készült, mikor a líbiai fél jelezte, hogy a
partner egy olyan állami cég lesz, amelyet a Kadhafi-család
ellenőriz. Az illinoisi óriásvállalat ezt nem fogadta el, válaszul a
líbiaiak kizárták az üzletből.
A Líbiával ténylegesen megkötött szerződések nem egy esetben
gigantikus „szerződéskötési prémiumot” tartalmaztak. 2008-ban a
kaliforniai Occidental Petroleum egy 30 évre szóló koncesszióért 1
milliárd dollár „aláírási prémiumot” fizetett, ugyanennyit adott egy
hasonló szerződésért a Petro-Canada kanadai cég. Az Occidental
szóvivője szerint a hosszú távú szerződéseknél ez korántsem számít
rendkívülinek.
2004-ben a Bush-kormányzat abban a reményben határozott a
Líbiával való kapcsolatok felújításáról, hogy a Kadhafi
rehabilitálásától remélt haszon felülmúlja az ezzel járó
kockázatokat, nevezetesen a normalizálással Kadhafi „többé nem a
Közel-Kelet veszett kutyája” lesz, hanem inkább a partner szerepét
tölti majd be. Az akkori illetékesek egyike ma nem tagadja: a
gyakorlatban egyáltalán nem az következett be, amit el szerettek
volna érni – tűnik ki a NYT írásából.
