A faji megkülönböztetés elleni küzdelem nemzetközi napja.
Megtartását az ENSZ-közgyűlés 21. ülésszaka határozta el 1966-ban annak a véres rendőrsortűznek emlékére, amely 1960. március 21-én a dél-afrikai Sharpeville-ben 72 békés tüntetővel végzett.
E világnap a világszerte erősödő és egyes embercsoportok társadalmi
kirekesztését célzó folyamatok veszélyességére hívja fel a
figyelmet. A rasszizmus, a xenofóbia (idegengyűlölet), azaz minden
diszkrimináció, amely faji, etnikai, nemzeti hovatartozásra vagy
vallásos meggyőződésre, nyelvi, kulturális különbségre épül,
súlyosan sérti az emberi jogokat, s ezért minden törvényes eszközzel
küzdeni kell ellene – fogalmaz az ENSZ határozata, amely a
világnapot meghirdette. A rasszizmus elleni világnapon szerte a
világban megemlékezéseket és demonstrációkat tartanak a rasszista
kirekesztés és elnyomás ellen.
Az ENSZ Közgyűlésének 1979-ben elfogadott határozata értelmében
március 21-étől a világszervezet minden tagállamában szolidaritási
hetet is szerveznek a rasszizmus és a faji megkülönböztetés elleni
küzdelem támogatása érdekében. Az ENSZ főtitkára, Ban Ki Mun az idei
világnap alkalmából kiadott üzenetében az afrikai származású
embereket érő diszkriminációra hívta fel a figyelmet.
Az Európai Unióban 2007. március 1-jén nyílt meg Bécsben az Európai
Alapjogi Ügynökség (FRA), amely azt vizsgálja, hogy az unióban,
annak tag-, illetve tagjelölt országaiban tiszteletben tartják-e az
alapvető jogokat. Az intézmény feladata alapvetően adatgyűjtés és
elemzés, éves tevékenységéről jelentést készít és beszámol az egyes
alapjogokkal összefüggésben szerzett tapasztalatairól is.
Az FRA tavalyi jelentése szerint az EU-ban élő bevándorlókkal és
kisebbségekkel szemben „a rasszizmus továbbra is része a mindennapi
életnek”, ennek ellenére azonban az EU-tagállamok többsége nem vezet
hivatalos nyilvántartást a rasszista indíttatású bűncselekményekről.
Az EU-ban készül a romák társadalmi beilleszkedését célzó uniós
keretstratégia, az Európai Parlament a hónap elején szavazta meg
Járóka Lívia fideszes EP-képviselő előterjesztését, amely ahhoz
nyújt szempontokat.
Magyarországon a rasszista megnyilvánulások leggyakoribb
elszenvedői a legnépesebb hazai etnikumhoz tartozó cigányok. S bár a
kormányok számos intézkedést hoztak, és egyes civil szervezetek
számos kezdeményezést tettek az idegengyűlölet megfékezésére, az
évszázados beidegződéseket, előítéleteket nem sikerült a
közvéleményben, a lelkekben megváltoztatni. A magyarországi roma
kisebbség az élet legtöbb területén – egészségügyi ellátás,
lakáshelyzet, munkavállalás, oktatás – továbbra is hátrányos
helyzetben van, a rasszizmus elleni országos kezdeményezések nem
mindig jutnak le az alsóbb szintekre.