November 23-án ünnepli 75. születésnapját Törőcsik Mari kétszeres Kossuth-díjas
színművész, a nemzet színésze.
A Heves megyei Pélyen született, szülei pedagógusok voltak.
Nagyapja apró mozijában a filmeket nézve arról ábrándozott, hogy jön
majd egy híres színész és felfedezi. Egerben az angolkisasszonyoknál
tanult, majd előfelvételt nyert a békéstarhosi zenei gimnáziumba,
végül mégis – az évnyitó napján – egy pesti közgazdasági gimnáziumba
iratkozott be. A következő ősszel már el sem kezdte a zeneiskolát és
Budapesten érettségizett.
A Színház- és Filmművészeti Főiskola operettszakának elsőéves
hallgatója volt, amikor megkapta Fábri Zoltán Körhintájának
főszerepét és hirtelen bekerült a köztudatba. 1956-ban a cannes-i
fesztiválon sokakat megigézett Törőcsik Mari alakja,
kifejezőerejének gazdagsága; az író Jean Cocteau és a rendező
Francois Truffaut is beállt hódolói sorába. Utóbbi azt írta:
„Anélkül, hogy a húszéves művésznő tudott volna róla, ő volt a
fesztivál legnagyobb sztárja, ő érdemelte volna az Arany Pálmát”.
1975-ben aztán megkapta az elismerést Maár Gyula Déryné, hol van?
című filmjében nyújtott alakításáért.
Már főiskolás éveiben annyit forgatott, hogy három vizsgára nem
jutott ideje, ezért diplomát sem kaphatott. 22 évvel később – amikor
a Művész Színház igazgatója lett, és be kellett mutatnia diplomáját
– a főiskola kiadta neki az elmulasztott vizsgák pótlása
nélkül.
1958-ban a Nemzeti Színház szerződtette, de továbbra is
filmszerepek sorát játszotta, az első három évben tíz filmet
forgatott. A kor legjobb alkotásaiban játszhatott: a Körhintát a
Külvárosi legenda, a Vasvirág, az Édes Anna követte, majd felfedezte
őt magának Jancsó Miklós a Csend és kiáltásban és neki osztotta a
Szerelmem, Elektra címszerepét. Ezt követte a Szerelem Makk
Károllyal, majd megismerkedett későbbi férjével, Maár Gyulával, aki
neki írt filmeket, például a Dérynét.
Vígjátékokban is szerepelt, mint például Gárdos Péter
Szamárköhögésében, Tímár Péter Csapd le csacsijában, később
felfedezték maguknak a „fiatalok” is: Xantus János, Kamondi Zoltán,
Janisch Attila (Hosszú alkony).
A színházban kezdetben sokat kínlódott, elfogadott színpadi
színésznővé Zorin Varsói melódiájában nyújtott alakításával vált,
partnere Sztankay István volt. Kiváló rendezők segítségével
bonthatta ki ösztönös adottságait, művészi eszközeinek
kiteljesítésében Ljubimov és Vasziljev is inspirálták.
1978-ban megvált a Nemzetitől, a győri Kisfaludy Színház művészeti
vezetője lett, 1980-tól a Mafilm, 1990 és 1993 között a szolnoki
Szigligeti Színház társulatának tagja, 1993 és 1996 között a Művész
(Thália) Színház művésze, 1993ban és 1994-ben a színház igazgatója
volt. 1990-től 1992-ig a Magyar Színészkamara elnökeként is
tevékenykedett.
Az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb művésze eljátszott mindent,
amit színésznő eljátszhat: tragikus alakoktól komédiáig, társadalmi
szerepektől zenés játékokig, karakterszerepekig mindenfajta színpadi
alakot megelevenített. A művészetét elismerő díjakat felsorolni
szinte lehetetlen, 1959-ben Balázs Béla-díjjal, számos nagy
nemzetközi fesztiválon a legjobb női alakítás díjával tüntették ki
és életműdíjat kapott 1994-ben a Magyar Filmszemlén. Törőcsik Marit
kétszer tüntették ki Jászai Mari- (1964, 1969) és Kossuth-díjjal
(1973, 1999), 2000-ben a nemzet színésze lett.
Túlélve egy válságos időszakot – 2008 őszén újraélesztést követően
kómába esett és intenzív ellátást igényelt hetekig – újra színpadra
állt, s idén megkapta a Színikritikusok Díját.
Születésnapja alkalmából a Magyar Televízió is tiszteleg Törőcsik
Mari előtt. Vasárnap, november 21-én kora délután a Hogy volt?! című
műsorban pályatársai, tanítványai, barátai és a művésznő „prágai
testvére”, az Oscar-díjas rendező, Jirí Menzel köszönti.
Születésnapján, november 23-án este pedig az m1-en levetítik a
Házasságból elégséges című 1961-es vígjátékot, amelyben az akkor 26
éves fiatal színésznő első férjével, Bodrogi Gyulával játszik.
