Dr Gurmai Zita koszorút helyez el | Breuerpress International

Kéthly Anna 121. születésnapján a VIII. kerületi Nap u. 33. szám alatt található emléktáblánál.

Dr Gurmai Zita koszorút helyez el Kéthly Anna 121. születésnapján a VIII. kerületi Nap u. 33. szám alatt található emléktáblánál.

A megemlékezésen részt vesz Miguel Angel Martinez az Európai Parlament szocialista spanyol alelnöke, aki személyesen is ismerte Kéthly Annát.

Életpályája

Kéthly Anna (Budapest, 1889. november 16. – Blankerberge, Belgium, 1976. szeptember 7.) magyar szociáldemokrata politikus, az Országgyűlés második női képviselője.

Kéthly Anna egy kilencgyermekes munkáscsalád második gyerekeként született. Apja villanyszerelő szakmunkás volt. Már fiatalon dolgoznia kellett, munka mellett végezte el a négy polgári iskolát, majd szerzett gyors- és gépírónői, majd könyvelői képesítést. Közben egy konfekcióüzemben dolgozott, de megerőltető munkát gyenge fizikuma miatt nehezen bírta. Először a Tolnai világlapjánál kezdett dolgozni, majd 1907-től Kassán vállal magántisztviselői állást, különböző cégeknél. Ekkor lépett be a Tisztviselői Szakszervezetbe, 1913-ban. A szakszervezeten keresztül került kapcsolatba az 1890-ben alakult Magyarországi Szociáldemokrata Párttal (MSZDP). A pártnak 1917-ben lett a tagja, csakúgy, mint a Magyarországi Magántisztviselők Országos Szövetségének. Az 1918. október 28-án lezajlott Őszirózsás forradalmat üdvözölte, hiszen a forradalom lehetőséget jelentett a polgári demokratikus társadalom kialakulására. A Tanácsköztársaságot ugyanakkor elítélte, jórészt a Lenin-fiúk atrocitásai miatt.

A két világháború között

A forradalmak után, a Horthy-korszakban kezdődött politikai pályája. Az MSZDP legálisan működhetett, hiszen a párt vezetője, Peyer Károly megállapodást kötött Bethlen István miniszterelnökkel. Ez volt az úgynevezett Bethlen-Peyer paktum, amit 1921. december 21.-én kötöttek meg, így a párt indulhatott az 1922-es választásokon. A megállapodás értelmében a párt legálisan működhetett, a tagjait nem üldözték jobban, mint más ellenzéki pártokét, a sajtójuk szabadon írhatott. Cserébe az MSZDP nem fejt ki rendszerellenes propagandát külföldön, nem szervez sztrájkokat, illetve postás- és vasutas szakszervezeteket. Kéthly Anna 1922-es választásokon lett Magyarország második női országgyűlési képviselője. Azonban ő volt az első, aki mandátumát több választáson keresztül is megtartotta. Azért lehetett képviselő, mert a párt, amely szabadulni akart a Tanácsköztársaság idején „,,kompromittálódott” emberektől, új, korábban ismeretlen politikusokat akart előtérbe helyezni. 1922-től 1945-ig jórészt a társadalmi igazságtalanságok, a nyomor enyhítése beszédeinek témája. Felszólalt az egészségügyi ellátás javítása és természetesen a nők védelmének érdekében. Gyakran az iskolázás kiterjesztése, a tankötelesség 14 éves korig történő emelése mellett érvelt. Ez tulajdonképpen a népiskola 8 osztályossá tevését jelentette, hiszen akkor 4 osztályt kellett kötelezően kijárni. Szintén gyakran foglalkozott az egészségügyi ellátás kiterjesztése mellett.

Érvelési módszere kiemelendő a kor ellenzékiei közül: nem csak azt hangsúlyozta, hogy a munkások mit nyerhetnek az adott javaslat elfogadásával, hanem azt is, hogy a munkaadók számára milyen előnyöket jelentenek az egészséges, képzett munkások.

A Nemzetgyűlés többször is napirendre tűzte a női választójog szűkítését. A cenzust 24-ről 30 évre emelő törvény ellen azzal érvelt, hogy a nők az orvostudomány állása szerint hamarabb érik meg a férfiaknál, és hogy sok 24-30 év közötti nő van munkában a gazdaság különböző terein. A műveltségi cenzus ellen az volt a kifogása, hogy a vidéki gyerekek illetve a szegények gyermekei hamar, 8-9 éves korukban dolgozni kényszerülnek.

Parlamenti tevékenysége közben különböző újságokban is publikált, valamint volt a szerkesztője. Még fiatalkorában kezdett dolgozni a „,,Tolnai világlapjá”-nál. A leghíresebb a „,,Nőmunkás” volt, aminek a felelős szerkesztője volt. A lap 1926-1938 között jelent meg. Cikkei elsősorban szociális kérdésekkel foglalkoztak, valamint a társadalomban betöltendő női szerepekhez adtak útmutatás

A második világháború alatt

Az 1930-as évek vége felé egyre inkább radikalizálódik a közélet, a szélsőjobb előretör, az ország a hitleri Németország felé közeledik. Kéthly Anna a társadalmi problémák hangoztatója mellett most már a zsidótörvények éles bírálójává vált. A Horthy-korszakban 1939-ben tartottak utoljára választásokat. Az MSZDP számára a választás mélypontot jelentett. Míg 1922-ben 25, 1926-ban és 1931-ben 14, 1935-ben 11 képviselőt küldtek, addig 1939-ben csak ötöt. Kéthly Anna megőrizte mandátumát, és továbbra is az országgyűlés tagja maradt. Egyre inkább a németek elleni összefogásra buzdított. Kereste a lehetőséget a polgári erők összefogására, és ezáltal a háborúból való kilépésre. Az 1942-es Újvidéki vérengzés ellen Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt emelte fel a szavát, követelte a tettesek felelősségre vonását. Ekkor több halálos fenyegetést is kapott. Amikor barátai azt tanácsolták neki, hogy ezekbe az ügyekbe ne ártsa bele magát, akkor tette híres kijelentését: „,,Aki fél, menjen cukrászkisasszonynak!”. Bátorságáért párttársa, Böhm Vilmos a magyar politika Jeanne d’Arcjának nevezte. A demokratikus pártok összefogásának a lehetősége 1943-ban realizálódott, a két legerősebb pártjuk, a Független Kisgazdapárt és az MSZDP szövetséget kötött. Abban reménykedtek, a háború után ez a két párt fog egy demokratikus váltást létrehozni, és elindítják az országot a többpárti demokrácia felé. 1943-44 telén többször tárgyalt Peyer Károllyal együtt angolbarát politikusokkal, a háborúból való kilépés érdekében.

Az országot 1944.március 19-én megszállták a német csapatok. A németekkel kollaboráns Sztójay-kormány betiltott valamennyi nem szélsőjobboldali pártot és szervezetet. Kéthly ugyanakkor többször is felhívta az ország figyelmét arra, hogy párttársai jelentős részét deportálták, sőt, a miniszterelnök Kállay Miklós és a belügyminiszter, Keresztes-Fischer Ferenc eltűnését is szóvá tette. Mint az ellenzék egyik vezéregyéniségét, előbb a németek, majd a nyilasok keresték, de nem tudták elfogni. Egy Nógrád megyei kis településen bujkált, hamis papírokkal és személyazonossággal. A német megszállás alóli felszabadulás után, 1945 februárjában, nem sokkal az ostrom vége után Budapesten jelentkezik az MSZDP vezetőségénél. Az ismert politikus pártja külpolitikai és nemzetiségi ügyekkel foglalkozó bizottságának lesz a vezetője. Tagja lesz a politikai bizottságnak, valamint a „,,Világosság” című lap felelős szerkesztője lesz.

A második világháború után 1956-ig

Az 1945-ös választásokon az MSZDP a parlament második legnagyobb pártja lett 17%-al az 57%-ot szerző FKGP mögött, de szovjet nyomásra kénytelenek voltak a Magyar Kommunista pártot is bevenni a koalícióba. Kéthly Anna 1945-től egészen 1948-ig a Nemzetgyűlés, majd az Országgyűlés alelnöke lett. Egyben ő lett pártja parlamenti frakciójának a vezetője. A koalícióba bekerült, a belügyi szerveket megszerző kommunisták hozzá láttak a többi párt felszeleteléséhez és beolvasztásához. A „,,szalámi-taktika” az FKGP-vel kezdődött, de nyilvánvaló volt, hogy az MSZDP sem kerülheti el a beolvadást. A pártnak a két világháború közötti több vezetőjét, például a korábbi pártelnököt, Peyer Károlyt már 1947-ben távozásra kényszerítették a hatóságok és a letartóztatástól való félelem. Peyer távozása után a párton belül egyre inkább Kéthly lett a vezetője azoknak, akik ellenezték az MKP-val való egyesülést. Kéthly hangsúlyozza, hogy a kommunistákat világnézeti különbségek választják el a szociáldemokratáktól, és hogy a két pártot emiatt nem lehet egyesíteni. Az 1947-es választásokon az MKP a legerősebb párt lesz, elsősorban a „,,kékcéduláknak” köszönhetően. Hiába kaptak a demokratikus pártok több szavazatot, a kormányt a kommunista párt vezetésével hozták létre.

1948 volt a „,,fordulat éve”: ekkor egyesült a két munkáspárt. Az MSZDP XXXVI. kongresszusán a kommunistákkal való egyesülés mellett döntött. Az ezzel egyet nem értőket, valamint a háború előtti vezetők jelentős részét kizárják a pártból, köztük Kéthly Annát. A két pártból pedig létrejön a Magyar Dolgozók Pártja. A koalícióból Hazafias népfront lesz. Az 1949-es választások pedig véget vetnek a többpárti demokrácia minden mandátum az MDP-é lesz.

A 60 éves Kéthly ezek után visszavonul a politikától és a közélettől. A letartóztatást azonban nem kerüli el. A Rajk-perben megkezdődött a kommunisták egymás közti leszámolása, így nyilvánvaló volt, hogy a még az országban illetve szabadlábon lévő egykori MSZDP vezetők is sorra kerülnek. Kéthlyhez hasonlóan kerül törvénytelenül börtönbe Szakasits Árpád, aki az MSZDP elnöke volt, amikor Kéthlyt kizárták. Kéthly 4 évet töltött börtönben, ítélet nélkül, végül életfogytiglanra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. A politikusnő bebörtönzése éles nemzetközi visszhangot keltett. Végül a Nagy Imre kormány idején felülvizsgálták az ellene hozott ítéletet, és házi őrizetbe került.

Emigrációban 1956 után

1956. október 23-án forradalom kezdődik a szovjet típusú rendszer ellen. A Szociáldemokrata párt ujjá alakult. Elnöke Kéthly Anna lesz. Őt nem kompromittálta semmilyen együttműködés a kommunistákkal, és ő volt a legtekintélyesebb az itthon maradt vezetők közül. A november 2-án megalakult Harmadik Nagy Imre-kormányban államminiszteri posztot kapott.

1956. november 4-én Bécsben tartózkodott, részt vett a Szocialista Internacionálé kongresszusán. Hazafele tartva értesült a szovjetek bevonulásáról. Többé nem tért vissza az országba. Első útja New Yorkba, az ENSZ magyar bizottságához vezet, ahol részt vett a forradalomról szóló jelentés elkészítésében. Több memorandumot küldött az ENSZ-hez. 1957-ben a strasbourgi Magyar Forradalmi Tanács elnöke lett. A Szocialista internacionálé és a belga szociáldemokraták segítségével Brüsszelben telepedett le. Ezenkívül ő volt a londoni Népszava főszerkesztője, egészen 1964-ig. 1976. szeptember 7-én halt meg a belgiumi Blankenbergében.