Minden médiumra, így a hírportálokra, internetes újságokra is kiterjed
az Országgyűlés által kedden elfogadott médiaalkotmány hatálya. A jogszabály
meghatározza a közönség jogait és a sajtó feladatait.
A parlament a kormánypárti képviselők szavazatával, az ellenzék
elutasítása mellett fogadta el a fideszes Cser-Palkovics András és
Rogán Antal által beterjesztett, a sajtószabadságról és a
médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvényjavaslatot, amely
2011. január elsején lép életbe.
Az öt pontból álló kormánypárti médiacsomag egyik elemeként
júniusban beterjesztett indítvány időközben számos ponton módosult;
az előterjesztők által támogatott változásokat L. Simon László, a
kulturális és sajtóbizottság fideszes elnöke kezdeményezte.
A még 1986-ban elfogadott sajtótörvényt leváltani hivatott
médiaalkotmány hatálya minden hazai médiatartalomra – azaz az összes
ma ismert médiumra, így a nyomtatott és az elektronikus sajtóra,
valamint újdonságként az internetes tartalmak szabályozás alá vont
részére – kiterjed, sőt, a Magyarországra irányuló, de más országból
nyújtott médiatartalom-szolgáltatásokra is, feltéve, hogy a
szolgáltató a szigorúbb szabályok megkerülése érdekében telepedett
le az országhatáron túl.
A javaslat kimondja, hogy a magyar jogrend elismeri és védi a sajtó
szabadságát. Ennek érdekében az újságíró – a minősített adatot
illetéktelenül átadó forrás kivételével – hatósági eljárás során is
jogosult a számára információt adó személy kilétét titokban
tartani.
Az újságírók védelmét hivatott biztosítani az a rendelkezés, amely
alapján nem alkalmazható joghátrány a szerkesztői, újságírói
szabadságot csorbító utasítás végrehajtását megtagadó
sajtómunkásokkal szemben. Továbbá egyetlen újságíró sem vonható
felelősségre olyan jogsértésért, amit közérdekű információ
megszerzése érdekében követett el, ha az másképp nem, vagy csak
aránytalan nehézséggel lett volna begyűjthető (ennek feltétele, hogy
a jogsértés nem okozott súlyos sérelmet).
A médiaalkotmány lényegében változatlanul fenntartja az állami és
önkormányzati szervek, intézmények, tisztségviselők, a hivatalos és
közfeladatot ellátó személyek, valamint az állami és önkormányzati
többségi tulajdonban lévő gazdasági társaságok vezetőinek
tájékoztatási kötelezettségét, megszünteti azonban a társadalmi
szervezetek, így például a pártok esetében.
Noha az eredeti javaslat válaszadási jog elnevezéssel a
véleményekre is kiterjesztette volna azt, L. Simon László módosító
javaslatának eredményeként nem változnak érdemben a
sajtó-helyreigazítás szabályai, csupán a hamis tényállítások
korrekciójára adott idő rövidül (napilapok, internetes sajtótermékek
és hírügynökségek esetén a kézhezvételtől számított öt napon
belülre). Változás azonban, hogy a helyreigazítás szabályait a
polgári törvénykönyv helyett a médiaalkotmány tartalmazza.
Nem változik a hatályos sajtótörvény azon rendelkezése, amelynek
értelmében az újságíró köteles a nyilatkozatot a nyilatkozatot
adónak – kérelmére – megmutatni. Továbbra is igaz, hogy a
nyilatkozat csak akkor nem közölhető, ha a nyilatkozó azért nem
járul hozzá, mert az általa elmondottakat érdemben és
kifogásolhatóan megváltoztatták.
A szabályozás vitatott pontja volt a hatósági nyilvántartásba
vétel, amelyet a törvény a sajtótermékek – így a hírportálok és
internetes újságok – közzétételének feltételéül szab. Kormánypárti
politikusok ugyanakkor hangsúlyozták, hogy ez a rendelkezés nem
alkalmazandó a blogokra, és pusztán adminisztrációs jellegű, vagyis
nem valósíthat meg közvetett cenzúrát.
A médiaalkotmány értelmében mindenkinek joga van arra, hogy
megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet
ügyeiről, valamint a magyarok számára jelentőséggel bíró
eseményekről. A jogszabály a sajtó kötelezettségeként nevesíti a
hiteles, gyors és pontos tájékoztatást, ugyanakkor kimondja, hogy ez
a szolgáltatók összességének feladata. A tájékoztatási tevékenységet
végző médiumok számára előírás a sokoldalú, tényszerű, időszerű,
tárgyilagos és kiegyensúlyozott tájékoztatás, ez azonban a
nyomtatott és online sajtótermékekre nem vonatkozik, azok
változatlanul lehetnek „pártosak”.
A törvény rendelkezik arról, hogy a médiumoknak tiszteletben kell
tartaniuk az alkotmányos rendet, az emberi jogokat és az emberi
méltóságot, így megtiltja a megalázó, kiszolgáltatott helyzetben
lévők öncélú és sérelmes bemutatását.
Szintén tilos a nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más
kisebbségek vagy bármely többség, továbbá az egyházak és vallási
csoportok elleni gyűlöletkeltés, illetve minden olyan médiatartalom
közlése, amely az említettek nyílt vagy burkolt megsértésére,
kirekesztésére alkalmas. Érdekesség, hogy Pálffy István (KDNP)
zárószavazás előtti módosító javaslatát – mely szerint a
médiaszolgáltatások nem sérthetik a házasság és a család intézményét
– a kereszténydemokratákon kívül csak a Jobbik támogatta, a Fidesz
(húsz igennel szavazó és öt tartózkodó képviselőjének kivételével)
elutasította.
A jogszabály rendelkezik a kiskorúak szellemi, lelki, erkölcsi vagy
fizikai fejlődését súlyosan károsító – így például pornográf vagy
indokolatlanul erőszakos -, illetve az azt veszélyeztető
médiatartalmak bemutatásának szabályairól. A fő szabály szerint
ilyen tartalom csak úgy tehető elérhetővé, hogy kiskorúak rendes
körülmények között nem férhetnek hozzá. A médiaalkotmány egyúttal
kimondja: a gyermekek védelmét szolgáló részletes szabályokat külön
törvényben határozzák meg.
A reklámjogi rendelkezések között szerepel, hogy a kereskedelmi
közleményeknek „könnyen felismerhetőknek” kell lenniük, nem
alkalmazhatnak tudatosan nem észlelhető technikákat, valamint hogy
nem sérthetnek vallási vagy világnézeti meggyőződést, illetve nem
ösztönözhetnek az egészségre, a biztonságra és a környezetre
ártalmas magatartásra.
BreuerPress/MTI
