Dr. Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnökének üzenete 5771. Ros Hasónója alkalmából
A Midrás szerint Ádám, miután megszegte a tilalmat és evett a tudás fájáról, megbánta tettét, böjtölt és azt mondta: Bocsásd meg bűnömet, fogadd el megtérésemet!
A megtérés parancsa mindenkire vonatkozik, hiszen e nélkül nem várhatjuk bűneink megbocsátását. Ez két dolgot követel meg, egyrészt a múltban elkövetett rossz megtagadását, másrészt azt az ünnepélyes fogadalmat, hogy a jövőben jobbak leszünk, mint voltunk.
Kétfajta vétekre vonatkozhat a megtérés, kétfajta bűnt különböztetnek meg egymástól Bölcseink. Az egyik, amit az Örökkévaló ellen követünk el azzal, hogy nem tartjuk meg a Tóra összes parancsolatát, a másik pedig az, amit embertársaink ellen követünk el.
A Tóra ugyanis az embertársaink iránti megbecsülést – más szóval az emberi méltóság tiszteletben tartását – éppúgy előírja, mint a szombattartást vagy a tejes és a zsíros ételek elválasztásának kötelezettségét.
A Talmud pedig előírja, hogy az embertársaink ellen elkövetett gonosz cselekedetekért csak akkor lehet bűnbocsánatot nyerni, ha előtte közvetlenül bocsánatot kérünk attól, akit megbántottunk. Amennyiben erre nem vagyunk hajlandók, akkor megtérésünk nem érvényes.
Vannak, akik úgy hiszik, hogy ha betartják az összes vallási parancsolatot, akkor mindent megbocsátanak nekik és nem hajlandók igazi megbánást tanúsítani, nem bánják meg a többi ember megsértését.
Ezek az emberek hiába imádkoznak folyamatosan, hibáik az égre kiáltanak. Vannak, akik a modern technikát is arra használják föl, hogy névvel – vagy gyáván, névtelenségük mögé bújva – gyalázzák a többieket, megmérgezve ezzel százak, ezrek életét, és mivel széles körben terjesztik a mérget, még arra sincs esélyük, hogy közvetlenül bocsánatot kérjenek azoktól, akiket megbántottak.
Az internet világában egy leírt szó, egy sértő jelző nem tűnik el, mint régebben a dühből kimondott rossz szavak, a szöveg visszakereshető, és évek múlva is szítja a gyűlöletet.
Az ilyen emberek gonoszak és hiába érik őket újra és újra a Jóteremtő csapásai. Nem értik, hogy hogyan lehet ez. Hiába hal meg az ilyen embereknek közeli hozzátartozója, esetleg éppen a gyermeke – ami a természet rendje ellen való – nem értik a figyelmeztetést, hiába tudják olvasni a Tóra szövegét, azt csak látják, de a szívükben nem hordják, mert azt a gonoszság tölti el, abban más érzésnek nincs helye. Hiába olvassák újra és újra Mózes V. könyvének 30,2-3. versét: „És megtérsz az Örökkévalóhoz, a te Istenedhez és hallgatsz a szavára, ahogy azt neked ma meghagyom, akkor visszahozza az Örökkévaló a te fogságban lévőidet …újra összegyűjt téged a népek közül, ahova elszórt téged …”, fülük süket marad, lelkük nem rezdül.
Továbbra is terjesztik legundorítóbb nézeteiket, a fajgyűlöletet, azok lenézését, akik szerintük nem elég tiszta vérűek. Megvetik azokat, akik tiszta szívvel közelednek felénk.
Nem veszik észre, hogy ugyan az a faji gyűlölet fűti őket, amely elpusztította népünk többségét, ami miatt tűzbe dobták ártatlan zsidó gyermekek millióit.
Népünk történelmének szörnyűségeiből, saját családjuknak tragédiájából, saját szenvedéseikből sem okulnak ezek a gonoszok, hiába tartoznak közénk, a gyűlölet szításával tönkre akarják tenni az egész zsidó népet.
Prófétának hiszik magukat, pedig csak szánalmas átkozódók, akik elfelejtik, hogy „ha vétkeznek, jaj nekik, mert akkor mind a világ, mind a saját mérlegük serpenyőjét rossz irányba billentik”.
Akkor, amikor a holnapi napon felharsannak a Sófár hangjai, arra hívnak fel bennünket, hogy térjünk meg, bánjuk meg bűneinket.
Ha a megtérésünk nem színből, hanem szívünkből jön és igaz meggyőződésből fogadjuk meg, hogy nem bántjuk meg többé embertársainkat, akkor jó úton indulunk el, de ha oly gonoszak maradunk, mint előző évben voltunk, ha a Sófár hangjai nem repesztik meg a szívünk körüli gonosz páncélt, és nem önt el bennünket a szeretet, úgy az égi bíró nem fogja elfogadni fogadalmunkat, mert tudja annak hazugságát.
Hiszek abban, hogy ezen a Ros Hasónón minden magyar zsidó köztük a gonosz emberek szívébe is eljut az ünnep öröme, a szeretet, és fohászaink meghallgatásra találnak.
E gondolatok jegyében kívánom az egész magyar zsidóságnak, hogy írassék be az igazak könyvébe hosszú és jó életre.
